KIESELBACH TAMÁS
GYŰJTENI CSAK SZENVEDÉLLYEL!

 1. Mennyire volt időszerű az átalakítás?
Nagyon szerettem volna már bővíteni a teret. A tavaly óta tartó átmeneti időszakot használtam ki az építkezésre, hogy végre a galéria külleme, megvilágítása olyan legyen, amilyet magam is elvárnék. Korábban rendeztünk évente három aukciót – ezeken megközelítőleg hétszáz kép kelt el. Már évekkel ezelőtt belefogtam a könyvkiadásba, és a mai napig elkészítettünk 22 kötetet, persze a katalógusok mellett. Ebbe a felfokozott menetbe nem tudtam volna beleilleszteni az átalakítást. Az elmúlt közel egy évben azonban visszafogtuk a tempót, így belefért az átépítés, melynek eredményeként lépésről lépésre létrejön az általam megálmodott, ideális konstrukció. Idővel ennek része lesz egy kortárs galéria is, s úgy tervezem, hogy mindemellé kialakítunk egy privát zónát, ahová el tudok vonulni beszélgetni, gondolkodni vagy éppen könyvet szerkeszteni.

2. A megváltozott gazdasági környezet miatt tartott szünetet?
2008 elején láttam már, hogy korszakhatárhoz érkeztünk. Készítettem egy tervet, ami illeszkedik a saját, privát életemhez is. Azt a pörgést, ami 2008-ig tartott, abban az üzleti modellben nem lehetett és nem is volt érdemes folytatni. Az építkezés ideje jött el, a tudatos felkészülés egy új korszakra.

3. Mikor tart újra aukciót?
2011 végén, és előreláthatólag szépen lassan rendbe jön a piac. De ezzel együtt teljesen világos számomra, hogy a jövőben máshogy kell működnünk. Ennek az új konstrukciónak az összerakása foglalkoztat most a leginkább. Izgalmas és inspiráló feladat.

4. Nagyon megviselte a műkincspiacot az elmúlt három év?
Éppen annyira, amennyire az egész világot.  Persze mi magunk, az ország is gyengébb volt a válság beköszöntésekor, mint Ausztria vagy Németország. A nemzetközi aukciókon már visszaigazodtak az árak a válság előtti szintre, a csúcsárak pedig meg is haladják a korábbi időszakét. Itthon még nem tartunk itt, de ez is elérkezik majd.

5. Tagja a Szeretem Magyarországot! Klubnak. Mit tud tenni személyesen a dolgok jobbra fordulásáért?
Csakis annyit, hogy a saját területemen tisztességesen dolgozzam. Hogy jobban előtérbe kerüljenek a magyar festészethez kapcsolódó legfontosabb információk. Nem azért nem foglalkoznak külföldön a magyar festészettel, mert nincs érdeklődés, hanem azért, mert a magyar művészettörténészek zöme sincs tisztában azzal, hogy milyen hatalmas érték van a kezünkben: pedig a mi területünkön az elmúlt két évtized szinte arról szólt, hogy éppen melyik festői életmű mikor okoz hatalmas meglepetést.

6. Miért?
Mert még mindig beláthatatlanul messze vagyunk attól, hogy hiteles képet alkothassunk a magyar festészetről. Nálunk a történelem miatt szétesett, széttöredezett minden, így a műtárgyanyagunk is. Próbálgatták feldolgozni, de – hadd legyek ebben szerénytelen – olyan mélységben, mint az általam kiadott nagy összefoglaló könyvekben, korábban senkinek sem sikerült. A Modern magyar festészet két kötetében több mint 2500 képet találhat a érdeklődő, és ma már a folytatáson dolgozunk. Ez nemcsak itthon, de nemzetközi viszonylatban is egyedülálló.

