Imádom a művészekről készült fotókat. Nem csak azért, mert egy kedves kollégám, egykori tanárom sugalmazása alapján régóta úgy dolgozom, hogy az éppen készülő könyv, aktuális tanulmány főszereplője munka közben mindig a szemem előtt van (ezért sorakozik már a monitor körül Aba-Novák, Derkovits, Batthyány, Bedő Rudolf és Pertovics Elek egy-egy fotója), hanem azért, mert meggyőződésem, hogy a jól sikerült fényképek nagyban hozzájárulnak egy művész karrierjéhez. A Schieleről készült  lenyűgöző műtermi felvételek vagy a legendássá váló Brassai képek Picassóról többet emeltek az életművek presztizsén, mint egy-egy – bármily jól megírt – tanulmány.

Ezért is nagy öröm, hogy Máté Olga egykor lekapta Ripplit, André Kertész – még Andorként – Aba-Novákot, vagy Székely Aladár a Nyolcak tagjait. A sort hosszan lehet folytatni Munkácsytól Barcsayig, Egrytől Kondorig, de egy arc mindig fájóan hiányzott: ismertünk ugyan néhány fotót Csontváryról, de ezekből kettő még szinte serdülőkori, mikor messze volt a misztikus elhivatástól, a nagy átváltozástól, a maradék kettőn pedig gyakorlatilag láthatatlan az arca: jól ismert, bricsesznadrágos képén az 1936-os katalógusból csak egy szakállas, nyurga turista tűnik fel oldalról, a Lehel Ferenc könyvében publikált, az aláírás szerint Lechnerrel közös, szintén csak rossz nyomatokon fennmaradt fényképen pedig alig látunk többet a semminél. Az egykor Ernst Lajostól az MNG-be került Önarckép, és a két éve a raktárban felfedezett, korábban hamisnak vélt párja persze borzongatóan erős üzenetek: de mégis csupán a szubjektív önképhez vezetnek közel, s nem tudjuk magunk elé idézni azt, amit a kortársak maguk előtt láttak: a “Van Gogh-fejű piktort”.

Csekély vigaszt nyújt a két Pólya-karikatúra, vagy Lakos Alfréd müncheni rajza a Hollósy iskolában festő Csontváryról. Maradt a furcsa tény, hogy ez a magát elszántan, bár kevés sikerrel menedzselő festő negyven éves korától, tehát művésszé válásától kezdve nem állt kamera elé, vagy fényképei eltűntek a fordulatokban gazdag elmúlt egy évszázadban. Nem volt meg a legendás, delejes tekintet, amiben az őrület vagy a zseni szikrája csillogott, nem tudtam, nem tudtuk magunk elé idézni a szemet, amely – ahogy egy 1919-es interjúból kiderül – követni tudta a Napot.

Az 1936-os Csontváry-kiállítás katalógusában közölt fénykép és két karikatúra Pólya Tibortól

E rövid íráshoz vezető út első lépése még az MNG München-magyarul című kiállításához kötődött. A tárlat első termében függött egy Kernstoknak tulajdonított karikatúra, melynek reprodukciója sajnos kimaradt a katalógusból, de már a helyszínen feltűnt számomra a népes szereplőgárda egy furcsa tagja, aki a mester palettájáról lecsorgó festéket saját vásznával fogja fel. Szakállas, kopaszodó, vékonyarcú, ráadául festőnövendéknek feltűnően idős figura, aki valamivel – nyilván furcsa, az átlagos bohém művésztanoncoktól eltérő viselkedésével – kiérdemelte a rajzoló kitüntetett figyelmét. Ekkoriban alig voltam túl a Csontváry-könyv megírásán, így rögtön az ő jellegzetes karaktere jutott eszembe. Persze túl meredek feltételezés, s egy párvonalas, valljuk be, feltűnően ügyetlen rajzból ez merész és nehezen bizonyítható következtetés. Ennek ellenére megnéztem Kernstok korai, a Hollósy iskolában készített három rajzát a Galéria grafikai osztályán: egy szakállas férfi arcképe és két női modellportré közül az utóbbiakon datálás is olvasható. Az egyik 1894. március 31-én, a másik április 21-én készült.

