Jó tizenöt éve egy budai antikváriumban belefutottam a Pesti Napló Képes Mellékletének 12 évfolyamába, eredeti kötésben, 1927-től 1938-ig. Aki fogta már a kezében, s lapozgatta ezt a fantasztikus kiadványt, az tudja: nem lehetett kihagyni. Azóta szinte minden könyvemben, s a legtöbb tanulmányomban is helyet kapott egy-egy innen szkennelt fotó – festők, művészettörténészek portréi, gyűjteményekben, műtermekben és kiállításokon készült enteriőrfelvételek vagy „egyszerű” divatképek, melyek erős szálakkal kapcsolódnak a kortárs képzőművészethez. Az 1925 februárjában, a Pesti Napló ingyenes hétvégi mellékleteként indult lap óriási hatást gyakorolt a kor vizuális kultúrájára. Bátor, a hazai konvenciókra fittyethányó tördelése, a nyomtatás minősége és nem utolsósorban a fotósok elsöprő tehetsége nem csak a gyors közönségsikert alapozta meg, de a szakma szemében is legendássá avatta a nemzetközi fotózsurnalizmus legjobb korabeli trendjeit követő kiadványt. Az arculat kialakításában a „magyaros stílus” egyik atyjaként emlegetett Balogh Rudolf mellett néhány éven keresztül meghatározó szerepet vitt a később Németországban, majd Amerikában fényes karriert befutó, de onnan is rendszeresen képeket hazaküldő Munkácsi Márton, és a harmincas években szinte egyeduralkodóvá váló Escher Károly is.

A Rákóczy út 54. szám alatti Athenaeum-palota, ahol a Pesti Naplónak és testvérlapjainak szerkesztősége volt

A főszerkesztő szobája. Az íróasztal mögött a legendás Miklós Andor ül, vele szemben Mester Sándor, az ablaknál áll Földi Mihály, baloldalt ül Zsadányi Henrik, mellette áll Lengyel Ernő és Szegő Elemér.

A kiváló fotósok által szállított, s az Atheneum nyomda jellegzetes, vöröses árnyalatú, tónusgazdag mélynyomásával sokszorosított képeket a szerkesztői csapat, a Pesti Napló „művészeti osztálya” a hazai szokásoktól gyökeresen eltérő módon, szinte korlátlan szabadsággal „öntötte” az oldalakra. A Balogh Rudolf és Escher Károly mellett Mihályfi Ernőt, Szőke Imrét, Byssz Róbertet és Tábor Jánost is tagjai között tudó csapat nem csupán a sok ezer kép legjellemzőbb darabjainak kiválogatásával, hanem a fotók találó párosításával, a látványos elforgatásokkal, a körbevágott vagy éppen kifutó fényképekből összeállított, egyéni ízű kompozíciók erejével is fokozta a lap izgalmas képi világát.

A Pesti Napló művészeti osztálya Balogh Rudolf, Escher Károly, Byssz Róbert, Mihályfi Ernő, Tábor János és Szőke Imre fényképével.

Állítom, hogy aki valamit meg akar tudni, vagy inkább: meg akar érezni abból, hogyan, s milyen kulisszák előtt folyt az élet a két világháború közötti években itthon és a nagyvilágban, akkor annak a Pesti Napló Képes Melléklete a legjobb utikalauz. A történetek fonalát sajnos csak 1939 őszéig követhetjük a lapban közölt fényképek által: a főszerkesztő-tulajdonos, Miklós Andor 1933 decemberi halálát némileg megrogyva, de azért túlélő képes magazint anyalapjával, a Pesti Naplóval együtt, 1939 októberében adminisztratív eszközökkel fölszámolták. A hatalom úgy érezhette: nincs szüksége a jó fénykép leleplező erejére.

E cikk egy jövőbeli sorozat első darabja. Politika, sport, zene, nők, magyar vidék és számtalan más téma adja majd egy-egy képcsoport közös nevezőjét, de most mi más: jöjjön a víz és a nyár.

Balogh Rudolf balatoni felvétele 1927-ből.

Ugyanő, ugyanott, de egy évvel később.

Munkácsi Márton 1930 körül  mintha a vízben vagy vízparton készült képekre specializálódott volna. Legalábbis a Pesti Napló Képes Mellékletének rendszeresen ilyen fotókat küldött gyakori utazásairól.

Ez az 1931-es fénykép is bizonyítja, hogy Munkácsinak nem csak a fényhez, a kompozícióhoz és a beállításhoz, de a nőkhöz is jó szeme volt. Nem véletlen, hogy Amerikában a divatfotózás megújítójaként vált híressé.

Pikáns felhangok, negédes képaláírás - ezt a képet szintén 31-ben láthatta a PNKM olvasója.

A Kongóban, 1931-ben készült kép a fotótörténet egyik legszebb klasszikusa. Cartier-Bresson e felvétel hatására hagyta ott az ecsetet a fényképezőgép kedvéért. Az ekkor már főleg Berlinben dolgozó, illetve ottani kiadók megbízásából a világot járó Munkácsi fotója a Pesti Napló Képes Melléklete 1931. július 12-i számának hátsó borítólapján jelent meg itthon először.

Munkácsi 1932-ben és a következő évben is pazar helyeken töltötte a nyarat: Madeira, Rió és a többi egzotikus tengerpart az ő fényképezőgépén keresztül jelent meg a pesti újságolvasó szeme előtt.

Escher Károly fényképén láthatjuk, hogy a pesti strandokon már 1932 nyarán is érdekes állapotok uralkodtak.

Balogh Rudolf imádta a Balatont fotózni - képei gyakran megjelentek a Képes Melléklet lapjain.

Feltehetően mindkét oldalpáron Escher fotói láthatók. Utóbbi azt is bizonyítja, hogy a szerkesztők "gátlástalanul" bántak az alapanyaggal: körbevágták, forgatták és összemontírozták őket, így hozva létre új kompozíciókat.

És van, hogy egy fénykép különösen kedves a magunkfajtáknak: 1938 nyarán Escher Károly Zebegény mellett, a Dunában fürdőző művészeket kapta lencsevégre. Szőnyi István, Berény Róbert, Kirchner Jenő, Szobotka Imre, Pohárnok Zoltán és Vass Elemér hűsöl a habokban. Holnaptól ezt teszem én is! Jó nyarat mindenkinek!