Irodalom
Gyergyai Albert. Egy barátságos ház története. In: Magyar zenetörténeti tanulmányok. Kodály Zoltán emlékére. Szerk.: Bónis Ferenc, Zeneműkiadó, Budapest, 1977, 411–427.
Nagybánya művészete. Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából. Szerk.: Nagy Ildikó, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1996
Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig (1904–1914). Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006
Szabó László: Iványi Grünwald, Corvina, Budapest, 2007
Szabó László: Iványi Grünwald Béla. Kossuth Kiadó – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2010
Szuhai Barbara: A Minerva-utcai árva kapu története 2.0. Meselohazak.hu, 2021. árpilis 25.
Neós hatás
Mikor a friss, fauvos esztétikát képviselő neósok 1906-ban felforgatták a nagybányai művésztelepet, az alapítók közül ki mogorva, ellenszenvvel, ki érdeklődő kíváncsisággal figyelte őket. Iványi Grünwald ez utóbbiak táborába tartozott (a konzervatívabb Réti meg is szólta ezért), maga is kísérletezni kezdett a nagy színfoltok vad társításával. Ahogy Zwickl András írta róla az 1996-os, nemzeti galériás Nagybánya-katalógusban (nem véletlenül Czóbel Béla fauve remekével, az Ülő fiúkkal együtt reprodukálva Iványi Grünwald pannójának archív fotóját): „A síkszerű-dekoratív stílus olyan első generációs művésznél is jelentkezik, mint Iványi Grünwald Béla. […] [Új képei] nemcsak témaválasztásukban, hanem stílusukban is az újonnan színre lépő fiatalok hatását tükrözik, napfényes tájba helyezett, stilizált női aktjain egyre dekoratívabb felfogás érvényesült. Nagybányán készült a Révai-villa számára festett Vendégség (Tavasz) című monumentális pannó, és a művésztelepről való távozása után is nagyméretű, allegorikus aktkompozíciókkal folytatta ezt a stílust.”
Fauve stílus
Iványi Grünwald Béla a századforduló dekoratív összművészeti indíttatásából fordult – sikeres alkotóként – a monumentális megrendelések felé. Ennek megfelelően a Révai- (1909) vagy a Schiffer-villába (1912) készített nagy méretű pannói elsősorban a szecesszióhoz kötődnek. Az idilli természeti környezetben megjelenő aktok ugyanakkor a magyar modernség úttörőinek, a Nyolcaknak a művészetével is összecsengenek – nem véletlenül. Miközben a végleges, nagy méretű falkép stílusa közelebb állt a bécsi szecessziós paloták dekorációjához, a kis méretű színvázlatok modern hangütésű, a fauvizmussal rokon, egyéni festmények. Nem véletlen szerepeltette őket külön-külön is kiállításokon. A most elemzett mű – a hátlapján fennmaradt töredékes raglap alapján – a Könyves Kálmán Szalonban volt bemutatva. Formai jegyei alapján a legmodernebb Iványi-Grünwald művek közé tartozik, a par excellence fauve Tavaszi táj (1910 körül) vagy a gauguines Akt papagájjal (1909) legszűkebb társaságába.
A Révai-villa
A nagy méretű pannó Révai Mór megbízásából készült a Vidor Emil által tervezett, gellérthegyi szecessziós villába 1909-ben. „A mai Kelenhegyi és Minerva utcák sarkán – írta a ház történetét feldolgozó Szuhai Barbara –, ma Minerva utca 2. címen, az éles kanyarban gondosan a sarokra tervezett, kőkeretes kapu áll. A kőrészek stílusa inkább premodern, miközben a kovácsoltvas erősen neobarokk, de nem is ez okozza a teljes stílzavart. Hanem a barokkos kerítés mögött a nyolcvanas évek divatja szerint épült 10 lakásos társasház látványa. Vagyis ismét egy kapu ház nélkül. A rejtély megoldásához vissza kell ugranunk röpke 100 évet. 1906-ban az akkor már széles klientúrával, jó szakmai hírrel és virágzó vállalkozással büszkélkedő, messze földön híres Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság tulajdonosa, Révai Mór vett itt telket. […] Révai Mór 1906-ban Vidor Emilnek, a szecesszió nagymesterének adott megbízást, ahogy azt a hatóságok a terv engedélyezésekor megjegyzik. A tervek sajnos elvesztek, a villa telitalálatot kapott a háborúban, úgy tűnik, csak a kapu maradt meg az első, igazán mesélő ház esetében.”
A Nyolcak társaságában
A villát Révaiék – 1917-ben – eladták egy másik neves értelmiségi polgárcsaládnak, Lukácséknak. A bankigazgató Lukács József fia, a Nyolcakat támogató Lukács György is itt élt, Iványi Grünwald pannója alatt. A házban tanítóskodó Gyergyai Albert irodalomtörténész visszaemlékezéséből tudunk a legtöbbet a belső kialakításról: „az épület jellegtelen volt, egyszerű de tágas, és kényelmes belül. A nagy földszinti hallban egy igen szép nagy freskó volt Iványi-Grünwaldtól, ha jól emlékszem, virágos tájat ábrázolt ülő és álló, meztelen alakokkal. Az öregúr többször mesélte, hogy a freskó és alatta Kernstok gyönyörű lovas-kompozíciója köré két Ferenczy-aktot szeretne a falra aggatni, de a az aktok sokáig rejtőztek, majd vagy túl drágák voltak, vagy mások vették meg […] A földszinten balra volt az öregúr külön lakása […] az emeleten körbefutó galériáját balra a könyvtár foglalta el, mellette másik kis lakosztály, ahol Bartók lakott, aztán pedig a Lukács család nagyobbik fia, János lakrészei, a kisebbik fiú, Lukács György ekkor már Bécsben élt, ahol apja gyakran látogatta.” A villa tragikus véget ért: a második világháború alatt bombatalálatot kapott és elpusztult, megsemmisítve azt a páratlan művészeti aurát, amelyben a modern magyar festészet ilyen kiemelt helyet kapott.