Nőművészek a középpontban
Az elmúlt egy-két évtized vitathatatlan művészettörténeti újdonsága, hogy a nemzetközi kutatás a nagy nyugati művészsztárok mellé felsorakoztatta a korábban háttérbe szorított, de kvalitásos életműveket létrehozó női alkotókat és a központoktól távol tevékenykedő tehetségeket is. Így kerülhetett be a művészettörténet fő áramlatába a mexikói Frida Kahlo, a kubai Carmen Herrera, vagy akár az indiai (de magyar felmenőkkel is büszkélkedő) Amrita Sher-Gil. E felől a felfokozott kiállításrendezői és művészettörténeti irányultság felől érthető meg, hogy ma külföldön miért Maurer Dóra, Keserü Ilona, illetve Reigl Judit a legdrágább, legtöbbre értékelt magyar kortárs művész. A két világháború közötti időszakban pályára lépő, kimagasló értékeket képviselő hazai nőművészek felkutatása már több évtizede zajlik, a legfrissebb kötet Kopócsy Anna tollából jelent meg az idén. A kirajzolódó összkép szerint, Járitz Józsának, Futásfalvi Márton Piroskának vagy Bartoniek Annának feltétlen helye van a korszak művészettörténetében.
A női Nyolcak
A két világháború közötti művésznők legfontosabb közös kezdeményezése az 1931-ben megalakult Új Nyolcak csoport volt. A heterogén társaságban olyan fiatal női alkotók tartoztak, mint Bartoniek Anna, Endresz Alice, Hranitzky Ilona, Muzslai Kampis Margit, Kiss Vilma, Loránt Erzsébet, Futásfalvi Márton Piroska vagy Szuly Angéla. (A csoport tágabb körébe összesen mintegy tizenöt művész tartozott.) A Képzőművészeti Főiskola modern szellemiségű mestereinél, Vaszary Jánosnál és Csók Istvánnál tanult fiatal női festők a korszak divatos stílusirányzatainak modern olvasatát képviselték, eltérő mértékben vegyítve a posztexpresszionizmus, a neoklasszicizmus és az új tárgyilagosság formajegyeit. Sok esetben az art deco hűvös, dekoratív modernizmusa a legmegfelelőbb kulcsfogalom műveik leírására. Bartoniek bubifrizurás önarcképei a hazai art deco kimagasló művei közé tartoznak. Most vizsgált önarcképe még a csoport megalapítása előtt készült, 1928-ban már nemzetközi kiállítási körúton vett részt.
Látó művész a vakok között
A festményen a pisze orrú, átható kék szemű művész az emancipált modern nők rövid frizurájával, festőköpenyben fordul szembe a nézővel. Az önarckép jelentéskörét a hátteret dekoratív formáival kitöltő reprodukció tágítja ki. Pieter Breugel Vak vezet világtalan című 1589-es alkotása a németalföldi reneszánsz festészet fanyar társadalmi szatírája, ami a világtalanul egymás után botorkáló emberiség kora modern „felvilágosultságának” állít görbe tükröt. Bartoniek ezt a festményt – illetve a kép megtükrözött színes reprodukcióját – akasztotta a háta mögé. Kopócsy Anna legújabb kötetében részletesen elemezte a festményt, a „látó” művész és a vakon botladozó társadalom kettősségére mutatva rá: „Bartoniek Anna mint látó, nyílt tekintetű nő szemben áll a vakok tömegével, akik az egész társadalom parabolisztikus képét jeleníti meg. A szembenállás egyrészt spirituális (bibliai utalás), másrészt világi értelmű.”