Biztosan lehet vitatkozni e kötet hangsúlyain vagy értékrendjén, választásain és vonzásain, időhatárain is akár (noha a szerkesztő egyfelől szimpatikus nyíltsággal maga vallja be, mely alkotók és irányzatok kedvesek igazán a szívének, másfelől a kötet szöveges részei nagyon tudatosan visszafogottak, lekerekíthettek, inkább az ismeretterjesztést szolgálják), de az vitathatatlan, hogy az utóbbi évek egyik legszebb művészeti albuma született meg Kieselbach Tamás szerkesztésében.

Ahol minden szín, minden arány, minden motívuma helyén van. Úgyhogy legelső renden örüljünk ennek felhőtlenül, hogy immár nálunk is lehet a legmagasabb technikai színvonalon művészeti albumot csinálni, ha van hozzá elszánás, szaktudás, idő és persze rengeteg péntz.

Aztán, ha ez megvan, dőljünk hátra a karosszékben, és lapozzuk végig az albumot. És ámuljunk el újra meg újra azon a néhány évtizeden, amelyet a huszadik században egyszerűen csak századfordulónak hívtak - mert nem volt még konkurenciája -, s amely a művészet minden ágában - de a festészetben, melyről e kötelekben szó van, különösen - olyan gazdagságot hozott, amelyen ma is csak ámulunk, tátott szájjal. Vannak is erről széles körű elméletek, hogy a tehetségek egyszerre lepik be a tájat (és hol csoportosan jönnek, hol magányosan, hol meg - miként itt is - hol így, hol úgy), meg hogy minden egyes művészeti ágnak megvan a maga igazi aranykora, és hogy a modern magyar festészetnek éppen ez volna; akárhogy is van, ez a kincs, melyet a könyv elénk tár, lebilincselő.

Persze, lehet, hogy a második kötet - amely tizenkilenctől indul - ezt is fölülmúlja majd, és akkor odalesz a szépen fölépített elméletünk - de annyi baj legyen.

Nádas Sándor