Delff, Jacob Willemsz II. Delft, 1619 - 1661, Delft
Delfius
Az ismert delfti festőcsaládból származó ifjabb Jacob Willemsz Delff már a harmadik generációnak számított azok közül, akik képek készítéséből keresték kenyerüket. Nagyapja Jacob Willemsz Delff I (1563-1601) a 16. sz. végének első számú delfti portréfestője, apja Willemsz Jacob Delff (1580-1638) Goltzius tanítványa rézmetsző volt. Ráadásul anyai nagyapja Michiels Jan van Mierevelt (1567-1641) volt a másik leginkább elismert portréfestő a városban. Mierevelt nagy műhelyt vitt, saját gyermekei mellett számos segéddel dolgozott és unokája is nála tanulta a mesterséget. Az igen sok megbízással bíró Mierevelt 1641-ben bekövetkezett halála után, az akkor alig 21 éves unokája vette át műhelyét. A "bolttal" együtt megörökölte a jól fizető megrendelők széles körét, valamint a műhelyben fölhalmozódott, a tanítványok és a segédek által készített több száz portré kópiát is. Az árukészlet későbbi forgalmazása okoz némi zavart még ma is a szakembereknek M. van Mierevelt és J. W. Delff II műveinek szétválasztásában, hiszen ezeken a műveken jelentősen keveredtek a delfti portréfestészet régi és új elemei. A rotterdami Boymans V. B. Museum őriz egy 1642-ben készült férfi portrét, melynek jelzete így szól "M. Mierevelt incepit, JDelfius absolvit." A "termelés" folyamatossága garantált volt. E jelenség jól világítja meg a 17. századi Hollandiában létezett intenzív képigényt, - kifejezetten a polgári portrék iránt - valamint a virágzó, manufaktúra-szerűen termelő festői gyakorlatot. J. W. Delff II a későbbi években megerősítette pozícióit, 1642-től a delfti festőcéh mestere lett, megrendelői körében megszerzett népszerűségét jelzi, hogy az orániai hercegi udvarnak is dolgozott. Anna van Hoogenhouck delfti polgári családból származó feleségével 1642-ben kötött házassága után a társadalmi hierarchiában elfoglalt helye is erősödött, 1654-től városi tanácsos, 1657 és 59 között kikötőmesteri címet kapott.