Vilt Tibor Budapest, 1905 - 1983, Budapest
1922-1926 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Mesterei: Mátrai Lajos és Kisfaludi Strobl Zsigmond voltak. 1926-ban mintázta meg első jelentős alkotását, önarcképét. 1927-ben meghívták Új Művészek Egyesülete tagnak és két művével a KÚT [1](Képzőművészek Új Társasága) kiállításán is szerepelt. Ebben az időben főleg portrékat készített, 1928-30-ban Ernszt Lajos ösztöndíjával Rómában tanult. 1925-ben már kiállított.
A 60-as években egyike lett a modern magyar szobrászat megújítóinak, s példaképe a fiatal művésznemzedéknek. Bár Vilt egyike volt a "római" ösztöndíjasoknak, az ún. "Római Iskolának" sohasem lett elkötelezettje. A tiszalöki erőműhöz monumentális futó figurát készített. Az absztrakt megfogalmazásban tiszta formákra törekedett, Kategóriák (1966). Üveg térkonstrukciók (196?). 1966-ban Párizsban, 1967-ben Bécsben állított ki. Az évtized végén - részben Schaár Erzsébet hatására -új anyagként az üveg felhasználásával is kísérletezett (Három forma, 1970). A 70-es évek a kiteljesedés időszaka volt munkásságának. Ekkorra már egyértelműen elismert művész. 1973-ban a budapesti II. Kisplasztikai Biennálén szinte egész korábbi életműve összefoglalójának szánta a Változatok I-V. sorozatot, mellyel díjat is nyert. Utolsó éveiben ~ ismét újított: műterméből a posztmodern eklektikus formanyelvén beszélő, világvégi hangulatot árasztó szobrok sora került ki.
Önnek is van Vilt Tibor képe?
Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy online értékesítjük.