7. Mi indította el ezen az úton?
Frusztrált, hogy ennyire feldolgozhatatlan a múlt. Ezekért a könyvekért, a bennük levő munkáért pedig igazán lelkesedem. Mivel belevetítettem magam a magyar művészetbe, egyszerűen rosszulesett, hogy amivel foglalkozom, az sokkal jobb, mint azt a legszűkebb környezetem is gondolná, nem beszélve a külföldről. Ezért is készült ezekből a könyvekből német és angol nyelvű kiadás is. Eljutottak külföldre, s ma már jól látható, hogy erősen hatnak.

8. Van visszhangja?
Igen. A dolog természeténél fogva persze ez a hatás nem robbanásszerű: inkább olyan, mintha finoman szivárogna belőlük az ismeret, a magyar festészet egy újfajta megközelítése. Az inspiráció ereje azonban az idő előrehaladtával megsokszorozódik, hiszen jól kimutathatóan nyomot hagyott újabb könyveken, katalógusokon, kiállításokban – amelyek aztán önálló életre kelve maguk is kifejtik a hatásukat. Hét-nyolc év kellett, mire beleégett a szakmai köztudatba. Nyíltak már ezek alapján külföldi kiállítások is, de a magyarországi tárlatok előkészületeinél, például a Magyar Vadak vagy a Nyolcak esetében is alapvető kiindulási pont volt a Modern magyar festészetben közölt műtárgyanyag.

9. A Magyar Vadak valóban hirtelen érkeztek a köztudatba. Hogy kerülnek elő hirtelen kissé feledésbe került, de mégis eleven irányzatok?
Csak a külső szemlélő számára tűnik ez hirtelen megjelenésnek. A rendszerváltozás, s a nyomában talpra álló valódi műtárgypiac persze hatalmas lendületet adott a korábban szem elől veszett műtárgyak felbukkanásának. Ez a folyamat szerencsére a mai napig tart. A közelmúltban éppen Ausztráliából érkezett haza Orbán Dezső egyik kulcsfontosságú képe, amely nélkül nem is lehet értékelni a művész életművét. Most ott lóg a Szépművészeti Múzeumban, és bárki megtekintheti. Egy nemzet kultúrájának számára nagyon fontosak ezek a pillanatok. De például, ha a festészet és Trianon összefüggését vizsgáljuk: a lényeges alkotóközpontok –például Nagybánya – az új határokon kívülre kerültek.

10. Sok csodát fogunk még látni?
Ebben egészen biztos vagyok. Újra össze kell rakni az elmúlt száz év festészetét, és most éppen ebben a hallatlanul izgalmas, inspiráló időszakban vagyunk. Ez ambicionál igazán. Jó érzés megélni, hogy amiben biztos voltam mindig is, az lassan evidenciává válik. Néhány év, s a külföldről érkező visszaigazolás is megérkezik, hogy a 20. századi magyar festészet kiemelkedő értéket képvisel.

11. Bár nem ismerem a könyvkiadás anyagi oldalát, ezeket az albumokat elnézve ez inkább viszi a pénzt, mint hozza. Várható azért ennek anyagi hozadéka is?
Biztosan lesz, de csak nagyon áttételesen. Puszta szenvedélyből, sőt, a józan, logikus mérlegelést sutba dobva sokkal izgalmasabb létrehozni hasonló projekteket, és az már csak hab a tortán, hogy a végén – bónuszként – az anyagi siker is megérkezik. Ez általánosan is igaz: ha az ember valamit teljes hittel és lelkesedéssel csinál, úgy, hogy abba a saját egóját is belevetíti, akkor a sors meg fogja jutalmazni – szellemi és anyagi téren egyaránt.

12. Ha valaki kizárólag befektetési szándékkal szeretne gyűjteni, annak mit tanácsolna?
Ne vegyen semmit csak és kizárólag befektetési szándékkal. Ha csupán az anyagi nyereség a fontos, akkor menjen máshová pénzt keresni. Annyi új impulzus éri az embert általa, hogy attól olyan útra lép, amelytől az élete is sokkal izgalmasabbá válik. És ha már a kíváncsiság és a szenvedély viszi, akkor több pénzt is fog keresni. De ha a hozzáállása csak financiális, már az első lépéseknél teljesen csődöt mondhat. Pezseg a pénz, ha magadat látod a képben. Mert akkor tetszeni fog. És akkor érdekelni kezd másokat is.

