Veszely Ferenc Wels, 1945
Született az ausztriai Wels-ben 1945. április 15-én. Székesfehérváron élt családjával, itt járt általános iskolába, ahol rajztanára Gárdai Ferencné volt, rajzszakköri tanárai M.Tóth József, Ballagó Imre és Áron Nagy Lajos voltak.
Budapesten a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett festőként. Rajztanára Viski Balázs Lászlóné volt, majd a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott festő szakon. Mestere Kádár György volt, a fakultatív tantárgyak mesterei Barcsay Jenő, Konecsni György, Z. Gács György és Xantusz Gyula voltak.
Budapesten - nyáron Dörgicsén - él és dolgozik.
Műveivel számtalan egyéni és csoportos kiállításon szerepelt itthon és külföldön. Grafikai munkákat csinál, fényképezik és könyveket illusztrál. Tanított az Iparművészeti Főiskolán, szcenikusa és dekoratőre volt a Vidám Színpadnak. Kereskedelmi kiállítások, magyar napok tervező grafikusaként bejárta a fél világot a Hungexpoval. Volt a Budavár Alkotóközösség művészeti vezetője és a Makói Grafikai Művésztelep alapító tagja. Dörgicsei galériájában az – 18ÓL68-ban – nyaranta kiállításokat rendez a helyi alkotóknak, gyerekeknek. Itt több országos, tematikus kiállítás megnyitója is volt már, amiket alkotótársaival Prutkay Péterrel és W. Nemessuri Zoltánnal szerveztek. Itt zajlik a Kalef, a Moszkva téri Galeri tagjainak éves találkozója is.
Művei közgyűjteményekben: Magyar Nemzeti Galéria, Művelődési Minisztérium, Szépművészeti Múzeum, MNB, Kiscelli Múzeum, Makói Múzeum, Hatvany Lajos Múzeum Hatvan, Városi Galéria Miskolc, MMM Vajdahunyad vára, Pécsi Modern Képtár.
Művek köztérben: Szeged - Rókusi Iskola aulája - Két szárnyas figura, Dorog – Szent József Plébánia templom „Boldog Batthyány Strattmann László” üvegablak (Simon Katával), Farkasréti temető – „Mészáros Ági síremléke” (Kampfl Józseffel), Dörgicse – „Trianon emlékmű” (Jurasits Zsolttal).
Díjak: Kós Károly érem díj (többekkel) az” Erdély veszélyeztetett öröksége” kiállításért, A Kortárs folyóirat 2020 évi „Kortárs” nívódíja, Munkácsy Mihály díj.
Utóirat:
Veszely életművét csak darabokban lehet látni. Így az töredezettnek hat. De aki ismeri munkásságát és őt mint reklámost, a ”hungexpós” kiállítástervezőt, a kreatív színpadi munkást, a tanárt, a művészdiákok profi trénerét vagy a fáradhatatlan művészetszervezőt, a balatondörgicsei privát ÓL-galériást, az elámul. Ez a „mellékes” háttérmunka a képzőművészeti tevékenység mögött végül is annak szerves része. Nála nincs a megszokottakhoz hasonlítás, az egyes klikkekhez tartozni akarás, kapkodás, szervezkedés, önmenedzselés. Egy minden területen komoly eredményeket felmutató, reneszánsz művészhez hasonlatos, meggyőző, színes, egységes életmű pereg előttünk. Ugyanakkor a pop artos korszakának szitanyomatai, vagy a későbbi konceptuális makói grafikái, fotói, ugyanúgy mint az új nagy méretű ”gömbfestményei” vagy a kis akvarelljei, montázsai, ironikus és szellemes festményötletei, részei a jelentős európai és a magyar áramlatoknak.
(Novotny Tihamér sorai a „Kortárs” díjhoz)