Marton Ervin Budapest, 1912 - 1968, Párizs

Festő, grafikus, fényképész. Az OMIKE rajziskolájába járt 1933-ban, majd az Iparrajziskolában tanult 1934-1937 között. Mestere: Vesztróczy Manó. 1935-1939 között nyaranta Kalocsán festett és fotózott. 1936-ban önálló tárlaton mutatta be munkáit Budapesten, a Műterem Galériában. 1938-ban Párizsba költözött. 1939-1940-ben Párizsban, az École des Beaux Arts-on folytatta tanulmányait. Az ellenállási mozgalom tagja a német megszállás idején. A francia állam a Médaille de Résistance kitüntetésben részesítette. 1944-1946 között részt vett a párizsi Magyar Ház újjászervezésében Bölöni Györggyel és Pór Bertalannal együtt. A francia művészeti élet aktív szereplője 1946-1968 között. Az École de Paris és a szürrealisták rendezvényein, a Bibliothčque Nationale fotókiállításain rendszeresen részt vett. Fotósként nemzetközi hírnévnek örvendett. Festői és grafikai munkássága mellett szobrászattal, plakáttervezéssel is foglalkozott. Unokaöccsének, Tihanyi Lajosnak a hagyatéka az ő segítségével jutott haza a Magyar Nemzeti Galériába. Egyéni kiállítása volt Párizsban (1948, 1953) és Milánóban (1962). 1971-ben a Magyar Nemzeti Galéria rendezte meg emlékkiállítását. Szerepelt a Műcsarnok, 20. századi magyar származású művészek külföldön című 1970-es csoportos tárlatán. Hazai közgyűjteményben a Magyar Nemzeti Galériában és a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban találhatók művei.