László Károly Pécs, 1923 - 2013, Bázel
Carl Laszlo
László Károly 1923-ban Pécsett született. Középiskolai tanulmányait a ciszterciek gimnáziumában végezte, majd a pécsi egyetem orvosi karára iratkozott be. Tanulmányai 1944-ben Auschwitzba való deportálása miatt megszakadtak. Több lágert is megjárva a háború utolsó napjaiban Theresienstadtban szabadult fel.
1945-ben Bázelbe költözött, ahol folytatta orvosi tanulmányait, később Zürichben Szondi Lipót tanítványa lett. Érdeklődése a pszichológia mellett – az ötvenes évektől a Pszichoanalitikus Társaság tagja – különböző művészeti irányzatok felé fordult, színdarabokat írt, saját színtársulatot is alakított, és művészbarátai tanácsára műkereskedelemmel kezdett foglalkozni. Műgyűjteményét ebben az időszakban alapozta meg. Könyveket, folyóiratokat adott ki, többek között a Panderma és a Radar című lapokat, illetve 1982-ben a No future című dokumentumgyűjteményt.
Bazon Brockkal Ausstellung von Nichts (Kiállítás a semmiről) címmel tárlatot rendezett Hamburgban. A hippimozgalom több ismert tagjával is kapcsolatba került.
A huszadik század alkotói, művészei közül László Károly sokakkal személyes kapcsolatban volt: William Burroughs, Jean Cocteau, Christo, Allan Ginsberg, Patricia Highsmith, Robert Mapplethorpe, Andy Warhol, illetve a magyar alkotók közül Kassák Lajos, Ligeti György, Tamkó Sirató Károly, Victor Vasarely – néhány név az említhető sokak közül.
László Károly életéről és gyűjteményéről számos dokumentumfilm és könyv készült, önéletrajzi írása Az út Auschwitz felé – tóparti nyaralás címen jelent meg.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
