For sale Czóbel, Béla - In Room (Painter with Her Easel) 's painting

Starting page
>>
Czóbel, Béla
>>
In Room (Painter with Her Easel)

Czóbel, Béla (1883 - 1976)

For this work of art, we provide certificate of origin!

Do you have a Czóbel, Béla painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

How does the webshop operate?

Details

65 x 81 cm
Oil on canvas
Signed lower right: Czóbel

Price on request

Are you interested in this work of art?

- Call us:

Show Phone number

- or:

Write to us

Themes: Painter Interior

Subject : Portrait Life

Style: The Eight

Provenance: Earlier in american private collection.

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Irodalom

Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900–1925. Amicus, Budapest, 1925.

Kállai Ernő: Czóbel Béla. Bisztrai Farkas Ferenc, Budapest, 1934.

Genthon István: Czóbel. Képzőművészeti Alap, Budapest, 1961.

Frank János: Alapélményem: Czóbel. Élet és Irodalom. 1975. augusztus 23.

Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig. 1904–1914. Szerk.: Passuth Krisztina – Szücs György – Gosztonyi Ferenc, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2006.

Kratochwill Mimi: Czóbel Béla. Kossuth – Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest–Szentendre, 2009.

Czóbel. Egy francia magyar. Szerk.: Barki Gergely – Bodonyi Emőke, Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2014.

„Azt mondják – vallotta meg az öreg Czóbel Béla Frank Jánosnak –, szűk a témám: intérieur, tájkép, figura. Lehet. Én minden egyes képnél, minden egyes motívumban is új problémákat találok. Mindig a valóság alapján, modell után dolgozom, de a modell csak eszköz, amibe az ember belekapaszkodhatik.” A párizsi fauve-ok között tanult Czóbel nem ment messzire a témáért, a 20. század eleji avantgárdon edződött festészete sokszor megelégedett az őt körbevevő tárgyakkal és személyekkel. A most vizsgált képen is a műtermi otthonról készít leltárt: karcsú nyakú nőalak – feltehetően leánya, Lisa – csendes magányában üldögél a széken. Előtte festőállványnak döntött képek, asztalka és egy karosszék. A szürke padlóra terítve mintás szőnyeg fekszik, távolabb egy elhúzott sárga függöny, mögüle ágy kandikál ki. A falon vastag aranyrámába keretezett fekvő női akt nagy méretű kompozíciója rántja vissza a szemlélőt a művészet univerzumába. Ideillenek Kállai Ernőnek az Új magyar piktúrában megjelent korabeli sorai: „Míg az expresszionizmus és kubizmus számára a mai világváros hősies pátoszt, illetőleg racionális tárgyszerűséget jelentett, addig Czóbel Béla, kinek művészi kibontakozása színhely és idő dolgában szorosan összefügg ezeknek az irányoknak a küzdelmeivel, semmi mással nem törődött, minthogy a körülötte lévő tárgyakról nyugodt, jó képet fessen. Ezért is hat olyan vonzó, emberi pihenőnek. […] Czóbel tónusbeli elmélyedése a színek rendkívül sokrétű és bonyolult egymásra festésén át köti le a szemet. Az alkonyati homályba süllyedt színek intenzitása úgy lappang a felület lefogott tónusaiban, mint izzó parázs a szürke, de meleg hamu alatt. Nagy, puha hullámokban ömlik el a képeken a tónusok sötét, vörösesbarna, zöld és liláskék melegsége. Alóluk csak helyenként villog ki a tűzvörösnek, rózsaszínnek vagy aranysárgának egy-egy hirtelen, rövid felcsillanása.” Ilyen felcsillanó modern színpárosítás az asztalterítő narancs-zöld kontrasztja vagy a bal felső sarok lila-sötétnarancs kettőse. Az érett Czóbel legjobb fajta kolorizmusából tartott bemutatót ezen a korábban nem ismert, az Egyesült Államokból hazaszármazott vásznon.

Stílusvilága a datálatlan képet a 20-as évek közepére helyezi el az életművön belül, amikor Czóbel visszatért nagy sikerei színhelyére, Párizsba, de még megőrzött valamit a berlini korszak darabosan expresszív, naiv komponálásmódjából. Legközelebbi párhuzamai az olyan bonyolult téri rendszereket megmozgató, mégis nagy összegző színfoltokkal operáló kompozíciók, mint a Magyar Nemzeti Galériában őrzött 1922-es Műteremben vagy a dülöngélő ajtókeretbe foglalt Normandiai enteriőr (1926, magántulajdon). Itt is hangsúlyosak a széles színfoltokat keretező, torzított, szerkezetes elemek, lásd a halvány rózsaszín ruhás női hátára kirajzolódó széktámlát vagy a festőállvány sárga „ablakos” mintázatát. De a czóbeli piktúra nem a mesélő, rajzos részletekről szól, hanem a tömény, zamatos festékmatériáról. 1948-as kiállítása kapcsán a fiatal párizsi műkritikus, Jean Bouret érzékletes cikket írt a francia Arts folyóiratba (magyarul a Magyar Művészetben jelent meg), kifejtve festőiségének „testi” eredetét: „Czóbel elszántan ragaszkodott a nagy hagyományokhoz, Rouault és Bonnard hagyományához, a kifejezés festészetéhez, amely túlélte a fauvizmust. Ragaszkodott ehhez a gazdag festészethez, amelyben az anyag szerepet játszik, amelyben a tragikus az örömmel változik, a hús megtartja húsértékét, megtelik napfénnyel, megdagad az esőtől és nemcsak felület, amit össze lehet kenni, mint a kifestő füzetek ábráit, lilával, pisztáciazölddel vagy nyers rózsaszínnel. […] Czóbel festészetének olyan illata van, mint a meleg kenyérnek, amelyet lassan dagasztanak és sütnek kőrisfa és venyigék tüzén, világít, mint a jó kövér petróleumlámpák, amelyek rózsásra festik a serény varrónők arcát Vuillard képein. Nem fitymálja az embert, a fát, a sziklát, az eget, az almát, a virágot, hanem felmagasztosítja, átadja, mint a természet üzenetét a mohó és mindent befogadó szemnek: maga a kifejezés és nyelv, nem titkos nyelv, mint a háborús jelentéseké, hanem egy nyelv, amelyben világosan csengenek a barátság, a melegség, az öröm, a művészet szavai, egy gyönyörű emberi nyelvezet, ami Czóbelt a modern Magyarország legelső festőjévé avatja.”