László Ákos Budapest, 1940

Grafikus. Budapesten született 1940-ben, gyermekéveit itt, valamint Nagyváradon töltötte. 1965-ben végzett kolozsvári Képzőművészeti Főiskola képgrafikusiszakán, mesterei: Kádár Tibor és Feszt László voltak. 1982-ben települt át Magyarországra, Debrecenbe, jelenleg is itt él. A Magyar Grafikusművészek Szövetségének és a DAB Szellemi Szabadlegények Társaságának tagja. Művészeti tevékenységét számos díjjal ismerték el, 1970-ben a Béke pályázat II. díjával (Nagyvárad); a nagyváradi politikai pályázat díjával, Holló László-díjjal, Káplár Miklós-emlékéremmel, Debrecen város művészeti ösztöndíjával. Nívódíjasa volt számos debreceni és országos nyári és tavaszi tárlatnak, megyei őszi tárlatoknak. László Ákos 2015-ben nyerte el Debrecen város kitüntető Pro Urbe-díját. Tanulmányúton járt a Szovjetunióban, Litvániában, Franciaországban; a Vilniusi, Kazimierzi, Saint-Micheli és a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepek munkájában vett részt, és ezek zárókiállításain szerepelt. Művei a XX. sz. végének karizmatikus üzenetei – megrendültségről, fájdalomról, reményről, szenvedésről, hiányérzetről tudósítanak. Grafikáiban a japán kalligráfia és a gesztusfestészet hatása érzékelhető. Sajátos sokszorosító technikája a linotípia. Lapja expresszív, szürrealista asszociációkat sugallanak sok konkrét figuratív utalással.