Fónagy Aladár

Egyszer volt, hol nem volt ... igen, mint a mesében, volt egyszer egy ifjú ember, aki a Felvidékről érkezett a magyar fővárosba, hogy meghódítsa a világot. Valami nagy szeretett volna lenni, valami nagyot létrehozni és egy belső hang suttogva elárulta neki, hogy a marsallbotot ő a tarisznyájában hordozza.

Elkezdte hát a kereskedői mesterséget egészen a legelején: mint gyakornok lépett Jónás Adolf üzletének szolgálatába és a kezdeti szomorúság és nehézségek közepette, a harcok közepette, amit az élet produkál, álmodta tovább álmait, ahogy Bennett Gordon, a későbbi multimilliomos a New York Herald megalapítója tette, amikor mint rikkancs az amerikai Metropolis utcáin újságot árult. Mert az ifjú Fónagy Aladárban, akinek portréját szeretnénk itt felvázolni, valami különös, acélos, amerikai energia élt, ami csak a hegyeket is megmozgató hit erejéhez hasonlítható. Az Ő hite az önmagában való hit volt az elhivatottság hite. Ez a hit nem hagyta, hogy megálljon, megrekedjen ezen a helyen, nem hagyta nyugodni és hajtotta őt előre az Életbe és a korai önállóság felé. Jó érzékkel kezdett egy olyan szakma, üzletág felé orientálódni, amihez Magyarországon minden feltételt megtalált, ami őt naggyá és sikeressé tehette. Csak egy költő tudta ezt igazi szavakba foglalni: "az ember a céljai által növekszik".

Fónagy Aladár is nőtt és a magasba törekedett. Eleinte csak lassan, mint a fa- csemete, aminek időre és sok napsütésre van szüksége, hogy szépen fejlődjön. Tanulmányozta a fa üzletágban használt hitel konstrukciókat, kapcsolatokra tett szert, amelyek a kicsi, nagy és a még nagyobb körökbe is elvezették ebben a kereskedő és iparosvilágban. A nagyra hivatottak éleslátásával észrevette, hogy még a legnagyobbak is a szervezettség hiányában a bankok kényére kedvére ki voltak szolgáltatva, azt, hogy a gyengébbek, mégoly tisztességes cégek is uzsorások kezére kerültek. Rövid elhatározás után úgy döntött, hogy saját erejéből, csak a szűk család és néhány üzleti partner segítségével, 1907-ben létrehozza a Magyar Fakereskedők Hitelintézetét, egy millió Korona részvénytőkével. Ez a szerény intézet volt a bölcsője a mai Fabanknak, amely rövid 11 év után 72 milliós részvénytőkével rendelkezett és hozzászámolva a saját tőke tartalékokat 205 millió korona volt és európai hírnévre tett szert.

Így lett a fiatal szlovák-magyar felvidéki fiúcskából a hatalmas fakirály, aki a magyar fakitermelés, fakereskedés és a fafeldolgozó ipar előtt soha nem látott perspektívákat nyitott meg. Egy modern mese, ami mégsem mese, hanem a legörömtelibb reális valóság, ami rögtön érzékelhetővé, láthatóvá válik ennek a szó legnemesebb értelmében vett "selfmademans"-nek a szemüvege mögül elővillanó tekintetét látva.

Habár, a világháború, ami a magyar fatermelés számára nagyon jövedelmezőnek bizonyult és óriási fellendülést adott, ugyanúgy hozzájárult a fejlődéshez ennek az embernek a különleges képessége és tehetsége is, ahogy szája szögletében egy mosollyal és tele bizakodással egy pillanat alatt képes volt átlátni a helyzetet, azonnal cselekedett, tőkét szerzett és szinte pillanatok alatt képes volt növelni a cég lehetőségeit, hogy aztán később, mint producent Galiciában óriási faépítményekkel lássa el a hadsereget.

Három év leforgása alatt Fónagy, a fabank részvényeinek nominálértékét, nem kis megelégedettségére a részvénytulajdonosoknak, megötszörözte és a bankot óriási energiával a nagybankok közé emelte, amely a faiparban Európában is páratlan volt.

A Fabank ezen sikeres és csodálatos korszaka csak a kezdet volt. Ha jön a béke akkor mergnyílik a lehetőség a további fejlődés előtt, újjáépítés, hajóépitési program keretében, valamint a tevékenység kiterjesztésével más iparágak felé, ahol Fónagy munkássága a legjobb gyümölcseit termi majd a magyar faipar számára. Majd akkor tudják igazán értékelni ennek az embernek a nagyságát,aki merész koncepciójával a magyar bankvezetők első sorában áll, és aki még mindig szeretetre méltóan fiatalos, teremtőkedvü mosolyú, megnyerő, egyszerüen szerény és aki ennek az igazi belső értékeket felmutató gazdasági ágnak úttörője.

• Alapvető irodalom:

ML 1926, 109-110. o.
Kontha 1985, szövegkötet, 126. o.
Kőszeghy 2009

• Művész- és tárgymonográfiák:

Munkácsy 1958, 338. tétel
Szinyei Merse 1990, 34., 231. tétel
Mányoki 2003, C. 389. tétel

• Kiállítási és gyűjteményi katalógusok:

Akt-kiállítás 1925-26/a, 35. o.
Akt-kiállítás 1925-26/b, 19., 227. tétel
Táj- és életkép kiállítás 1927, 6., 514., 523., 527., 528., 531. tétel
Ferenczy 2011-12, 18. tétel

• Periodika:

Magyar Művészet 1928, 735. o.
Árverési katalógusok:
Ernst Múzeum XLIII. (1929), 540-561. tétel
Polgár 82-83. (2009), 56. tétel