Kernstok Károly: Karikatúra a müncheni Hollósy-iskoláról, 1894 (Magyar Nemzeti Galéria)

Tudjuk-e pontosan, mikor járt Csontváry Hollósy müncheni iskolájában? A tízes években írt visszaemlékezéseiben többször is kitért itteni élményeire, de ezekben csupán a szokásos sikerekről, a modell, Werthmüller Mihály jól ismert dicsérő szavairól, a tanítványtársak mosolyogtató ugratásairól értesülünk, valamint arról, hogy 1894 folyamán, a Gácson töltött tíz esztendő eltelte után, Stetka Gyula javaslatára érkezett Münchenbe, ahol fél évig maradt és Lietzenmayer Sándor javaslatára távozott Karlsruhéba. Pontos dátumokat ezekben az írásokban nem találunk. Fennmaradtak viszont rajzok ebből a hat hónapból, szám szerint tíz darab, melyek közül szerencsére hét datálva is van: a legkorábbi március elsején, a legkésőbbi május 16-án készült. Csontváry az említett visszaemlékezéseiben azt írja, hogy első “koponyarajza” Werthmüller Mihályé volt – éppen ezen a lapon olvashatjuk a március elsejei dátumot.

Mindezek alapján annyit biztosan tudunk, hogy Kernstok és Csontváry egy időben tanultak Hollósy müncheni iskolájában, amit megerősít, hogy mindketten, azonos beállításban lerajzolták az iskola idős, nagyszakállú modelljét is.

Hollósy Simon tanítványai között, 1894 (Magyar Nemzeti Galéria Adattára)

A következő lépést néhány hónapja – a Hollósy-iskolával kapcsolatos kutakodásaim során –  tettem meg: alaposabban megnéztem egy nagyszerű fényképet, melyet az MNG 1996-os Nagybánya-kiállításának katalógusa reprodukált. A galéria adattárából kikért eredeti felvétel bal oldalán egy finoman szólva furcsa fizimiskájú, a többi tanítványnál, sőt, úgy általában a művésziskolák látogatóinál jóval idősebb férfi tűnik fel, egy nagyméretű rajz, minden bizonnyal a saját műve mögül kitekintve.

Az 1894-es fénykép részlete és Csontváry Önarckép című festménye

A részletet érdemes összevetni az általam felfedezett, s 2009-ben először publikál “másik” Csontváry Önarcképpel. A két arc (inkább egy) minden karakterisztikus vonása egyezik: magas homlok, két oldalt felfelé kopaszodó, rövidre nyírt haj, bajusz és szakáll, az orrtőtől induló, hangsúlyos ráncok, a szemekre hajló “szemöldöklebeny”, az elálló bal fül – és a delejes, szugeráló tekintet. Ez a férfi jól láthatóan kilóg a fiatalokból álló művésztanoncok köréből, de nem modell, hiszen jellegzetes alakja feltűnik az előtérben letámasztott egyik rajzon is. (Ez a téma látható a bal oldali alak előtti lapon is, mely  feltehetően egy korábban nem ismert Csontváry mű, hisz elhelyezkedése és a rajz néhány stílusjegye – elsősorban a drapéria megoldása, mely a Gerlóczy-anyagból Pécsre került egyik müncheni rajzzal mutat rokonságot – erre enged következtetni.) Konklúzió: meggyőződésem, hogy a fénykép 1894 márciusa és augusztusa között készült, s a bal szélen álló alak maga Csontváry.

Kernstok Károly fényképes belépője az 1896-os párizsi Salon kiállítására és az 1894-es fotó részlete

Ráadás: a fotón – véleményem szerint – Kernstok is feltűnik, mégpedig középtől kicsit balra, az ülő alak feje felett. Referenciaként álljon itt egy 1896-os fénykép a párizsi világkiállítás belépőjéről.