Néhány tucat herceg-, gróf- és bárónő – történelmi nevű arisztokratahölgyek és ifjú leánykák –, kiegészülve egy-két tehetős nagypolgár és diplomata feleségével, no meg pár délceg úrral, 1940. február 1-jén, este hét óra előtt néhány perccel, izgatottan gyülekezett a pesti Operaház színpada mellett. Az esztendő legelegánsabb társasági eseményének apropóját „A magyar művészetért” mozgalom jegyében rendezett díszestély adta. A precízen koreografált műsorban a Magyar Filharmoniai Társaság Liszt Rapszódiáját és Strauss Művészélet című darabját adta elő Dohnányi Ernő vezényletével, de az igazi csemegét a rangos amatőrök szolgáltatták: az elegáns, kékvérű dámák és ifjú daliák élőképek segítségével izgalmas műtörténeti utazásra invitálták az estély vendégeit. A görög vázafestmények világától egészen Rippl-Rónai Kalitkás nőjéig vezetett az út. A bál az egyre mélyülő művésznyomor enyhítésére megálmodott, „A magyar művészetért” című rendezvénysorozat legpazarabb társasági eseménye volt. A kormányzófeleség, Horthy Miklósné védnöksége mellett indított mozgalom a Műcsarnokban megrendezett, február 8-tól 28-ig nyitvatartó megatárlaton csúcsosodott ki: a mintegy 663 művet felvonultató kiállítást a Szépművészet című folyóirat tudósítása szerint 60 ezer fizető látogató nézte végig, a vásárlóbizottság 225, a főváros 25, míg a magángyűjtők 10 festményt vásároltak meg.

Fent: A "Magyar Művészetért" kiállítás megnyitója a Műcsarnokban. Lent: Két részlet a kiállításról Hanula József: Gátépítő, Hadzsy Olga: Mária és Prohászka József: Várakozók, illetve Szőnyi István: Köszörűs című műveivel.

A művészek azonban nem csak itt, hanem a tárlatnak is hírverést csapó, Operabeli díszestélyén is fontos szerepet kaptak: közülük nyolcan – Bartha László, Batthyány Gyula, Bernáth Aurél, Bissingen Vera, Molnár C. Pál, Pátzay Pál, Sidló Ferenc és Szőnyi István – rendezték az élőképeket, állították be az operaházi díszletfestők pompázatos hátterei elé a korhű jelmezekbe bújt szereplőket. A műsort keretező prológot és epilógot Szabó Lőrinc írta, az élőképeket Cs. Szabó László – később a Nyugatban publikált – szövege kisérte.

Batthyány Gyula gróf a brazil követ feleségét, Mme. de Moraest igazitja Goya Donna Izabellájává, míg Sidló Ferenc Ambró Istvánnéból csinál Nofretéte-t.

Az utolsó simítások Memling Jézus születése című festménye után készült élőképen. Jobbra Molnár C. Pál rendezi az Aragoniai Johanna bőrébe bújt Contessa Giulia Vincit.

Bernáth Aurél Rippl-Rónai, Molnár C. Pál pedig Tischbein művét próbálja beállítani.

A szót át is adom Cs. Szabónak, illetve az írását tolmácsoló két színésznek, Bajor Gizinek és Uray Tivadarnak, akik egy párbeszéd keretében mutatták be az élőképek által megidézett műalkotásokat. Én csupán annyit tettem, hogy a megfelelő helyekre beilleszettem a korabeli fotókat: a díszesély alkalmával kiadott műsorfüzet és a Színházi Magazin képes tudósításának reprodukcióiból, no és abból a korabeli hiradórészletből kiollózva, mely természetesen az írás végén egészben is megnézhető. Hogy el tudjuk dönteni, vajon melyik művész és melyik szereplőgárda  végezte legjobban a feladatát, az eredeti, mintául szolgáló alkotásokat is az élőképek mellé illesztettem.

Nő: Már megint a léten töprengsz? Jó Hamlet, ezt az éjszínt dobd le már!

Férfi: Nini, a tündérke! Vagy Május a neved? Mindig előttem ragyogsz, boldogan ébredek tőled. Áruld el már a neved. Kit dícsérjek a boldogságomért? Az ember nevet adott mindennek, ami boldoggá teszi, biztosan neked is adott.

N.: Álmodban már eszedbe jutott.

F.: Álmomban az évszakok, források, madarak, csillagok, hangszerek nevét mind neked adtam. De a tekintetedből láttam, hogy egyik se az igazi.

N.: Mert sohsem gondoltál rám elég erősen. Lobbanékony vagy és szeleburdi. Engem csak a szenvedély ismerhet. A tavasz beéri egy dallal, a lant egy futammal, a forrásnak elég egy könnycsepp, amit rábízunk, a madárnak egy üzenet, amit a lábára kötünk, a csillagnak egy édes gondolat. De nekem a szenvedély kell, a véred lobogása, a boldog megsemmisülésed.

F.: Olyan kegyetlen és követelő vagy, mint az istennők.

