Bánkuti András Budapest, 1958.05.17.

BÁNKUTI ANDRÁS(Budapest, 1958. május 17.) fotóriporter
A fényképezéssel a Kölcsey Gimnázium fotó fakultásán ismerkedett meg. 1978-ban szerzett fényképész szakmunkás-bizonyítványt a Práter utcában, majd elvégezte a MUOSZ Bálint György Újságíró Iskola fotóriporteri szakát. Az Új Tükörgyakornoka lett, majd a Magyar Szemle, és a Magyar Hírlap fotóriportere. 1992–1993 között a Köztársaság, 1994–1995: a Reform, 1995-től pedig a HVGfotóriportere, majd a fotórovat vezetője 2011-ig, ahol jelentős fotográfusi műhelyt hozott létre. Később a Figyelő munkatársa lett. A Fiatal Fotóművészek Stúdiójának tagja (1986), a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja 1992-től napjainkig, a MUOSZ Fotóriporter Szakosztály tagja, egy időben titkára; a Magyar Fotóriporterek Társasága vezetőségi tagja, 1994-98 között pedig a Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Szakkuratóriuma tagja.

Megörökített szinte mindent, a színházi és táncfotótól a moszkvai puccsig, a bőrfejűektől a Mátyás téri prostituáltakig. Képei számtalan újságban, könyvben jelentek meg, a New York Times-ban, a Guardian-ban, dolgozott az amerikai Balck Star fotóügynökségnek az 1990-es évek elején. A fél világot beutazó sajtófotósként a mindennapok eseményeit, figuráit, vagy éppen a jelentős személyiségeit örökíti meg. Édesanyja orosz származású, ezért Bánkuti beszéli a nyelvet, gyakran utazott a Szovjetunióba, illetve az utódállamokba. Kiváló hely- és emberismerete segíti abban, hogy rendkívüli felvételeket, fotóesszéket készítsen. Orosz emberek2006 címmel adta közre szovjet-oroszországi tudósításait. Számos politikai riportot készített itthon is: a Kádár-korszak végnapjairól, a hagyományos ipar és bányászat megszűnéséről, a 68-as prágai tavasz emlékére rendezett tüntetésről, a rendszerváltás több fontos eseményéről. Egyik emblematikus fotója a Naplementecímű, mely Moszkvában, a KGB székházán a földre ereszkedő óriási Lenin fejet ábrázolja. A Győri Balett társulatáról két évtizeden át készített felvételeiből könyvet jelentetett meg Aktív szerepet játszik a fotográfiai közéletben. Számtalan tisztségben dolgozik a fotográfiáért: a Mai Manó Ház egyik alapítója Kolta Magdolnával és Kincses Károllyal, a ház rekonstrukciójának egyik szervezője, többször megbízott igazgatója, a sajtófotó-kiállítások, évkönyvek egyik szerkesztője, kuratóriumok, fotósszervezetek vezetőségének tagja. Szerkesztésében jelennek meg a Fotóriporter című periodika és a magyar Sajtófotó kiállításokat kísérő Az Év Fotóikatalógusok. Jelenleg a Digitális Fotó Magazinfőszerkesztője.1999-ben elnyerte az André Kertész- ösztöndíjat, ennek segítségével készítette el a Párizsi éjszakákcímű kiállításának anyagát.

Díjai, kitüntetései: 1983-ban a Nemzetközi Újságíró Szövetség a Sajtófotó Nemzetközi Mestere címmel tüntette ki. 1991-ben az Interpress Foto pályázatán nagydíjat nyert. 1993-ban Balogh Rudolf-díjat, Pulitzer-emlékdíjat kapott. Táncsics Mihály díjas. A Magyar Sajtópáholy tagja 1995-től.

Kiállításai:Puccskísérlet Moszkvában[T. Balogh Lászlóval és Cseke Csillával]. 1991. Bánkuti András gyűjteményes kiállítása Demeter Galéria (internetes galéria) 2002. Párizs fényei Mai Manó Ház Budapest, 2002. A 30 éves Győri Balett Bethlen Galéria, Budapest, 2010., Bánkuti András fotókiállítása Ungvár. 2016. A tárlat hetven képen mutatja az ukrán hétköznapok egy-egy pillanatát. Bánkuti András kiállítása Párizs, Magyar Intézet 2018.

Könyvei:Szélső értékekInterArt Kiadó Budapest, 2003. Győri Balett/The Győr Ballet. Győri Balett kiadása, Győr 1999. Emberek a szovjet világban és az orosz világban/ People in the soviet world and in the russian world. Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest, 2007.