Egry József képeiből magángalériában még soha nem nyílt ilyen jelentőségű, az életmű egészét átfogó kiállítás. Több olyan mű is látható, amelyek még az 1971-es nagy Magyar Nemzeti Galériabeli kiállításon sem kerültek a nézők elé. Összesen majd kétszáz képet állítanak ki, több mint tíz múzeumból és ötven magángyűjteményből – köztük olyan rangú (ma már természetesen más gyűjteményekbe vagy múzeumokba részben szétszóródott) kollekciókból mint Rácz István, Cseh-Szombathy László, Radnai Béla, Tamás Henrik, Oltványi Imre, Szilágyi Sándor gyűjteménye – gondos válogatásban. Ez a kiállítás a Kieselbach – Einspach együttműködésnek is reprezentatív példája. Kieselbach Tamásnak határozott véleménye, hogy – sarkosan fogalmazva – Egry József festészete sincs jól bemutatva, Csontváry Kosztka Tivadar, Vajda Lajos festészetéhez hasonlóan nincsen szem előtt. Einspach Gábor az, akivel 2007 januárja óta ebből a közös álláspontból kiindulva, együtt dolgozva folytatják a Kieselbach Galéria hagyományait. A cél tehát a magyar vizualitás (modern és kortárs festészet, valamint a fotográfia) a Kieselbach Galéria által eddig is hangsúlyosan képviselt értékeinek méltó bemutatása itthon, és a nemzetközi porondon egyaránt.

„A kultúrnemzetet nem az jelzi, hogy hány aranybányája van, hanem, hogy hány alkotója van, mert az a nemzet igazi valutája” – mondta Egry József és ez a tárlat ehhez a gondolathoz igazodik. A legjelentősebb életműveket kell bemutatnunk elkötelezettségünk szerint, és Egry József életműve ilyen. A rendezés módját itt leginkább az „erős” jelző fejezi ki. Lehet kiállítást rendezni szép ritmusban, kihagyott falfelületekkel, egy-egy képre koncentrált megvilágítással. Ez a tárlat most tudatosan nem ilyen. A galéria falain több sorban, sűrűn egymás mellett Egry József fő művei láthatók.

A kiállításnak az a célja, hogy egy életmű, egy nagyon jó és gazdag életmű megismerhetővé és tanulmányozhatóvá váljon. A képeket végignézve meg lehet ismerni Egry művészetének valamennyi korszakát, az életműnek különböző fázisait mind a magángyűjtemények mind a múzeumok anyagából merítve. A magyar művészet rangra emelésének most abban a fázisában vagyunk, amikor mindent mutatni kell, amikor ismertté kell tenni egy-egy életművet, ahhoz pedig a lehető legtöbb képnek kell egymás mellett szerepelni: a gazdagságot együtt, egyszerre kell bemutatni.

A rendezők elhatározott szándéka volt, hogy olyan élményt szeretnének nyújtani, mintha a néző is végigjárná az összes múzeumot és magángyűjteményt, ahol Egry képek vannak. A galéria adottságai, a nagy alapterület, és a nagy belmagasságú tér izgalmas lehetőségeket kínálnak arra, hogy a képek megfelelő elrendezésével a különböző témákat, korszakokat, kvalitásokat, az egész életművet úgy tudják bemutatni, hogy ide betérve, a kiállítást végignézve teljességében megismerhetővé és érthetőbbé váljon Egry József művészete.

Egry József műveiből utoljára 1971-ben nyílt nagy életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Azóta, 32 év után 2003-ban, az Ernst Múzeum mutatta be a fővárosban a badacsonyi Egry József Múzeum anyagát. A közönség még a badacsonyi Egry József Emlékház felújítás utáni megnyitása alkalmából láthatott Egry kiállítást, ahol csak múzeumokból kölcsönkért képeket mutattak be, illetve a győri Városi Múzeum Radnai –gyűjteményében van 61 Egry mű, amelyet szintén a badacsonyi Emlékmúzeum anyagával egészítették ki és mutattak be 2007 februárjában. A mostani, budapesti kiállítás teljességén túlmenően nagy érdeme még, hogy újonnan felbukkant, korábban még sosem látott képeket is a nézők elé tár. Az egyik ilyen például az a kisméretű tusrajz, amit a kiállításra való anyaggyűjtés közben találtak. A Munkaszolgálatra várva című, a szakirodalom számára eddig ismeretlen grafika ritka kép, mert nem visszaemlékezés alapján, hanem a helyszínen rajzolta a művész. Megerősíti azt a véleményt, hogy Egrynek helye van a legjelentősebb magyar festők között.