For sale Bernáth, Aurél - Man in Brown Clothes, 1934 's painting

Starting page
>>
Bernáth, Aurél
>>
Man in Brown Clothes, 1934

Bernáth, Aurél (1895 - 1982)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Bernáth, Aurél painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

99x69 cm
Pastel on paper
Signed lower right: BA

Price on request

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Provenance: Earlier in the collection of Béla Radnai dr. after in the collection of egykor dr. Radnai Béla, after in the collection of Szépművészeti Múzeum

Exhibited

1935: Bernáth Aurél festőművész gyűjteményes kiállítása, Fränkel Szalon (kat. 12.; Barna ruhás férfi)

1939: Bernáth Aurél kiállítása az 1912–1939. évek műveiből, Budapest, Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete (kat. 12.; Férfi barna ruhában)

Probably exhibited

1935: A Szinyei-Merse Pál Társaság reprezentatív kiállítása, Ernst Múzeum (kat. 108.; Önarckép)

Reproduced

Magyar művészet 1900–1950. Radnai-gyűjtemény, Győr. Budapest, Kieselbach, 2005, 264.

A szezon legjobb képei 2009. Budapest, Kieselbach Galéria, 2009, 163, (kat. 68.)

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Férfi a páholyban

Finom földszínekkel, okkerek, barnák, lilák és bíborok lágyan hangolt tónusaival megfestett pasztellportré. A melegfényű színözön még a festő fehér ingét is narancsos rózsaszínre hangolja át. Az öltönyös férfi kezeit egy vízszintes felületen nyugtatja maga előtt. Mellette tintorettói vörösökkel megfestett bíbor színházi függöny. Háta mögött egy elfekvő hasábfelületen pár vonallal jelzett, elnagyolt emberfigurák füzére. Lehetne akár egy készülő saját festmény is (mint a Nemzeti Galériában őrzött, 1930-as, híres Sárga kabátos önarcképen), de a függönyt tekintve inkább valószínűsíthető, hogy színházban vagy operában járunk. A művész pedig egy oldalsó páholyban ül, úgy, hogy háta mögött a karzatot díszítő fríz mintázata vehető ki, a környező sárgálló sötét pedig a nézőteret betöltő fojtott villanyvilágítás. Bár Bernáth rendszerint nem egy-egy apró hétköznapi élményből táplálkozott, hanem több, érzelmekkel átitatott emlékképet gyúrt össze festői kompozícióvá. A középpontban itt is a befelé figyelő, a „belső zene” dallamait hallgató férfi emocionális-szimbolikus megfogalmazása áll.

Delikát nagypasztell

Az 1934-es önarcképen a sikeres festő látható. A Berlint, a Sturm körét és az absztrakt kísérleteket 1926-ban otthagyó Bernáth Aurél az 1920-as évek második felében a magyar látványfestészet legkiválóbb tehetségévé, majd a Gresham-kör kulcsfigurájává vált. 1931-es berlini kiállítása kapcsán a kor egyik legbefolyásosabb német művészettörténésze, Julius Meier-Graefe emelte a legnagyobbak közé festészetét: „Magyarország ezzel az egy festővel éppúgy, mint Norvégia egykor Munchhal, azoknak a modern művésznépeknek a sorába nyomul előre, amelyekre ezután nagyon fel kell figyelnünk.” Bernáthot páratlan színkultúrája, érzékeny ecsetkezelése és romantikus álomvilága a „posztnagybányainak” nevezett, két világháború közötti látványfestészet főszereplőjévé avatta. Az 1920-as években talált rá a pasztellkréta delikát festőiségére. Azok közé a kevesek közé tartozott, akik az olajképekkel azonos rangú, „nagypasztellek” formájában tudta megszólaltatni ezt a technikát.

Önelemzés mesterfokon

A festmény elsőként – születése után egy évvel – Bernáth Fränkel Szalonban rendezett kiállításán volt látható 1935-ben. A művész monográfusának, Rum Attilának a kutatásai szerint két évvel később, 1937-ben vásárolta meg dr. Randai Béla, a Gresham-kör egyik legkiválóbb műgyűjtője, páratlan kollekciója számára. (A korabeli árat is ismerjük: 800 pengő.) Radnai egy másik kiváló Bernáth-önarcképet is magáénak mondhatott, A festő rózsaszín szobában című, 1930-as kompozíciót, amit ma a győri múzeum őriz. Bernáth – a magyar festő között ritka módon – rendszeresen festette meg saját magát. A folyamatos önelemzés és önreflexió eredményeként szinte minden évből ismerünk róla önarcképet. Közel hét évtizednyi, termékeny pályafutása alatt megörökítette magát olajjal, pasztellel, szénnel, tintával és rézkarcoló tűvel is. Tépelődő, intellektuális személyiségének alakulását így képein is nyomon követhetjük – beleértve a most vizsgált, melankolikusan ünnepélyes portrét.

Búcsúzkodás éteri zenéje

Az 1939-ben megrendezett, retrospektív Bernáth-tárlaton is szerepelt a pasztellkép a korábbi Ernst Múzeumból Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézetre átkeresztelt kiállítóhelyen. A művész által válogatott, gyerekkortól az érett periódusig ívelő anyagban nem kapott helyett az avantgárd útkeresés, viszont számos pasztellkép igen, közte a most vizsgált önarckép. A tárlatot ünnepelte a kritika, Kárpáti Aurél az elvágyódás szépségét emelte ki: „Utoljára talán csak Egry József képei előtt éreztem itt ahhoz hasonló tiszta, mély, zavartalan művészi gyönyörűséget, mint most ezen a nevezetes kiállításon. (...) Sokáig nem tudtam, mi az a halk, fátyolos búsongás, amely messziről hallatszó, bánatos melódiaként árad Bernáth Aurél művészetéből. Most, ezen a kiállításon, úgy tetszett: megértettem. Valami alkonyi szépség, az elválás és búcsúzkodás éteri zenéje ez.”