A kiállítást SPIRÓ György író és FEHÉR László festőművész nyitja meg.

A szokatlan tematikájú tárlat elsősorban szimbolikus főhajtás a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyar költője előtt, de egyben sajátos kísérlet is az irodalom és a festészet közös bemutatására. Juhász Ferenc mindent elért, amit magyar író a hazájában elérhetett. A kiállítás azonban nem e sikeres pálya jól ismert, irodalomtörténeti olvasatát adja: az emberre koncentrál, miközben felidézi a legfontosabb barátságokat, szerelmeket, az otthon és a család ihletadó miliőjét, a költő és a politika kapcsolatát, felvillantja a nagy sikereket és a csalódásokat egyaránt. A tárlat központi fejezete Juhász Ferenc legfontosabb, egész életét meghatározó barátságát idézi meg. Hantai Simon, a leghíresebb és legértékesebb magyar festő ugyanabban a kis faluban, Bián született, s ő adta a költő számára az első meghatározó, biztató tanácsokat. Ezt a fontos, halálig tartó barátságot, a két életút tanulságait nem csupán a költő megható, barátjáról írt sorai, közös fényképeik, de közel ötven, döntő részben korábban sosem kiállított, múzeumokból és magángyűjteményekből érkező Hantai festmény is megeleveníti.

Juhász Ferencet egész élete során szoros szálak fűzték a képzőművészethez. A kiállításon a másik fontos, fiatalkori művészbarát, Csernus Tibor első, ikonikus portréja is bemutatásra kerül, ahogy Ferenczy Béni, Konok Tamás, Fehér László és Melocco Miklós Juhász-arcképeit is megismerheti a közönség. A Barátok-termében többek között Nagy László, Tamás Áron, Ottlik Géza és Kassák Lajos alakja tűnik fel, de a kiállítás segítségével a látogatók a legendás, Mandula utcai lakásba, a művek születési helyére is bepillantást nyerhetnek.

Kiállítás