Bárány Nándor Kisbér, 1899.05.31. - 1977.10.06., Budapest
BÁRÁNY NÁNDOR, dr. (Kisbér, 1899. május 31. – Budapest, 1977. október 6.) Az elméleti és gyakorlati optikai tervezés és szakirodalom legnagyobb hazai alakja, mérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1953), Kossuth-díjas (1951), amatőr festő és nemzetközi kiállításokon is sikeres fotóművész. Tizenhét évesen nyerte első pályadíját a színképelemzésről írt tanulmányával a székesfehérvári főreáliskolában. (Ugyanekkor díjazták egy vegytani munkáját is.). Érettségi után (1917) katonai szolgálatra hívták be, az olasz fronton teljesített szolgálatot. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után négy éven keresztül nem folytathatta tanulmányait, a Székesfővárosi Gázműveknél vállalt fizikai munkát. 1923-ban iratkozott be a budapesti műegyetem gépészmérnöki karára, itt szerezte oklevelét 1928-ban. Utána átvették a honvédség kötelékébe, s mint műszaki tiszt, mérnök-ezredesként került tartalékos állományba. 1945-ig a Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézetben, a későbbi Magyar Optikai Műveknél végzett optikai kutatómunkát. 1931-ben konstruált egy lágyrajzú lencserendszert, amit Hafár néven a HAFA forgalmazott. 1947-től kisfilmes fényképezőgépeket és mikroszkópokat tervezett, s az ő nevéhez fűződik a Triplex rendszerű fotóobjektívek egy családjának kifejlesztése is. A II. világháború előtt és alatt katonai átvevő volt itt, de közben a Gamma Optikai Tervezési Osztályát is megszervezte. 1949-ben megbízást kapott az Optikai Kutatólaboratórium teljes kialakítására. A frissen összehozott gárda rögtön fontos katonai megrendeléseket kapott. 1954-től a budapesti műszaki egyetemen docens, 1956-tól egyetemi tanár, 1957-től a finommechanikai-optikai tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, az alkalmazott optika hazai úttörője. 1967-ben ment nyugdíjba. Az optikai-finommechanikai műszerszerkesztés területén számos új, tudományosan megalapozott tervezési metodika fűződik a nevéhez. 1974-től társszerkesztője volt a Finommechanika- Mikrotechnika című tudományos folyóiratnak. Szakirodalmi munkássága kiemelkedett sokirányú tevékenységéből. Négy évtizedes szakírói munkássága alatt magyarul és idegen nyelveken számos fontos elméleti felvetést publikált. Cikkei 1931-től jelennek meg a különböző fotográfiai lapokban, így az Amatőr, a Fotóművészeti Hírek, a Fotóéletés a Fotóművészetszámos népszerű tudományos cikket közölt tőle. Mindezek mellett művészi színvonalon fényképezett, 1931 és 1939 között 18 díjat nyert fotóival hazai és külföldi kiállításokon, pályázatokon. Szívesen kísérletezett, az új fotográfiai szemlélet, az új tárgyiasság egyik első képviselőjeként tartjuk számon Magyarországon. Fényképeivel elsősorban elvont fogalmak képi megfogalmazására törekedett, mint a Sebesség, Az egyensúly, A lét és nemlét, Az emberi élet kockázatos biztonsága, stb. A mozgás fényképezése(1936) címet viselő tanulmányához illusztrációként készített fényképei lettek a leghíresebbek. Megmaradt képei alapján is vitathatatlanul a magyar és egyetemes művészfényképezés élvonalába sorolódik. 1961-ben kezdett festeni. Kubista stílusú, nem rossz olajképeket festett, melyek közül néhány a leánya lakásának falán függ.
Kitüntetései:1951: Kossuth-díj, 1953: Munka Vörös Zászló Érdemrend, 1955: Kiváló Szolgálatért Érdemrend
Kiállításai: 1931-39 között 18 díjat nyert képeivel különböző házi és nemzetközi fotókiállításokon, pályázatokon.
Művei: Optikai műszerek elmélete és gyakorlata I-VI., Budapest, 1947-56; Bevezetés az optikai műszerek elméletébe, különös tekintettel a katonai távcsöves műszerekre és távolságmérőkreBudapest, 1932; Optimechanikai műszerek(Mitnyán Lászlóval közösen), Budapest, 1961; A látás. Az emberi szem és a fényfelfogó szervek Budapest, 1963; Optika-fényméréstanBudapest, 1966; Finommechanika, optika(szerk.), Budapest, 1961; Finommechanikai kézikönyv(szerk.), Budapest, 1974.
Önnek is van Bárány Nándor képe?
Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy online értékesítjük.