N.: Túl magasan keresel. Nem vagyok égi.

F.: Akkor Lilith vagy, a telhetetlen bibliabeli asszony.

N.: Túl alacsonyan keresel. Nem vagyok földi.

F.: Ég és föld között nem lakik senki.

N.: Csak én. Egy arkangyal és egy parasztlány állt a bölcsőmnél. Együtt ringattak, s közben hol az ég, hol a föld látszott a szemükben. Egyik szemem az égi dajka, másik a földi dajka tekintetét tükrözi. Ezért vagyok elérhetetlen és veszélyes, mint az égiek, s mégis látható és boldogító, mint egy édes földi asszony.

F.: Látod, mégis csak tudsz vallani! Már dereng a neved. Sok mindenért lobogtam, szerettem a mérgeket, amelyektől erősebben élünk, szerettem, ha jókedvemtől becsípnek a nők, szerettem az utazást, amely közelebb visz igazi hazánkhoz, a tengerhez. De mindez csak hangulat volt, a szenvedély máshová hívott. Ég és föld közé.

N.: Felém.

F.: Ha a művészethez tartozol, feléd. Minden érzésben magamra maradtam, egyik se volt nagyobb a magam életénél. De a művészet száz szerelmesre szakított, harminc évszázad érzésével szerettem. A művészet a földön született, de megment a föld bosszújától: a haláltól. Ha földi is vagy, égi is vagy, már tudom, hol a hazád!

N.: Végre ráismerek a szenvedélyre, amelyért megszerettelek. Most már a nevem is kitalálod.

F.: Az ajkamon van, csak a nagy öröm visszatartja. Egy kép vagy! A legszebb.

N.: Szobornak nem is kellek?

F.: Annak is a legszebb vagy.

N.: Meleg, meleg, majdnem tűz! Tessék keresni. Emléked is legnagyobb műgyüjtemény; sok halhatatlan szépasszony a foglyod. Köztük vagyok. Most fehérben látsz. De láttál aranyban is s ha behunyod a szemed, elárulom, hogy már ruhátlanul is álltam előtted.

F.: Oldd fel a varázst, mondd meg, hogy ki vagy, hiszen már úgyis megtaláltam a lényeged.

N.: Csak most akarom igazán, hogy keress. Már szédülsz, érzem körülötted a századok örvényét. Sokallasz értem végigrepülni három ezredévet?

F.: Harmincezret sem.

N.: Fogd meg a kezem. Valahol az úton rámtalálsz s eszedbejut a nevem. Emlékezz!

*

F.: Fiatal balzsamozó voltam Thebaiban. Pártfogoltak a papok, szerettek a lányok, gondtalanul élhettem volna. De az ujjaim túlságosan elfinomodtak; a bebalzsamozott királynők után megkívánták az élőt. Egy királynőre vágytam. Egyszer egy darucsapat szállt le előttem az egyik sírtemplomra, mintha csak mutatná, hogy ott keressem a célt. A kapuban álltál, kezedben balzsampohár, keskeny és fönséges volt az arcod. Beleszerettem a gyászodba.

N.: Boldogtalan nagy király volt a gyászom. Együtt kerestük az elvesztett aranykort, vissza akartuk hívni Egyiptomba.

F.: De az Istenek új aranykor helyett csak új babonákat küldtek az országra.

N.: És sakálokat a palotába. Előlük bujdostam a csöndesebb halottakhoz. Most már tudod a nevem.

F.: Nofretete!

Ambró Istvánné, mint Nofretéte (Sidló Ferenc beállításában) valamint maga a büszt (Berlin, Staatliche Museen)

N.: Hátha Karomama voltam? Büszke mellemet gyöngypáncél borította; kezemből azóta kihullt Isis lantja. (Karamama szobor.)

N.: De lehet, hogy az a hercegnő voltam, akit egy thébai koporsón évezredek óta legyeznek a cselédek.

Az egyiptomi falkép szereplői: Hertelendy Andorné, Herceg Odescalchi Károlyné (vagyis a legendás, baloldali-legitimista Andrássy-lány, a "rózsaszín grófnő": Andrássy Klára), Ugron Éva, Tahy Klára és Sennyey Márta bárónő. (Szőnyi István beállításában)

F.: Túl komor helyen kerestelek. Egyiptom az alvilágnak élt, jobban izgatták a ragadozó istenek, mint az élők. De te csupa sugár vagy, a tengeren születtél. Görögország a hazád. A kocsiversenyekről jövet egy síremléken láttalak először. Holtan sem váltál meg az ékszerdoboztól. A kacér Hegeso vagy!

Az athéni Nemzeti Múzeumban található Hegeso sírkő, valamint színpadkép a Hegeso sírkőt (Than Elilia bárónő és Edelsheim-Gyulay Maritta grófnő) és görög vázatöredéket (Bethlen Éva grófnő, Vásárhelyi Vera, Villani José bárónő, Ocskay Eugenie) formáló élőképekkel (Sidló Ferenc és Molnár C. Pál beállításai)

N.: Keress egyszer az istennők között. Gondolj arra a sisakos komoly lányra, aki a várfokon virraszt a város fölött, sose szomorú, de mindig méláz.

