Barabás Miklós Kézdimárkosfalva, 1810 - 1898, Budapest
Festő, grafikus. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban
és Kolozsváron kezdte, ebben az időben különböző
mesterektől tanulta a rajzolást, az olajfestés technikáját
és Neuhauser Ferenctől a festészet alapelemeit. 1829-ben Bécsbe ment, és a Képzőművészeti
Akadémián Johan Ender tanítványa volt, és ott sajátította el a guache technikát
is. 1830-ban visszament Kolozsvárra, itt Barra Gábortól litográfiát tanult. 1831-
1833-ig Bukarestben dolgozott, ahol ismert portréfestő lett, emellett számos miniatúrát
is készített. 1834-1835-ben Olaszországban járt tanulmányúton, ami művészi pályájának
fontos állomása volt, itt tanulta meg William Leighton Leicht angol festőtől a vízfestés
újabb technikáját. 1835-ben tért vissza Pestre, ahol bemutatta egy Velencében
készült Veronese kép másolatát, hatalmas sikerrel. Ettől kezdve Pesten dolgozott, és
festészeten kívül aktívan részt vett a város művészeti életének fellendítésében. Számos
megrendelést kapott, ami lehetővé tette, hogy meg tudjon élni a festészetből. A kor
szinte minden jelentős alakjáról, írókról, művészekről, politikusokról készített portrét, ezzel
tanúsítva jó jellemábrázoló képességét és kitűnő technikai felkészültségét. 1836-
ban az Akadémia levelező tagja lett. A portréfestészet mellett, melyet a legmagasabb
színvonalon művelt, zsánerképeket és tájképeket is festett, az alföldi táj nagy hatással
volt rá. Néhány képe - a kor szellemnek megfelelően - érzelmes, biedermeier hangulatot
áraszt. Az 1842-ben készült, a Lánchíd alapkőletételét megörökítő akvarellje, szinte
elsőként tudósít a nagy eseményről. Az 1850-1860-as években jelentősen csökkent
a megrendelések száma, így kénytelen volt a tőle kissé idegen oltárképfestéssel és fényképezéssel
fenntartani magát. Azonban még ebben az időben tett erőfeszítéseket a kultúráért.
1859-ben engedélyt kapott egy Képzőművészeti Társulat megalapítására,
melynek 1862-től haláláig igazgató elnöke volt. Önéletrajzi írásából megismerhetjük
művészeti hitvallását, és átfogó képet alkothatunk kora társadalmáról és kultúrájáról.
Munkáiból 1948-ban (Szépművészeti Múzeum) és 1995-ben (Sepsiszentgyörgyi Székely
Nemzeti Múzeum) nagyszabású emlékkiállítást rendeztek. Művei megtalálhatóak a
Magyar Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Kolozsváron, Bukarestben
és több erdélyi múzeumban.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
