Angelo Budapest, 1894 - 1974, Budapest
Funk Pál
ANGELO, (Angelo F. Pál, Funk Pál, Funk Pinkász) (Bp, 1894. jan. 31–Bp, 1974. dec. 13.) fényképész, fotóművész.
Olasz művészcsaládból származik, dédapja, Alessandro Angelo a bécsi Hofburg freskóinak alkotója. 1910-ben Münchenben Carl Bauer festőiskoláját látogatta, majd neves fényképészműtermekben tanult: Hamburg: Dührkoop-műterem, Berlin: Nicola Perscheid, Párizs: Reutlinger; London: E. Hoppe és Marcus Adams műterme. 1914-ig Párizsban divat- és jelmeztervező, 1916-ban Kertész Mihály rendezőasszisztense és operatőre. Később a Franco-British Film Corporation és a Metro–Goldwyn–Mayer filmjeiben dolgozik (Rex Ingram, Erich Pommer, Fritz Lang mellett). Az I. világháború idején haza kellett jönnie.
Budapesten Székely Aladár műtermében lett első segéd. 1919-től volt önálló műterme Budapesten, 1920–1938 között ezzel párhuzamosan műterem Párizsban, Nizzában, Scheveningenben, Hágában. Műtermes fényképészként közel 450.000 embert fényképezett le, köztük olyan hírességeket, mint Chaplin, Josephine Baker, Nizsinszkij, Isadora Duncan, Picasso, Bartók Béla,Gustav Mahler... A mondén világ első számú fotográfusának számított.
1924-ben lett Magyarország koszorús fényképészmestere; 1926: Royal Photographic Society of Great-Britain tagja. Összesen több mint száz díj, oklevél ismerte el munkásságát. Képeit negyvennél több külföldi szaklap közölte le.
1945 után: a MADOME egyik vezetője, 1956: MFSZ alapító tagja. 1951: műtermét államosították. 1951–1964: a Bp-i Fényképészek Kisipari Termelőszövetkezetében dolgozik, saját volt műtermében alkalmazott. Pályájának kezdetén festőies stílusban fotografált, nagyméretű brómolajnyomatait a MFM őrzi. Későbbi képein szuggesztív hangulatokat közvetített torzító lencsékkel, laboratóriumi beavatkozásokkal, majd a modern fotográfia tárgyilagosabb irányát követte. Öregkorára szürrealista látomásokat, az anyag bizarr rajzolataiból kibomló mikrovilágot ábrázolt.