F.: Pallas Athene!

Széchenyi Irma grófnő, mint Pallas Athéne (Pátzay Pál beállítása), valamint az eredeti, Pheidiasznak tulajdonított szobor római másolata

N.: Ősz volt, amikor utoljára láttál Görögországban. Szüreteltünk. Talán erre a szüreti pillanatra gondolt a költő, mikor évezredek mulva meglátott egy vázán:

Oh, antik karcsúság, szelíd ívek,
Márvány fiuk s lányok kecses köre,
Oh sűrű ágak, eltiport fűvek,
Oh formák csöndje, anda gyönyöre
Az öröklétnek: hűs pásztormeséi...

Görög vázatöredék: Szép Heléna elrablása jelenében Bethlen Éva grófnő, Vásárhelyi Vera, Villani José bárónő és Ocskay Eugenie (Molnár C. Pál beállítása)

N.: Hajózz el új hazádba! Talán ott lakom. Görög hazád rabságba esett, de a tengerentúl téged utánoznak, megszöktetik az isteneidet s még álmukban is a majmaid. Van új hazádban egy öböl...

F.: ...telehintve szigettel. Emlékszem. Egy kúpalakú hegy füstöl fölötte. Fiatal tragédiaíró voltam Pompeiben. A város szélén volt a villám. Róma izgult és polgárháborúra gyürkőzött, mi kereskedtünk és gondtalanul éltünk. Csak én voltam boldogtalan. Egy titokzatos asszonyt szerettem.

N.: Kitaláljam? A szomszéd villában lakott.

F.: Kitaláltad. Egy patriciusnő volt. Démoni titok lappangott körülötte. Később megismertem a titkot, engem is beavatott a gyönyörébe. Tiltott szertartásnak élt, a dionyzoszi misztérium papnője volt.

N.: Megszegted a szenátus tilalmát!

F.: Megérte. A rideg Rómában még a vallás is józan volt. De mi, pompeiek egy kicsit görögök maradtunk s négy fal közt megünnepeltük Dionyzosz és Ariadne nászát. Erről a szertartásról szól az a szalagkép, amelyet úrnőm a fogadószoba falára festetett. Ő is rajta állt. (Két kis pompei falfestmény és egy frizrészlet a Villa dei Misteriből.)

Pompeji freskó Rubido-Zichy Ilona bárónő és Széchenyi Hanna grófnő előadásában (Bissingen Vera grófnő rendezése)

N.: Úgy látom, szereted a királynőket s a nagy dámákat. Ne menj el a félszigetről, találsz még egy királynét Ravennában.

F.: Bizánc küldött az adriai városba. Egész úton emésztett a számüzetés. A fényes főváros után Ravennát sötét falunak, valóságos büntető állomásnak képzeltem. De hajóm egy miniatür Bizáncban kötött ki s a San Vitale templom falán viszontláttam a legfenségesebb udvart is a bátor és okos Theodora császárné körül.

N.: Bátor voltam a politikában s okos a szerelemben. Ezt se csinálta utánam több asszony. Bohócok neveltek, de főpapok temettek; a törvénytelenségből jöttem s az urammal törvényt adattam az egész világnak.

Ravennai mozaikok, Theodora császárnő és kisérete. Előadta: Gróf Pongrácz Jenőné, Kohanovszky Henriette, Karátson Éva, Malagola Elena, Bissingen Vera grófnő, Münnich Aladárné, Olgyay Aladár, Olgyay Viktor és Tasnády Szűcs Nelly (Gróf Batthyány Gyula rendezésében)

F.: Kezdek csüggedni.

N.: Máris? Hiszen még nem is voltál értem Északon. Ne keress mindig királynők közt s mindig Délen. Emlékezz csak a szerelmes banbergi kőfaragóra!

F.: Husvétkor érkeztem Bambergbe. Vallási színjátékban láttalak meg a templom előtt. A Zsinagógát jelképezted. Bekötött szemed helyett a mosolyod játszott velem. Egy év mulva a templomfalon álltál; kőruhád többet árult el az asszonyi testről, mint szomszédod, a meztelen Éva.

N.: Tudom, gazember. Az emberek gyanutlanul dícsértek, csak én pirultam tőle. Arra gondoltam, hogy ez a legény többet tud rólunk, mint amennyit a mécsvilágnál ellesünk magunkról. A szobrodról ismertem meg a testemet s elszédültem a boldogságtól.

F.: Aztán visszabujtál egy durva köpenybe s a gallért bús arcos elé húztad.

N.: Nem eléggé, hogy egészen eltakarjam a kísértést. Hű voltam az uramhoz, de csak irgalomból. Vitéz fejedelem volt, megérdemelte, hogy szeressék. De én a durva jó ember mellett egy szelid lovagra gondoltam. Talán rád.

F.: Egyszer láttalak misén a naumburgi templomban. Mélységesen összetartoztatok az uraddal. Ő erős volt és szerelmes, te szomorú és szép. Egyikőtök sem volt boldog; megesett rajtatok a szívem. Uta a neved.

