Incze János Szinérváralja, 1912 - 1999, Dés
Festő. Szatmárnémetiben Sarkadi Sándor mellett, majd
1928-tól a kolozsvári Szépművészeti Iskolában képezte magát.
1929-34 között a nagyenyedi tanítóképzőben folytatta
tanulmányait. 1935-től nyaranta rendszeresen járt a nagybányai
festőiskolába, ahol Ziffer Sándor volt a mestere. 1989-ben megkapta az Erdély Művészetéért
Alapítvány díját. A Barabás Miklós Céh tagja volt, 1944-ben szerepelt a Céh budapesti
Nemzeti Szalon-beli tárlatán. 1968-ban Titográdban (ma Podgorica, Montenegró),
1969-ben Torinóban szerepelt csoportos bemutatókon. Egyéni tárlata először 1930-ban
Nagyenyeden volt, majd főként Kolozsvárott és Szatmáron állított ki. 1969-től tanulmányúton
járt Svájcban, Ausztriában, Franciaországban és több alkalommal Olaszországban.
1935-től Désen telepedett le, de művészi-szellemi kapcsolatait ápolta. Ódon utcaképeket
festett. Önéletrajzi följegyzéseit Önarckép címmel foglalta kötetbe (Bukarest, 1982).