József Dezső Firtosváralja, 1886 - 1965, Gyula

Festő. Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Figurális kompozíciókat, portrékat, táj- és csendéletképeket festett. Gyulán telepedett le, és részt vett a város és Békés megye képzőművészeti életének szervezésében. Kohán György mesterének tekintette. 1921-ben és 1959-ben önálló kiállítása volt Gyulán.

„A boldog emlékű József Dezső bácsira gondolok és megemelem a kalapom emléke előtt” (Ambrus Lajos)

Firtosi József Dezső (Firtosváralja, 1886 – Gyula, 1965)

Firtosváralján született, apja tanító volt. Udvarhelyen agyag­ipari és kőipari tanuló volt, de ugyanott tanult az állami főreáliskolá­ban is. Innen a székelykeresztúri állami tanítóképzőbe ment, ahol 1908-ban szerzett tanítói oklevelet. Még ebben az évben 100 aranyat kapott az Eötvös Alaptól. 1908-ban beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1912-ben polgári iskolai néptanári diplomát szerzett, tanári pályafutá­sát Abrudbányán kezdte. Iskolájában vezette a Közművelődési Egyesület dalárdáját és zenekarát. Az iskolát három nagy lépcsőházi falfestménnyel díszítette. 1915-ben megnősült. Felesége Tabakovits Ilona volt, akivel 1919. október 15-én áttelepült Magyarországra. Gyulán rajzot, természetrajzot, éneket és karéneket tanított a polgári leányiskolában. A kolozsvári tudományegyetem Ásványtani Múzeuma részére 1917-ben megfestette a verespataki római bányaműveket és részt vett az erdélyi festők kiállításán. Kezdeményezte 1922-ben a Békés­ megyei Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat (BÉKIT) megalapítását, amelynek 36 festő- szobrász és iparművész lett tagja. A társulat fennállásának 14 éve alatt 16 kiállítást rendezett, ebből 14-et Gyulán, a Vármegyeházán. Figurális kompozíciókat, portrékat, táj- és csendéletképeket festett. Háromszor nyert díjat, kiállított a budapesti Nemzeti Szalonban és Gyulán. Városunkban 1921-ben, 1959-ben és 2011-ben volt gyűjteményes kiállítása. 1923-tól a gyulai unitárius tanulók megbízott hitoktató­ja, 30 évig gondnoka és kántora volt a szórványegyházközségnek. Írt turisztikai és néprajzi cikkeket is. A II. Világháború idején nem menekült el a városból, átvette és megőrizte a polgári iskola pénztárát. Szabad rajziskolát hozott létre 1948-ban Gyulán, amely vezetésével 1963-ig működött. Számtalan fiatalt tanított a művészet szeretetére. Kohán György őt tekintette igazi mesterének.Élete végéig székely ember maradt. Szülőfaluját sohasem felejtette el, 1929-ben emlékezetből megrajzolta Firtosváralja térképét, és azon gondolkodott, hogyan lehetne a falu vízellátását megoldani. Két példányban előfizetett a Székelyudvarhelyen megjelenő Székelység című folyóiratra (1931 – 1942), amelynek összes darabját megőrizte.Az egyik előfizetéssel a gyulai könyvtárat ajándékozta meg. Több írása is megjelent az újságban. Anyagilag is hozzájárult a Firtosváralján 1942. július 26-án állított Országzászló megépítéséhez. Kolozsváron 1943-ban Nyikómenti gyermekjátékok címmel saját pénzéből könyvet is megjelentetett. Házában az 1947 után kialakult politikai viszonyok között is ott függött a falon Erdély címere és a szülői házáról festett kép.  Temetésekor egy marék 1943-banhazahozott firtosváraljai föld is került koporsójába.

(Durkó Károly – Székely Árpád)