KIESELBACH TAMÁS A HAZAI FESTÉSZET ÁTKERETEZÉSÉT SZORGALMAZZA

„A keret azt mutatja meg, miként nyúlunk a múltunkhoz. Meg kell ismernünk, meg kell értenünk, de be is kell mutatnunk: úgy, hogy az megbecsülést sugározzon és rangot adjon. Át kell keretezni a magyar festészetet” – véli Kieselbach Tamás művészettörténész, aki ezer képkeretet zsúfolt be galériájába háromnapos figyelemfelkeltésként. A későbbi felhasználás reményében megvásárolt, hagyatékokkal együtt bekerült vagy éppen átkeretezett képekről megmaradt rámák tömkelege egyszerre jellemzi az utóbbi több mint kétszáz év magyar keretezési kultúráját és Kieselbach műkereskedői pályáját is. Az egyik keretben egy külföldre eladott kommersz kép, a másikban sok tízmilliós remekmű volt.

A galériatulajdonos szerint a magyar festészet külföldi felfedezését és nemzetközi presztízsének kivívását leginkább a tálalás minősége akadályozza: a rossz terek, a gyenge világítás és a csapnivaló keretek, amelyekben a műalkotások valódi értékei nem bontakozhatnak ki igazán. A keret képes áthangolni, felerősíteni, megemelni, karaktert és presztízst adni a benne lévő festménynek – és persze elszürkíteni, jelentéktelennek mutatni azt is, ami nagy értéket képvisel. Ezért szorgalmazza a művészettörténész a szemléletváltást, a magyar festészet, sőt a múltunk, a történelmünk tényleges és szimbolikus átkeretezését.

http://magyaridok.hu/kultura/melto-rama-uzenet-1392016/