Besnyő Éva Budapest, 1910. Április 29. - 2003. December 12., Laren, Hollandia

Jómódú polgári családból származik. Egy házban lakott Budapesten, a Városház utca 10-ben három lánytestvérével és ügyvéd szüleivel az akkor még Friedmann Endrével, a későbbi Robert Capa-val, aki szerelmes volt mindhárom Besnyő lányba. Capa 12, ő 15 éves volt ekkor. 1928-ban a Veres Pálné gimnáziumban érettségizett, majd ezt követően két esztendeig Pécsi József fényképészeti magániskoláját látogatta. A szociális érzékenység kezdettől jellemezte fotóit, 1929-től csinált szociofotókat, padokon alvó hajléktalanokat, munkásokat fényképezett. 1930-ban levizsgázott Pécsinél,majd a tanoncvizsga után, szeptemberben Berlinbe költözött, zsebében a Magyar Színpad című újság sajtóigazolványa. Renée Ahrlé reklámstúdiójában foglalkoztatták. A következő évben már dr. Peter Weller fotóriporternek dolgozott, sok Besnyő Éva kép jelent meg Weller aláírással a Berliner Illustrirte Zeitungban. 1931 nyarára elege lett a más neve alatt megjelenésből, s önálló portréműtermet nyitott. A baloldali magyar emigráns fiatalok kolóniájával tartja a kapcsolatot, legjobb barátai Kepes György és a későbbi Robert Capa, akkor még Friedmann Endre voltak. A Neofot baloldali sajtóiroda közvetítésével jelenteti meg riportképeit (Berliner Tageblatt képes melléklete, Querschnitt, Woche). Rövid kétéves berlini tartózkodása alatt alkotta meg egész pályafutása legjobb munkáit. A Bauhaus szellemisége, Moholy-Nagy László és Alekszander Rodcsenko alakították leginkább látásmódját. Kepesés BesnyőBerlinbenkészült fotóikból 55 évvel később egy közös fotóalbum is született. Londonban (The Modern Spirit in Photography) 1932 őszén férjhez ment John Fernhout holland operatőrhöz és annak hazájába telepedtek le, sok zsidó származású baloldali értelmiségi útját járva. Ebben az évben hazatért ismét Magyarországra, itt cselédeket, parasztembereket fényképezett férjével a Kiserdő nevű nyomortelepen. A VAF (Munkásfotográfusok Egyesülete) tagja. 1934–1939 között, miközben Amszterdamban tartott fenn műtermet Carel Blazerrel együtt. Képeit az ABC Press forgalmazta, melynek alapítója Róna Imre volt. 1934-től a BKVK (Művészetek Szövetsége a kulturális jogok megvédésére) tagja. Építészeti fotókat készített a De 8 en Opbouwtagjai számára. 1937–1939 között fotófalakat készített személyszállító hajók számára.1941–1944 között, Hollandia német megszállása idején zsidó származása miatt nem dolgozhatott, hamis papírokkal bujkált, falvakban igazolványképeket készített ennivalóért. 1945 után gyermekeit nevelte, egy ideig nem szerepelt a művészeti életben, de 1952-ben egyik szereplője a Family of Mankiállításnak New Yorkban. 1953-ban kiállítása nyílt a Museum of Modern Art-ban New Yorkban. 1958-ban az első velencei biennálén aranyérmet nyert. Később, 1970-től a feminista mozgalom egyik hollandiai élharcosa lett, fényképeivel dokumentálta azt.  1974-ben az Amszterdami Művészeti Alapítvány megbízásából fotósorozatot készített Női foglalkozások címmel. 1975-ben Te lány, csak most lettem igazán tudatoscímmel könyvet adott ki a Dolle Mina első öt évéről. Számtalan kiállításon találkozhattunk képeivel, Budapesttől Amszterdamon át az Amerikai Egyesült Államokig. 1994-ben kapta meg a holland kulturális minisztérium életműdíját.

Kiállításai: 1933: Van Lier Galeria, Amszterdam; Rotterdam, Utrecht; 1980: Holland művészek portréi, Steedelijk Museum, Amszterdam; 1981: Művészportrék, Holland Intézet, Párizs; 1986: Fél évszázad munkája, Műcsarnok, Budapest, 1998: Eva Besnyő fotókiállítása. Fészek Művészklub, Budapest. 1999:De Nieuw Amsterdam –en varend  kunstwerk. Chabotmuseum, Rotterdam, (Hollandia); Hommage á Eva Besnyő Amszterdam, (Hollandia); 2003: Besnyő Éva, a fotográfia nagyasszonya. Spinoza Galéria Budapest, 2008: ATA & EVA HUP Gallery Amszterdam (Hollandia);(Besnyő Éva és Ata Kandó közös kiállítása)

Kitüntetései, díjai: 1957: Velencei Fotóbiennálé, aranyérem, 1994-ben kapta meg a holland kulturális minisztérium életműdíját. 1999: Erich Salomon díj a Deutsche Gesellschaft für Photographie-től

Könyvei: Több könyv és fotóalbum jelent meg munkáiból.Photographie 1939. Arts et Métiers Graphiques, Paris. 1936. Bodrogi Tibor: Indonézia művészete Budapest, 1971. (Fotók: Besnyő Éva, Ata Kandó, Koffán Károly, Szelényi Károly) ‘N Halve eeuw werk. Amsterdam, 1982. Willem Diepraam: Eva Besnyő. Fragment, Amszterdam, 1993. Eva Besnyő, Filip Bool, Willem Diepraam, Karen Gamester: Eva Besnyő. Focus Uitgeverij Amszterdam, 1999, Tineke de Ruiter-Éva Besnyő: Besnyő in Bergen. Voetnoot, Amszterdam, 2000.