KÖZMAGÁNKÉPTÁR - KIESELBACH TAMÁS: MODERN MAGYAR FESTÉSZET 1919-1964
Népszabadság
Még Ék Sándor is benne van. A hard szocialista realizmus apostoláról és unalomba fullasztójáról tudtuk ugyan, hogy német emigrációban is dolgozott, de mindeddig titok maradt, hogy volt köze a Neue Sachlichkeithez.
Felbukkanni felbukkant olykor egy - legfeljebb három - rajza berlini húszas éveiből, de ezek Käthe Kollwitz agitprop-kisinasának, legjobb esetben a George Grosztól éppen elhatárolódó Kuktinyikszinek mutatták. Ő nem propagálta, a nagy, harcos esztendőkben feltehetően nem kívánta propagálni, hogy zaklatott tekintetű Női portrét, bádogkemény zöld ruhát és illúziótlan sötét hátteret is tudott festeni egykoron, a nagy, harcos esztendők elmúltával meg senkit nem érdekelt, hogy csörömpölő, kíméletlen festészetet is művelt valaha Ék Sándor.
Érdekes kép, és ezzel máris megfejtettük az óriáskönyv sikerének titkát. Lexikon-, antológia- és képesalbum-bírálóknak kedvenc foglalatoskodása a negatív enumeráció, amelynek során seregszemlét tartanak a semmiképp sem kihagyható, ám a méltatás tárgyából bűnösen kihagyott, meg a traktálásra nyilvánvalóan nem érdemes, de a bírált műben sajnálatosan túlszerepeltetett tételek fölött. Biztos siker: méltatlanul kihagyott és méltánytalanul bennhagyott tétel mindig minden válogatásban található - ha a recenzens maga is szerkesztett hasonló opust, nagyon sok, ha csak akart, a soknál is több. Kivéve ezt a fóliánst. Jelen sorok írója, akinek érvényes szerződése volt vagy húsz éve egy művészettörténeti albumra, amelyből nem lett semmi, mert kiadóját a konkurens kiadó megelőzte - egyszóval jelen sorok elfogult írója állíthatja, hogy Kieselbach kötetéből semmi fontos nem maradt ki és semmi fölösleges nincsen benne. Géniuszok sok főművel és kismesterek sok mesterművel. Kieselbachnak persze könnyű, mert ezerötszáz reprodukciót szerkeszthetett egybe, nem voltak szelekciós gondjai, ha csak akkor nem, amikor kétszázötven köz- és magángyűjteményből munkatársaival kiemelte ezt a másfél ezret.
Meg amikor jó rendbe szerkesztette, amikor rövid, de tartalmas kis esszéket íratott eléjük, meg amikor értelmes és érzelemgazdag oldalpárokat komponált belőlük. Továbbá - csak ne legyünk álszemérmesek - amikor kalkulálhatóan iszonyatos pénzt költött arra, hogy a magyar piktúrát ily bőséges pompával bemutassa, szándékai szerint a hazának és a külföldnek egyaránt.
Kieselbach Tamás, mint tudjuk, galériatulajdonos. A képkereskedelemben nem lényegtelen, ha egy forgalomba kerülő mű publikált, ha valaha, valahol már méltatták és reprodukálták. Így gondolom, a szakma gondjai is valamelyest enyhültek. (Kieselbach, 839 oldal, 24995 forint)
Rózsa Gyula