A bambergi dóm Zsinagóga szobra, valamint Uta és Ekkehard a naumburgi dómról. Az őket imitáló, Sidló Ferenc és Pátzay Pál által beállított és Hubay-Cebrián Andorné és Satzer Lilla által alakított élőképekről sajnos nem maradt fenn fotó.

N.: Vigyázz, nagyon elszomorodunk! Csak vissza, vissza Délre! A lelkem összeszorult az északi kőben, a déli szél lesz a szabadítóm. Nem érzed, hogy fuj az Arno-völgyben?

F.: Szines szárnyú angyalok gyülekeznek az égben, az Isten hírvivőt válogat köztük. Int s az egyik kiválik. A magosban még fecskéhez hasonlított, a földön már olyan, mint egy fiesolei lány. Egy ablak magától kinyilik, a lány beröpül. Négyszemközt vannak a titokkal, borzongva nézik egymást. E két lány képében kereslek, Giotto Szent Anna képén.

Giotto Szent Anna látomása című freskója a padovai Scrovegni kápolnából szintén terítékre került a díszestélyen Wenckheim Henriette grófnő és Hanthy Lászlóné előadásában, Bernáth Aurél beállításával. Erről az élőképről sajnos szintén nem maradt fenn fotó.

F.: Az angyali üdvözletet Sienában egy patriciuslány adja s fogadja. Apjuk pápai bankár, anyjuk nápolyi hercegnő. Az egyiket angyalnak, a másikat Máriának hívja a szobrász. De tartásuk elárulja, hogy a valóságban selyemben hálnak.

(Sienai szobrász: Angyali üdvözlet  című munkáját Pátzay Pál instrukciói szerint Fellner Alfrédné és Heinrich Józsefné formálta meg. Az élőképről nem maradt fenn fénykép.)

N.: Milyen szép tavasz volt! Te a kiválasztottnak képzeltél, én egy katonaszentnek. Naponta elsétáltam az Or San Michele Szent György szobra alatt. Ilyen ifjút festettem magamnak álmomban. A fegyverkovácsok céhe állította a templomfülkébe, Donatello faragta férfikora delén.

Donatello Szent Györgyét Gróf Orssich Nándor alakította Sidló Ferenc beállításában. Az élőkép fotója sajnos nem ismert, így fantáziaindítónak "csupán" az eredeti marad a firenzei Bargelloban.

F.: Ezer alakban bujsz előlem, mint Goethe szerelme. Egyszer szűz a neved, máskor Sába királynője, de a latin nimfa s a spanyol hercegnő is te vagy. Olasz nő vagy, de melyik? Aranyhajú lombárd, előkelő toszkán, higgadt római? Hol lakol legszivesebben? Legalább azt áruld el, hogy melyik város a hazád.

N.: Lombárdnak születtem, de a festőm firenzei. Imádom a fenyőit, a gleccsereit s azt a mosolyt, amit ő talált fel a tiszteletünkre.

Leonardo Uffiziben őrzött Angyali üdvözletének élőképes változatáról a Délibáb című lap 1940. február 3-án megjelent számában közöltek fotót. Szereplők: Gróf Nemes Jánosné és Koós Elemérné. Aki beállította: Molnár C. Pál.

N.: De Botticelli kedvéért szívesen vagyok firenzei. A meleg nyugati szél a gavallérom s Flóra a nevem.

Botticelli Uffiziban őrzött Primavera-jából csak Flóra alakja került bemutatásra, Mrs. Barclay szereplésével és Molnár C. Pál beállításában.

F.: Elkalandozol a regébe. Nincs földi neved?

N.: Ha Raffael fest, az is van. A szép Aragoniai Johanna vagyok.

Raffaello 1520 körül készült festménye, az Aragoniai Johanna a Louvre-ban van, 1940-ben viszont a pesti Operaház színpadán Contessa Guilia Vinci bújt a bőrébe Molnár C. Pál segítségével.

F.: Szép, de nekem túl gőgös.

N.: Válogatós! Hát jó, leszek félig földi, félig legendás, szóval éppen neked való. Nézz vissza két emberöltőt! Megtalálsz Arezzoban, Piero della Francesca festett a szent kereszt legendájában. A viseletem toszkán, a nevem bibliai.

F.: Sába királynője!

Sába és Salamon király találkozását Piero della Francesca arezzói freskóciklusán Bartha László festő állította be élőképpé. Sajnos fotó nem maradt róla, de szereplőit ismerjük: Báró Schmertzing Egonné, Széchenyi Emilie grófnő, Schmidt Lajosné, Báró Vay Lászlóné és Rzemenowski Hanna

N.: Jőjj vissza Északra! Kifárasztottak a ragyogó, rangos asszonyok, pihenj egy kicsit háziasabb északi hugaiknál. De vigyázz, a hamu alatt tűz parázslik, ezek a titkos kacérak még jobban vágynak a szerelemre, mint a fenkölt déliek. Genovából jövünk, Bruges a kikötőnk. Ismered városunk mesterét, Memlinget? Hozzá járnak modellnek a legszebb flamand lányok.

