Bonczidai Éva

Vass Elemér képeiből nyílt kamaratárlat a budapesti Kieselbach Galériában. Ma talán csak az avatott művészettörténészek kapják fel a fejüket a név hallatán, pedig a festő korának ünnepelt művésze volt. Unokáját, Eva Siefertet a festő nagyapa életművéről szóló albummal szerette volna meglepni a férje – az ő kezdeményezésére kezdődött az a többéves munka, amelynek eredményeként a tegnap nyílt kamaratárlaton be is mutathatták Benkő Zsuzsanna Szépség és hangulat – Vass Elemér festészete című könyvét. 

Az arisztokrata származású Vass Elemér (1887–1957) a jogi pályát hátrahagyva döntött a festészet mellett. Regénybe vagy filmbe illő kalandos élete volt, az aranyifjak gondtalansága, az utazgatások bohém tapasztalatai éppúgy meghatározzák a történetét, mint a világháborúk veszteségei. Az első világháborúban főhadnagyként frontszolgálatot teljesített, de hadifestőként is működött Szerbiában, Galíciában és Oroszországban.

Pesten már ismert portréfestő és a szalonok kedvelt gavallérja volt, amikor Párizsba költözött. „Azok közé a szerencsések közé tartozott, akik esténként táncolhattak Mistinguett-tel, a sikert sikerre halmozó sanzonénekessel és a 20-as évek fekete tánccsillagával, a kor egzotikus szépségszimbólumával, Josephine Bakerrel” – olvashatjuk Benkő Zsuzsanna Szépség és hangulat – Vass Elemér festészete című, most megjelent könyvében, amely monografikus igénnyel, de Rieder Gábor szerkesztésének köszönhetően regényszerű olvasmányként tárja elénk e sajátos festői életút állomásait.

Nemcsak kamaratárlat nyílt, hanem egy impozáns album is megjelent a gazdag életműről
Fotó: Bach Máté

Éveken át otthon volt Párizsban, a Riviérán és Budapesten, közkedvelt volt nemcsak a kiállításlátogatók, hanem a gyűjtők körében is. Bár Vass Elemér közelről látta a művészi útkeresések új irányait, mégsem ragadta magával a különféle izmusok iránti lelkesedés, inkább a nagybányai hagyományt vitte tovább: a Gresham-kör oszlopos tagja lett.

A Hűvösvölgybe vonult vissza, majd Zebegényben telepedett le, itt vált – barátja, Szőnyi István hatására is – a posztnagybányai stílus elhivatott művészévé. A második világháború után költözött Tihanyba, ahol festészete kései virágkorában, az École de Paris szellemét követve, modern tájképeket, szűk enteriőröket és megbillentett csendéleteket alkotott. Otthona a korabeli értelmiség menedékévé vált.

A Kieselbach Galéria igényes kiadványának köszönhetően a magyar közönség újra felfedezheti egyik elfeledett festőjét, valamint azokat a szépséget pazar színekkel és harmóniát sugárzó kompozíciókkal láttató, derűs képeket, amelyek egy gazdag életmű és egy kalandos életút hírvivői.