A Kieselbach Tamás által szerkesztett és kiadott, magyar és angol nyelven is kapható könyv 61 múzeum, 146 jelentős magángyűjtemény legszebb alkotásait mutatja be.

Minden idők leggazdagabban illusztrált magyar művészeti albuma jelenik meg éppen ezekben a napokban. Kieselbach Tamást a kétkötetesre tervezett mű létrejöttének történetéről kérdeztük.

- Nehéz könyv.
- Valóban, több mint négy kilójával nem nevezhető könnyű olvasmánynak. Már a munka elején nyilvánvalóvá vált számomra, hogy sajnos le kell mondanunk azokról az olvasókról, akik nem asztalra téve, hanem kézben tartva szeretik lapozgatni a könyveket

- Félreértve a tréfát, hisz komolyan is felvethető a kérdés: nem lehetett volna egy "kezesebb" könyvet készíteni?
- Én is tisztában vagyok a könnyen kezelhető kötetek előnyével, ám itt a téma, a feldolgozásra váró anyag és a kivitelezés magas minősége határozta meg a végső formát. Mikor mintegy négy éve elhatároztam, hogy létrehozom ezt a könyvet egyértelmű volt számomra, hogy nem egy újabb töredékes feldolgozásra van szükség, hanem a modern magyar festészetet teljességre törekedve kell bemutatni. Ez a cél végső soron előrevetítette a vállalkozás nagyságrendét is: én nem tudok - itthon és külföldön sem - olyan kiadványról, mely ilyen bő forrásból merítve, ilyen gazdag reprodukciós anyaggal foglalja össze egy ország modern festészetét. Ráadásul a munka eredménye azt a célt is szolgálja, hogy a külföldi érdeklődők megismerhessék az értékeinket. A könyvet eredetileg csak angol nyelven akartam megjelentetni, mert nagyon zavart, hogy művészetünk a nemzetközi környezetben még nem kapta meg a megfelelő elismerést. Idővel azonban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a magyar kiadásra is nagy szükség van.

- Mit lehet tudni a befektetett munka nagyságáról?
- A kitűzött cél elérése óriási léptékű fotózást s a szerzőkön kívül is tucatnyi ember több tízezer órányi munkáját kívánta meg. Ez egyetlen könyv elkészítése esetében - különösen a magyar piacon - nélkülöz minden kiadói racionalitást. Az én fejemben azonban ez a munka nem csupán önmagában áll, hanem egy nagyobb, messzebbre mutató koncepció része.

- Miként történt a könyv reprodukciós anyagának válogatása?
- Négy év alatt 61 múzeumot és közel 150 magángyűjteményt jártunk végig, kiválogatva és lefotózva a fontosnak ítélt műveket. A közgyűjtemények esetén természetesen a raktárakban lévő, eddig sohasem publikált művekről is professzionális minőségű képeket készíttettem. A reprodukciók kimagasló színvonalát egyébként a könyv kompromisszumot nem tűrő kulcskérdéseként kezeltem. Nem a már archívumokban meglévő, különböző minőségű fotókból akartam "összegyúrni" az illusztrációs anyagot, ezért - néhány esettől eltekintve - a festményeket ugyanaz a neves szakember, ugyanazzal a géppel, ugyanabban a minőségben és alapanyagra fotózta le. Én világéletemben a szememmel dolgoztam, így ebben kérdésben nem ismertem megalkuvást.

- Miért volt fontos ennyi kép lefotózása?
- Az első kötetben majd ezer kép van, a másodikban még ennél is jóval több kerül majd. Persze még ez is töredéke a lefotózott mennyiségnek. Az oldalak összeállításánál, a képek csoportosításánál nagy szabadságot biztosított számomra a válogatás lehetősége. A tekintélyes fotósorozat egyébként már segített létrehozni néhány reprezentatív művészeti albumot, hiszen ebből merített például több, az elmúlt években kiadott múzeumi katalógus és könyv szerkesztője.

- Miben látja e most megjelentő könyv újdonságát, legnagyobb eredményét?
- Szerénytelenségnek tűnik, s remélem, nem csupán a hosszú munka végeztével, a megjelenés miatt érzett öröm mondatja velem, de úgy látom, nem született még hasonló gazdaságú és erejű magyar művészeti könyv. Ebből tényleg megismerhetők a modern magyar festészet értékei. A kötet elején neves művészettörténészek tanulmányai sorakoznak, s mivel a könyv angolul is megjelenik, ezek a rövid írások olyan formában közlik a legújabb kutatási eredményeket, hogy közben a laikus olvasókat is képesek bevezetni a témába. Fontosnak tartottam, hogy a kötet végére pontos, a közgyűjteményekben lévő művek esetén leltári számot is közlő képjegyzék kerüljön, hiszen biztos vagyok benne, hogy ez a könyv a külföldi és a magyar művészettörténészek számára is alapvető forrássá válik. A reprodukciók mérete, színhűsége és részletgazdagsága lehetővé teszi a művek legapróbb, a fakturális részletekig menő tanulmányozását.
S ami talán a legfontosabb: ebben a könyvben a képek nem esetlegesen s nem is a kronológia szigorú, de sok esetben fontos összefüggéseket eltakaró rendjében követik egymást. Megpróbáltam egy valódi történetet kibontani, mely ezernyi szálon fut és magával sodorja a nézőt. Az érzékeny, nyitott szemű olvasó felismeri majd a rejtett utalásokat, az azonos oldalpárokon elhelyezett képek egymásra rímelő részleteit, az átívelő erővonalakat, a stiláris és tematikus rokonságot, a könyv belső ritmusát. A képek egymásutániságából kibontakozó történet hol lecsendesedik, hol áramlóvá válik, hol drámai, hol pedig könnyedebb hangon szólal meg. Az élet gazdagságát és változatosságát tárja fel, egy újra és újra megtapasztalható belső utazásra hívja nézőjét.

- Mi lesz a folytatás?
- Ezt a kötetet egy második követi majd, mely 191-től 1964-ig folytatja a történetet. De ez csupán az egyik, bár kétségtelenül a legnagyobb munkát felemésztő szál. A galériában több könyv is készül, a következő nagy vállalkozás Rippl-Rónai József festészetét dolgozza fel. Egy formálódó, neves szakemberekből álló csapat a művész régóta hiányolt oeuvre-katalógusát is összeállít6ja. Aki ismeri az életművet, tudja, hogy ez a feladat is óriási energiákat kíván, de - ahogy a most megjelenő könyv léte bizonyítja-vannak fontos célok, melyekért érdemes áldozatot hozni.

artmagazin, 2003. december