Hans Memling Jézus születése című képét Comtesse de Lalaing, a budapesti belga követ felesége alakította Gróf Batthyány Gyula instrukciói szerint.

N.: És ha Németországban jársz, eredj el a kópé Cranachhoz, aki mindig tudja, mire gondol a lány, ha magában mosolyog.

Lucas Cranach a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban őrzött  Női portréja a dúsgazdag és neves lovaspólójátékos, Sorg Jenő felesége jóvoltából elevenedett meg az Operaház színpadán. Beállításában Bissingen Vera segédkezett.

N.: És ne bolyongj mindig egyedül, a magány képzelődővé tesz. A rajnai várkertekben jó társaságot találsz. Citeráznak, verseket olvasnak egymásnak s a szerelemről elmélkednek egy megbocsátó Madonna körül.

F.: S ha elfelejtik Plátont, gyakorolják is.

A frankfurti Városi Múzeumban őrzött, 1410 körülire datált  Édenkert volt az egyik legmozgalmasabb kompozíció az estélyen. A Bissingen Vera által elrendezett csoportban hat hölgy és egy úr tűnt fel: Gencsy Klára, Apor Maritta bárónő, Zichy Erzsébet grófnő, Zichy Lujza grófnő, Cziráky Tonchette grófnő, Gróf Zichy Nándorné és Gróf Széchenyi Ferenc

N.: Kipihented magad?

F.: Ki. Vezess új királynők elé.

N.: Nono, csak új patriciusnőkhöz. Igaz, hogy az angol királynő legfeljebb öltöztetőnőjük lehetne, olyan fényesek. Ismered a velencei szenátorok feleségeit? Sose raboltak annyit asszonyért, mint ezekért a dámákért.

F.: De törvényesen! Velence világhatalmának hívták ezt az asszonydíszítő világrablást. Perzsa herceg voltam, hazámból érkeztem a Rialtora. Elkápráztam a nőktől, a nevük után tudakozódtam s megtudtam, hogy Velencében is folyton váltakozik a lényük, gyanutlanul szállnak ég és föld között, hogy egyszerre legyenek égi és földi szerelem. Első szerelmemet a Santa Maria Formosaban láttam, Szent Borbála képében, Palma Vecchio vásznán.

Palma Vecchio Szent Borbáláját a velencei Chiesa di Santa Maria Formosából Rassay Márta idézte meg, beállításánál Molnár C. Pál segédkezett.

F.: A másik a gazdag és felkapott Tizian lánya volt, Lavinia.

Tiziano képe, a festő gyermekét ábrázoló Lány gyömölcsöskosárral Andrássy Ilona grófnő révén kelt életre a díszestély közönsége előtt. Beállítója Bartha László volt. Sajnos az élőképről a sajtó nem közölt fényképet.

F.: Végül különbség nélkül az összes asszony, ahogy a doge körül vagy egy díszhajón álltak. Leghízelgőbb festőjük, Paolo Veronese egyszer egyiptomi udvarhölgyeknek festette őket.

Ezt a mozgalmas kompozíciót, Paolo Veronese Mózes megtalálása című festményét, illetve a róla készült élőképet szívesen megnéztem volna, különösen a néger szolgává maszkírozott Gariboldi Antal miatt. Fotója sajnos nem maradt fenn, szereplőiről azonban tudunk: Baghy Andrásné, az angol követség titkárának neje, Mrs. Hohler, Almássy Orsolya grófnő, Rubido-Zichy Andrea bárónő és Gariboldi Antal. Aki beállította: Bernáth Aurél.

N.: Északot is elkapta a fényűzés s a festő a fejedelmekkel vetekedve költ a feleségére. Elhagyta jámbor műhelyét az udvarért, még titkos küldetésre is felhasználják. A világ csak annyit tud, hogy egy baráti államfő arcképét fogja megfesteni. De én tudom, hogy kulcsírásos futárlevél lappang a zsebében.

F.: Személyesen ismertem őket. Fiatal angol műgyüjtő voltam, kerestem és becsültem a barátságukat. Egyikük lefestett, azóta is egy skót kastélyban lógok, a jó Isten tudja, melyikben. Talán a házi kísértet jobban tudja.

N.: S az én képemre már nem is gondolsz?

F.: Egy egész csarnokot láttam belőled Párisban. Fiatal özvegy voltál, mindenki a szerelmedről suttogott.

N.: Csitt, ki ne mondd!

F.: Honfitársad volt és bíboros!

N.: Akkor Medici Mária vagyok s Rubens a festőm.

Rubens Prado-beli portréját Medici Máriáról gróf Forgách Jánosné formálta meg gróf Batthyány Gyula segítségével.

F.: Bársonyfüggönnyel legyeztek, szökőkúttal altattak, spanyol lóra ültettek ebben a korban.

N.: Ha Van Dyck festett, legalább is egy király unokahuga voltam.

