Roisz Vilmos Boldogasszony, 1906 - 1997, Szigetvár
Festő, grafikus. Hároméves kora óta Sopronban nevelkedett, a Széchenyi István főreáliskolában érettségizett, utána egy évet az Erdőmérnöki Főiskolán tanult. Művészi hajlamait követve Budapestre, az Iparművészeti Iskola Grafikai Osztályára, Helbing Ferenc keze alá került. Ezután Révész Imre felvette tanítványai közé a Képzőművészeti Főiskola kecskeméti művésztelepére, és az itt töltött év után nyert felvételt a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Réti István tanítványaként 1933-ban szerzett rajztanári oklevelet. A Glatz Oszkár által alapított Soproni Művésztelep tagja lett és az ún. nagybányai iskola stílusában poszt-impresszionista tájképeket festett. Hamarosan áttért a figurális képekre, az önálló kompozíciókra és visszatért a grafikához is. Tanári oklevelének megszerzése után Budapesten vállalt állást, közben képei színvonalas kiállításokon szerepeltek. A háború alatt műtermét találat érte, több munkája megsemmisült. Az 1960-as évektől konstruktivista festőnek vallotta magát. Soproni és szentendrei udvarrészletei, háztetőtávlatai, gyárkompozíciói a szerkezetet, a tömeget hangsúlyozzák, stilizálnak az absztrakció kedvéért. 1985-től ismét Sopronban élt. Több alapítvány (soproni érembiennálé, kőszegi zeneiskola, Győri Grafikai Műhely) fűződik a nevéhez. Színes üvegablakokat, fantasztikus zenepalotát álmodott – rajzok formájában. 1996-ban „Pro Urbe Sopron" – díjban részesült. Sarkady Sándor írta róla: "A harmónia a Roisz-képek végső sugallata. Azé a harmóniáé, amit az embernek kell megteremtenie zaklatott mai világunkban – és vívódó önmagában." 1997. augusztus 27-én hunyt el Szigetváron.