Nagy István 1873 - 1937
Már tanítóskodott, mikor tehetségét felfedezték, így került a Mintarajztanodába, Székely Bertalan mellé, majd 1899-ben Münchenbe, ahol több akadémiai díjat nyert. Ösztöndíjjal jutott ki 1900-ban a párizsi Julian Akadémiára és 1902-ben Olaszországba. Visszatérve szülőföldjén, az erdélyi Csík megyében telepedett le és kezdett dolgozni a Gyilkos-tó környékén. Részt vett az első világháborúban, s noha hivatalosan nem volt hadifestő, a fronton számos rajzot készített, főként katonaportrékat. A háború után rövid ideig Erdélyben élt, majd Budapestre költözött, de megfordult Szentes környékén, Koszta József mellett is. A húszas évek második felében ismét Erdélyben dolgozott és itt is állított ki, bejárta Magyarországot, volt Jugoszláviában, míg 1930-ban betegsége végleges letelepedésre kényszerítette. Ettől kezdve Baján alkotott. 1936-ban a KUT törzstagjává választották.
Irodalom:
- SURÁNYI Miklós, Nagy István, Budapest, Singer és Wolfner, 1923.
- LYKA Károly, Nagy István, Budapest, Uj Idők, 1944.
- PAP Gábor, Nagy István, 1873-1937, (A Művészet Kiskönyvtára, 70), Budapest, Corvina, 1965.
- Emlékkiállítás Nagy István festőművész születésének 100. évfordulója tiszteletére, (kiállítás: Marosvásárhely, Művészeti Múzeum, 1973), szerk. SIMON Endre, Marosvásárhely, 1973.
- SOLYMÁR István, Nagy István, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1977.
- MURÁDIN Jenő, Nagy István, Bukarest, Kriterion, 1984.
Önnek is van Nagy István képe?
Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy online értékesítjük.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