F.: S Windsorba kerültél, hogy ne koptasson profán tekintet.

A megidézett Van Dyck-képről, az angol királyi gyűjteményben lévő Beatrice de Cusance portréról csak ezt a régi nyomatot prezentálhatom, a Gróf Károlyi Györgyné által megformált élőkép fényképe viszont a Délibáb című "színházi hetilap" címlapjára került. Aki egykor beállította: Bartha László.

F.: De ebben a korban mégis csak Spanyolországban láttalak legszebbnek. Zord és feszes volt az udvar, a hölgyek ruhája is néma önfegyelmet árult el s a királykisasszonyok már a rang terhes tudatával jöttek a világra. Mindenki nemes rab volt, maga a király is. De én szerettem ezeket a szomorú nemesembereket. Festőjükkel: Velasquezzel éreztem.

A Velasquez Las Meninas című festménye alapján elkészített élőképet csak az estélyről beszámoló hiradórészletből kivágott filmkockákkal tudjuk megidézni. A szereplők, akik Bernáth Aurél instrukcióit követték: a spanyol követ felesége, Mme Muguiro, Vay Adélma bárónő, Zsigmondy Éva, Malagola Concetta, Koós Elemér és Hertelendy Pál.

F.: Az ember rajong a királynőért, de a virágáruslányt szereti. Kifárasztott a sok szertartás, eressz ki a palotából!

N.: Tessék, nyitva a kis ajtó.

F.: Egy édes asszony vár rám Delftben. A bútoraiból is okosság és szeretet sugárzik: látszik, hogy a hálás tárgyak viszontszeretik a rendes, tiszta embert. Most végzett a takarítással, megkínálom egy pohár borral.

A berlini Gemaldegalerie büszkesége, Vermeer 1658 körül festett képe, az Egy pohár bor maga a csoda - ezt a reprót jobb gyorsan elfelejteni és élőben megnézni. Akik Bernáth Aurél segítségével 1940. február elsején élőképpé formálták ezt a sokat sejtető kompozíciót: Eckhardt Tiborné és Nagy Ferenc.

F.: Borra pezsgőt, kényelemre fényűzést! Hallottál a mértéktelen Rembrandtról? Nem is értem, hogyan termett ilyen zabolátlan ember a higgadt Hollandiában. Költekezik; ritkaságokat, drága képeket vásárol...

N.: Ne szidd, mindent rám költ, mindent nekem vásárol. Szegény parasztfiú volt, műkereskedő apám tette divatossá. De figyelmeztetlek, nem az apámért szeret! Nézd meg a hamvas bőröm, hosszú pillám, szép kezem s ne csodálkozz, hogy Rembrandt szerelmes a feleségébe.

F.: És százféle néven festi! A biblia minden menyasszonya Saskiára hasonlít.

N.: Ma melyik vagyok a szép mátkák közül?

F.: A Sámsoné!

Sámson menyasszonyát a budapesti török nagykövet felesége, Mme. R. E. Ünaydin jelenítette meg Rembrandt Drezdában őrzött, Sámson mennyegzője című festményéről. Az élőkép fotója a Délibáb című lapban maradt fenn, rendezője gróf Batthyány Gyula volt.

F.: Ki a piacra! Nemcsak polgárkisasszonyokból áll a világ. Egyszer Doverben láttam egy kicsattanó képű, gyönyörű halászlányt, megérdemelte, hogy Hogarth legyen a mestere.

William Hogarth Halászlány című festménye, a londoni National Gallery-ből szolgált mintául a következő élőképnek, melyet Halászy Istvánné alakított és  Batthyány Gyula gróf állított be.

N.: Érzik a ruhádon, hogy kikötőben csavarogtál. Uram, bosszant a heringszaga.

F.: Érints meg az ujjaddal s egyszeriben elszáll.

N.: Előbb megmártom parfőmben. A szállítóm a Faubourg Saint-Honorén lakik.

F.: S a szabód a rue Royaleban. Hintón megy próbálni Marlyba.

N.: A kalaposom is.

F.: S a kesztyűsöd is.

N.: S a zenetanárom is.

F.: S a kicsi abbéd is, Mme Adelaďde!

Nattier festményét, a Mme Adelaide, XV. Lajos lánya című portrét Batthyány beállításában Mme Guerlet, a francia követ hitvese idézte meg.

F.: Ebben az időben fiúruhában is láttalak, útrakészen a szerelem szigetére. Watteau volt a mestered. Rejtélyes, kecses mozdulatodról elkereszteltek a Közönyösnek. Szegénykém, nemrég elloptak a Louvreból.

N.: Az a szörnyű tolvaj még be is kent valami csirízzel s az a legszörnyűbb, hogy művészi meggyőződésből! Egyelőre nem kerülök haza, bombabiztos pincében várom a háború végét.

