Irodalom
- Rippl Rónai József emlékezései. Nyugat, Budapest, 1911.
- Bálint Aladár: Rippl-Rónai József újabb képei. Nyugat, 1917/7., 687–688.
- Lázár Béla: Rippl-Rónai József. Ernst Múzeum, Budapest, 1923.
- Petrovics Elek: Rippl-Rónai. Athenaeum, Budapest, 1942.
- Genthon István: Rippl-Rónai József. Corvina, Budapest, 1977.
- Keserü Katalin: Rippl-Rónai József. Corvina, Budapest, 1982.
- Szabadi Judit: Így élt Rippl-Rónai József. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1990.
- Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. Szerk.: Bernáth Mária – Nagy Ildikó, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1998.
- Szabadi Judit: Rippl-Rónai. Corvina, Budapest, 2000.
- Rippl-Rónai József és James Pitcairn-Knowles. Szerk.: Jeremy Howard – Keserü Katalin, Ernst Múzeum, Budapest, 2004.
Frivol erotika
A meztelen női modell a széles füles fotel puha párnájára kuporodik. Ruganyos fiatal testének fehér idomai szinte elvesznek a hatalmas ülőbútor vörös kárpitos ölelésében. Mozdulata a hellenista márványszobrok fürdőzés közben meglepett Aphroditéit idézi, de Rippl-Rónai modellje nem ártatlan szépség. Buja vörös fürtjei alatt arcát csak félig látjuk, mert eltakarja az áttetsző fekete tüll maszk. Szembefordul a nézővel, a rokokó velencei karneválok fülledt erotikáját sugárzó módon. Ajkain vörös rúzs, jobb kezén kék gyűrű, ujjai között fehér kelme, talán az utolsó ruhadarab, ami lekerült porcelánosan ragyogó meztelen testéről. Rippl-Rónai a frivol női aktot a pasztellkréta finoman felhordott tónusaival jellemezte. Kortársai is felfigyeltek arra, ahogy ezt az érzékeny technikát érzéki modelljeivel társította. Bálint Aladár erre mutatott rá a Nyugat hasábjaira írt tárlatkritikájában: „Erotika. Ezt írnám Rippl Rónai újabb pasztelljei alá. Női fejek, vállak, keblek, karok villannak fel. (...) Ha megállunk előttük, szinte megszédít bennünket a kicsapódó perzselő tűz. Mintha valami óriási kemence izzó belsejébe tekintenénk egy-egy keskeny résen. Telt formájú jóllakott asszonyok, karcsú, macskatekintetű lányok bódulatba ejtő kaleidoszkópja e kollekció, mely a mélyzengésű pasztell tömör baritonján muzsikálja el a művész örök fiatalságát, a színek, formák pogány örömét. (…) Ha elgondoljuk, hogy Rippl-Rónai a pasztell nem árnyalt és más színekkel alá nem támasztott, egyvégbeszabott széles felületeiből építi fel e képeket és rögzíti tömör egységbe a fej karakterét, az elhelyezkedő test ritmikáját, a matéria foghatóságát, bámulatba ejt bennünket a kifejezés e teljessége és biztonsága. A leglényegesebbre szorítkozik és azt hangsúlyozza. E mondatban benne van mindaz, ami a művészet értékét teszi.”
A fotel ölelésében
Rippl-Rónai festői képzeletét nagyon foglalkoztatta a fotelek süppedő puhasága. Ide ültette be megpihenni a nagy szakállú öregeket (Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett, 1907, Magyar Nemzeti Galéria) vagy a nagy hatású művészettörténészeket (Petrovics Elek és Meller Simon, 1910, magántulajdon). De a puha vörös fotelbe legszívesebben kedvenc utolsó múzsája, Zorka foglat helyet. Ebben festette meg a kukoricás korszak kései főművén, a Magyar Nemzeti Galériában őrzött 1919-es Bányai Zorka fekete ruhában című kompozícióján is idős kori szerelmét, amint fekete ruhájának fodros gallérját sokat sejtetően félre húzza porcelánfehér keblei felett. Bár a most vizsgált pasztellkép modelljének haja vörös, arcformája Zorka kecses állát idézi. Kezén is ugyanaz a kék gyűrű csillan meg – delikát kolorista ellenpontként –, amivel Rippl-Rónai az ékszerével incselkedő lányt megfestette egyik leghíres portréján (Zorka kékköves gyűrűvel, 1916, magántulajdon). Az alkotás a hedonista életigenlésre fogékony Alexander Brody gyűjteményének egyik kitűntetett darabja volt egykor. Bródy Sándor tizenöt évesen került az Egyesült Államokba. A patinás Princeton elvégzése után a világ egyik legnagyobb reklámcégénél, a Young and Rubicamnél helyezkedett el, ahol végig járta a ranglétrát, a kifutófiútól a nemzetközi elnöki székig. (Erről a vállalatról mintázták a népszerű Mad Men tévésorozat reklámcégét.) Kívülről-belülről ismerte az amerikai hírességeket és a high society világát, járt hozzájuk Einstein, Neumann János és Greta Garbo is. Teniszezett Grace Kellyvel, összejárt Audrey Hepburnnel, élt Frankfurtban és Hawaiin. Imádta a nőket, négy felesége négy különböző kontinensről került ki. Élete végén számtalan könyvet írt, főként saját és kölcsönzött aforizmákból, illetve családtagjairól, de szerkesztett egy antológiakötetet Alibi címmel és létrehozott egy műpártoló díjat is. Az idős korára budai otthonában élő volt cégvezér kiváló ízlésről tanúskodó műtárgyakkal vette körül magát, többek között Rippl-Rónai frivol, álarcos, puha vörös fotelbe kuporodó aktjával.