For sale Bornemisza, Géza - Interior with Fruit Still Life and Bird Cage, 1919 's painting

Starting page
>>
Bornemisza, Géza
>>
Interior with Fruit Still Life and Bird Cage, 1919

Bornemisza, Géza (1884 - 1966)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Bornemisza, Géza painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

102x120 cm
oil, canvas
Signed lower right: Bornemisza Géza 1919

14 400 000 Ft
34 746 EUR / 36 556 USD / 32 362 CHF

i Add to cart

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Themes: relax Still-life Interior

Subject : Portrait

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Matisse hivatalos tanítványa

A Magyar vadak című Nemzeti Galériában megrendezett kiállítás tisztázta, hogy Matisse szűkebb tanítványi köréhez két magyar festő tartozott: Bornemisza Géza és Perlrott Csaba Vilmos. Sokan kerültek kapcsolatba a legnagyobb hatású fauve mesterrel, de az 1908-ban alapított iskoláját csak ők ketten látogatták. A posztimpresszionista alapokra itt rakódott rá a modern párizsi látásmód: a vad színkontrasztok és a festői formatorzítások. Bornemisza a 20. század első éveiben Nagybányán képezte magát, majd a híres párizsi magániskolában, a Julian Akadémián. A modern szellemiségre érzékeny külföldi piktorént rendszeresen megfordult az avantgárd legfontosabb mecénásának, Gertrude Steinnek a híres szalonjában a rue de Fleurus-ben. Matisse-szal akár itt is találkozott, azt viszont a mester saját kezű igazolásából tudjuk, hogy tanítványa volt: „Én, alulírott, bizonyítom, hogy Bornemisza Géza úr – aki mint tanítványom dolgozott műtermemben a múlt évben és az idén – kitűnt munkájának komolyságával és művészi tehetségével. Ennek igazolásául adom ezt a bizonyítványt. Henri Matisse, Paris, 1909. április 20.” Nemcsak ez a ritka dokumentum, hanem a hamarosan Budapestre települő művész csendéletei (pl. Csendélet izomemberrel, 1910 körül; Piros csészés csendélet, 1919) is egyértelműen tanúskodnak Matisse közelségéről: éles, mégis dallamos színkontrasztok, vöröshöz társított zöldek, megbillentett asztalsíkok és tömegként felfogott terítők. Hasonló jegyek térnek vissza a most vizsgált, még szintén a korai időszakában készített, 1919-es festményén, amelyen Bornemisza kinyitja az enteriőr terét az asztali csendélet körül, hagyva, hogy a franciás észjárás szerint szervezett erővonalak komplett egységgé szervezzék a képteret a limonádés kancsótól a zöld madárkalitkáig, a kárpitozott karosszék íveitől a pirosló almákig. A festmény az életmű – műkereskedelemben felbukkant – legnagyobb képe.

1919

1919-ben, a első világháborúból visszatérő Bornemisza Gézát – feltehetően a Matisse-akadémián szerzett tapasztalataiban bízva – a Tanácsköztársaság vezetői egy művészeti szabadiskola festészeti osztályának irányításával bízták meg. Az iskola egyik csoportja a nyár folyamán Kaposvárra költözött, ahol a fiatal tanulókat Bornemisza mellett Rippl-Rónai József és Vedres Márk vezette be a képzőművészet világába. A proletárdiktatúra bukását követő hónapok és évek történéseiről – szemben a párizsi tanuló időszakot – keveset tudunk. 1922-ben gyűjteményes kiállítást rendezhetett a kor egyik modern szellemiségű galériájában, a Belvederében. Az erről a kiállításról írt, Nyugatban közölt kritikájában méltatta Bálint Aladár az érett festői életművet: „E kiállítás biztató reménysége annak, hogy a majdnem egy évtizedes elszigeteltségünkben még nem sorvadtak el a nyugathoz vezető eleven és éltető szálak, még nem hullottunk ki végképp a kultúra nagy egyetemességéből és kedvezőbb időkben, kedvezőbb feltételek között a magyar képzőművészet is elfoglalhatja az őt méltán megillető helyet a nagy versengés világkoncertjében.”