Watteau 1717 körül készült alkotása, a L'indifferent 1939 júniusában vált világhíressé, mikor egy fiatal orosz festő, Serge Bogousslavsky ellopta a Louvre-ból. Meglepő, de igaz: alig két hónap múlva visszaadta a képet, miután kijavította az általa rossznak ítélt korábbi restaurálást. A festmény főhősét a Bartha László által beállított élőképen gróf Széchenyi Zsigmondné, a neves vadász-író ifjú felesége alakította.

F.: Még egyszer, utoljára visszatérek Spanyolországba. Visszahív nagy élvezőtök és ismerőtök, Goya.

N.: Szent ég, csak nem a ruhátlan képemre gondolsz?

F.: Hódítasz Te a legyező mögött s a napernyő alatt is! A csipkekendődből villamos szikrák pattannak s szerelmes lesz, aki megérinti az erkélyed.

Donna Isabella szerepében: Mme Moraes. A londoni National Gallery Goya-festményét Batthyány Gyula állította az Opera színpadára.

N.: Elhanyagolod a komoly nőket. Pedig Északon lakik egy szép királyné, akitől később Napoleon szíve is megremeg. Schillertől tanult hazafiságot s Goethetől izlést, Tischbein a festője.

Molnár C. Pál rendezi a holland diplomata felesége, Baronne Bentinck van Schoonheeten és Apponyi Paula grófnő élőképét. A mintául szolgáló festmény: Tischbein Lujza királynét és húgát, Friderikát ábrázoló portréja.

F.: Azt hallom, hogy időközben Angliában is megszépültek a nők.

N.: Vagy ügyesebbek a festők. India már az angoloké s azzal a kinccsel jó festőket lehet tartani. Gainsborough a leghízelgőbb portrétistám a szigeten.

Thomas Gainsborough  1775-ben festette Mrs. Graham portréját, melyet az estélyen Halász Ferencné keltett életre, Molnár C. Pál rendezésében.

F.: Én vetélytársára, Reynoldsra szavazok.

N.: Még a modellekben is vetekedtek. Hallottál pályatársnőmről, Mrs. Siddonsról? Mindketten lefestették. Cselédsorból lépett a Tragikus Múzsa trónjára.

F.: Nemcsak hallottam róla, hanem láttam is a Drury Lane színházban. Mikor Garrick kezébe nyomta a tőrt, a hajam szála is megborzadt.

N.: Mondd inkább, hogy a parókád hegye. Hiszen az akkori Macbeth copfosan készült a királygyilkosságra és Lady Macbeth turnürben és tornyos frizurával.

Joshua Reynolds: Sarah Siddons, mint a Tragédia Múzsája és a róla készült élőkép báró Urbán Gáspárné előadásában. Beállította: Molnár C. Pál.

F.: Oda a paróka s a turnür, elfujta a nagy forradalom. A francia asszony római matrónának öltözik, mint Brutus hitvese.

N.: Ne csúfolódj! Előbb képzelte magát a férfi új Brutusnak, mint a nő Brutus feleségének.

F.: Mindennek képzelhettük magunkat abban az időben, az ember egyik napról a másikra világhírre ébredt.

N.: És nekem gyöngém volt a híres ember.

F.: Lett is belőle részed! Te tudtad őket a legérdekesebben hallgatni. Mit mesélt például a hiú és gőgös Chateaubriand?

N.: Már nem tudom. De milyen költői volt s milyen híres!

Báró Prónay Györgyné, mint Mme Récamier, és az ihlető, 1800-ra datált David-festmény. A kor egyik ismert és jólöltözöttségéről híres szépségét a megfelelő pózba rendezgette: Szőnyi István.

N.: A század Vigano mesterrel kezdődött s az orosz balett búcsúztatta. Megszállta a tánc démona. Ismerted Lola de Valencet?

F.: Manet modellje volt s Baudelaire írt a képhez verset:

Annyi szépség közt, mely szemetekbe tűz,
 Értem barátaim, hogy haboztok elégszer;
 Ám Lola de Valence szépségében egy ékszer
 Váratlan bája gyúl: éjláng és rózsatűz.

A párizsi Musée d'Orsay remekműve, Manet 1862-es, Lola de Valence című festménye ifj. Schmidt Richárdné jóvoltából került színpadra. Rendezője Bernáth Aurél volt.

F.: Hova viszel még? A fejem zúg a hosszú pályától.

N.: Hazádban állsz. Vagy nem érdekelnek a magyar szépasszonyok?

F.: Még holtomban is.

N.: Most keltek versenyre a bécsi szépasszonyokkal, de olyan nemes a fajtájuk, hogy már szebben áll rajtuk a bécsi ruha, mint a született bécsieken. Biztosan a táncban is szebben forognak, mint a wiedeni lányok. Borsos József éppen egy bécsi bál után leste meg őket. Lustán vetkőznek, egy utolsó csiklandós keringő a lábukba szorult.

F.: És egy táncos tiszt a szívükbe.

Ismét egy csoportkompozíció: Borsos József Lányok bál után című munkája. Az élőkép szereplői: Merán Mária grófnő, Ostffy Éva, Roskoványi Éva, Karg Irma bárónő, Perczel Zsuzsanna és Haggenmacher Merietta. Rendezte: Szőnyi István.

