Dabóczi Mihály Marosszentkirály, 1905 - 1980, Budapest

1905-ben született Marosszentkirályon. Gimnáziumi éveit Marosvásárhelyen tölti. Érettségi után kitanulja a fafaragás mesterségét. 1929-ben Budapestre költözik. A következő évben felvételt nyer a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond növendéke, majd 1935-1938 között a mester tanársegéde. 1932-ben először szerepel kiállításon. Az ötvenes évek végéig versenyszerűen vív mind a három fegyvernemben (kard, tőr, párbajtőr). Csapatával megnyerik az 1954-es magyar csapatbajnokságot. 1935-ben Káldy-díjat kap. 1936-ban a Szinyei Társaság pénzjutalom díját, majd a Képzőművészeti Főiskola Ferenczy István szobrászati díját nyeri el. 1938-39 között állami ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricumban egy évet tölt ifjú feleségével, Palatinus Viktóriával és itt önálló tárlata nyílik két művésszel. 1939 és '42 között több kollektív kiállításon szerepel Itáliában. 1944-ben bevonul katonai szolgálatra. 1945-ben szovjet fogságba esik. Ez év végén hazatérhet Budapestre. 1947-től családja eltartásáért tisztviselői állást vállal a Ganz Vagon- és Gépgyárban. 1951-ben a Várbazárban kezd ismét művészettel foglalkozni, ahol élete végéig dolgozik. Több monumentális megbízást kap, melyek Budapest épületein és közterein, temetőiben, illetve Kaposvárott, Marosvásárhelyen, Debrecenben, Nagykőrösön, Gödöllőn, Martfűn, Csongrádon láthatóak. 1956-ban gyűjteményen kiállítása nyílik az Ernst Múzeumban Papp Gyula festőművésszel. 1961-ben egy rosszul sikerült házasság után Párizsban tölt néhány hónapot. 1965-ben Kondor Bélával nyílik gyűjteményes kiállítása az Ernst Múzeumban. 1979-ben tárlata nyílik Bázelben, Zofingenben és Zürichben, 1980. február 22-én hunyt el.