13. Mennyire kell beleásni magunkat, ha gyűjtővé szeretnénk válni?
Minél inkább eljut valaki a mélyebb rétegekig, annál izgalmasabb lesz az egész. Ha hallomás vagy divat alapján vásárol – az csak az út elejét jelenti. Az én szememben elsősorban a szenvedély számít.

14. Hogy írná le, amikor megtalálja azt, amit már régóta keres?
Katarzisként. Mint amikor az aranyhalat kifogjuk a vízből. Sejtjük, hogy ott van a felszín alatt, de ha a miénkké válik, felragyog a kezünkben. Mintha a leszakadt részünket találnánk meg újra. Többek leszünk általa. Megint csak azt mondom: magunkat látjuk minden képben. Ha elhatalmasodik rajtunk a szenvedély, annak olyan húzása van, hogy nem győzzük visszafogni magunkat. A tudatosság és az érettség képes ezt kontrollálni. Nekem is be kellett húzni például a kéziféket. Az érés útja a mindenek feletti birtoklási vágy visszafogása és a nyitás a közösség felé: egy idő után az a természetes, ha a gyűjtő meg szeretné mutatni a többi embernek is ezt a temérdek szépséget. És rájön: minél többet ad, annál jobb lesz neki is.

15. Mi volt a legnagyobb „Flash” egy vásárlása során?
Ez nem elmondható. Ha valaki ezt kiereszti, elmúlik a varázsa. Ezekre a titkokra szükségem van.

16. Van olyan kép, amitől nem tudott soha elszakadni?
A fejlődés útja az, hogy tudatosan korlátoztam ezt a fajta bírvágyat. A képek jelentős része, melyekhez valaha közöm volt, mára könyvekben van – ezzel azt is jelezni tudom, hogy fontosak voltak a számomra. Mostanra nincsenek bennem irracionális gátak: adott feltételekkel bármelyik festményemtől meg tudnék válni.

17. Hogy telnek a hétköznapjai?
Reggelente sportolok egy nagyon közeli gymben. Az ebédet soha nem hagyom ki, ez alkalmas megbeszélésekre is. Este olvasás, alkalmanként mozi vagy színház, esetleg társaság. Az elmúlt időszak olyan szempontból is az építkezésé volt, hogy magamra is hagytam elég időt. Tudatosan vonultam kissé a háttérbe.

18. A fia követni fogja Önt az útján?
Nem így fogalmaznék. Belelátott a dolog izgalmába és szabadságába. Saját elhatározásából foglalkozik a festészettel már öt-hat éve. Sokat utazunk, múzeumokba járunk. Nem elvárásom, hogy a festészettel foglalkozzék. Örömmel látom viszont, hogy tehetséges és motivált.

19. Hova jár vissza az utazásai során?
Nem tudom, Bécset utazásnak kell-e számítani, de szeretem a szépségét és a nyugalmát. Londonba sokszor látogatunk el, ahogy Párizsba, Rómába és Velencébe is. Bázelba és Masstrichtba vásárokra járunk. Ezek az állandó állomások, de a kör időről időre új helyszínekkel bővül. Mindig összekötöm az utazást a múzeumok és a galériák bejárásával, de ma már jóval elengedettebb, lazább állapotban teszem ezt – régen szinte versenyt futottam az idővel.

20. Mi vár még Önre? Mit szeretne még létrehozni?
Nincs bennem kész menetrend. Ma már ebben is lazább vagyok. Ha nem görcsölünk rá, sokkal könnyebb kézzel adja a sors a változásokat. Szépnek látom az életet, és remélem, lehetőségem nyílik rá, hogy még jobban kiteljesedhessem.