N.: De ne tévesszen meg ez a kép, a magyar asszony többször gondolt várvédő elődeire, mint Lannerre és Straussra. Az árvizi hajósok mellett nagyasszony lett a lányból.

F.: Ismerted Károlyi Györgynét? Az ura Széchenyivel járt Angliában, hogy mérnököt keressen a Lánchídnak. (Barabás: gróf Károlyi Györgyné.)

N.: Még a szépségeszményünk is katonás volt: Vénusz, de Murány várából való!

Székely Bertalan 1878-ban festett Murányi Vénusza közel fél évszazada lappang, így a szépséges Keglevich Jenke főszereplésével és Pátzay Pál rendezésében színpadra állított élőkép mintáját csak egy vázlat erejéig idézhetjük meg.

F.: Világos után is ő maradt az eszményünk és egyedüli vígaszunk. A kisfiát atillába járatta, a lánya egy rab honvéddel levelezett. A házkutatók fegyvert kerestek nála s egy gyászkeretes Batthyányi arcképet találtak. Zrinyiek anyja, Zrinyiek lánya lehetett volna. Madarász Viktor, a bujdosó festő például Teleki Blanka vértanúságát egyenesen Zrinyi Ilonában ábrázolta. Mindenki értett a jelképből.

Vásárhelyi Margit, ifj. Eckhardt Tibor és Keresztes-Fischer Mária formálták meg a bírái előtt álló Zrínyi Ilonát és gyermekeit  Madarász Viktor MNG-ben lévő festménye nyomán. A kompozíciót beállította: Bartha László.

N.: De azért termett nálunk törékeny liliomszál is. Az apja festő volt s hamar fölfedezte a lányában a legszebb modellt.

F.: Lotz Ilona!

A bájos Lotz Ilonát a szélsőjobbon erőssen odakozmált, majd Dél-Amerikába emigrált gróf, Pálffy-Daun József felesége alakította. Az élőképről sajnos nem maradt fenn felvétel, de rendezőjét ismerjük: Bartha László.

N.: A festő lánya után a költő lányai. Munkácsy képén Milton lányaiban nagyanyám alakjára ismerek. Egy picit még a ruhájára is.

F.: Az interieur mindenesetre abból az időből való!

A Munkácsy Miltonjáról készült élőképen pazar egyetértésben szerepelt a korabeli születési- és a pénzarisztokrácia néhány illusztris tagja: Chorin Ferenc és báró Weiss Daisy 18 éves leánya, Chorin Erzsébet mellett Beliczey Erzsébet, Vértessy Ilona és Gróf Apponyi Sándor tűnt fel a színen Molnár C. Pál rendezésében.

N.: Túl komor ez a család. Szegény Milton lányok, egész nap egy keserű lángész látomásait hallgatják. Jobb szerettem a rokokó-dámákat.

F.: Benczur is. A gondtalan magyar századvégnek felújította egy gondtalan király s egy haszontalan szépasszony emlékét.

N.: Csak semmi kicsinylés! A király nagyon gáláns volt, a hölgy nagyon szép s a kép szikrázón színes.

Ezt az élőképet nagyon megnéztem volna, kár, hogy nem maradt fenn fotó róla. Benczúr 1874-ben készült festményén, a XV. Lajos és Mme Dubarry című kompozíción a kenderesi földbirtokos és országgyűlési képviselő felesége, Báró Hellenbach Gottfriedné tette a szépet báró Bornemisza Tivadarnak. Bartha László instruálta őket.

F.: Nemsokára maga a művész is franciás, nemcsak a témája. Bécs és München után a magyar festő Párist is fölfedezi. De nem azt, ahol érdemrendeket osztanak. Névtelen, szegény művészekkel barátkozik. Itthon már lemondtak róla. Ugyan mi is lehet még belőle ilyen barátok közt?

N.: Kitünő festő!

F.: A gomblyuk helyett a képekről itél. Mondanom se kell, hogy szegény barátaira maga a műtörténet tűzi a becsületrendet.

N.: Ő fedezte föl a vonalainkat is. Korai képein valóságos görög vázának képzelem magam.

Bernáth Aurél állította be a Rippl-Rónai Kalitkás nője után készült élőképet. A kalitka lehetett volna kisebb, de a kacifántos nevű szereplő, Philipp-Horváth Max Egonné hiteles alakítást nyújtott.

F.: A magyar festő most már egyszerre magyar és franciás. Magyar a látása, francia a formaérzéke. A nagybányai parasztok nem is sejtik, hogy egy művészi megújulás modelljei ebben az időben. Hogy hívnád ezt a megújulást?

N.: Talán így: «Magyar táj, magyar ecsettel.» De rólunk elfeledkeztek?

F.: Gondolj Ferenczyre!

Ferenczy Károly 1903-as Festőnőjét az élőképen Ghiczy Jenőné alakította Szőnyi István instrukcióit követve.

N.: Egy nagy szellemet érzek e forradalom mögött. Egy új bolygó megzavarta a régi csillagrendet.