Ámos, Imre - Dream, c. 1930 | 76th auction auction / 47 Lot

Ámos, Imre (1907 - 1944)

We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

80 x 56 cm
Oil on canvas
On the reverse: certificate from Margit Anna

76th auction / 47. Lot (2024-12-10)
Starting price: 4 600 000 Ft / 11 096 EUR
Estimation: 5 500 000 Ft- 9 500 000 Ft
/ 13 267 EUR - 22 916 EUR

Attention! The values indicated in other currencies than HUF are for infomational purposes only. The basis of the exchange rate is always the one valid on the date of payment.

Customer Registration

If you would like to bid personally or give an absentee bid, please click here.

I agree to provide my personal data for Gallery Kieselbach for customer registration purposes. More information on data management

In-person bidding registration

For this work of art, we provide certificate of origin!

Date:

2024. December 10. 18:00 - 22:00

Location:

Budapest Marriott Hotel

Conditions of sale

If requested, we will be pleased to send you a condition report.

Request for condition report

Exhibited: Bizományi Áruház Vállalat 62. képaukció, 1983 (kat. 15.).

Do you have any question?

Contact

Do you have a Ámos, Imre painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

Biggest Hungarian painting collection
More than 100.000 Hungarian works of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
We provide certificate work of origin for every purchased work of art
Personal viewing in the gallery
After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest
Free painting valuation
Free painting valuation

Study

Irodalom

CLII. csoportkiállítás. Ámos Imre, Remsey Jenő festőművészek és Patai Mihály, Redő Ferenc grafikusok. Ernst Múzeum, Budapest, 1935.

Haulich Lenke: Ámos. 1907–1944. Corvina, Budapest, 1966.

Egri Mária: Ámos Imre (Szemtől szemben). Gondolat, Budapest, 1980.

Petényi Katalin: Ámos Imre. Corvina, Budapest, 1982.

Ámos Imre a „magyar Chagall”. A háború örvényében 1937–1944. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2013.

A vidéki ortodox zsidók közösségében felnőtt Ámos Imre hosszú utat tett meg, amíg képzőművésszé – a „magyar Chagall-lá” – válhatott. 1925-ös érettségije után Budapestre jött, ahol a Láng ezüstgyárban dolgozott zománcozóként és festőként. Rövid ideig a Műszaki Egyetemre járt, majd 1929-ben végre bejutott álmai intézményébe, a Képzőművészeti Főiskolára. Rudnay Gyula osztályába még családi nevén, Ungár Imreként iratkozott be, de hamarosan már az Ámos (máskor Álmos) vezetéknevet használta. A nagykállói vallásos zsidó családi körben töltött gyerekkora eleve fogékonnyá tette a misztikus jelképek nyelvezetére, de prófétai énjét is vonzották a különös szimbólumok. Nem véletlenül választotta maga számára a bibliai Ámos próféta nevét és nem véletlenül tükrözték festményei az álmai világát. A most vizsgált alkotás hátoldalán felesége, Anna Margit piros betűivel olvasható, hogy az 1930 körüli, ifjúkori kép az Álom címet viseli. Az expresszív jelenet középpontjában egy fekete ruhás, eget kémlelő férfi áll. Mögötte dombos vidéki táj nagy szénaboglyával. Hatalmas keze szinte tapogatja maga körül a teremtett világot. Körülötte az ecsetnyél bekarcolásával jellemzett tarka mezei virágok sorakoznak, de a rabbiszerű csavargó a fehéren ragyogó égre emeli szemét. Az ecsetkezelés, a drámai hangütés és a kompozíció Farkas István ugyanekkor festett képét, a Szirakuzai bolondot (1930, Magyar Nemzeti Galéria) idézi. A művész úgy jelenik meg, mint a bolygó zsidó, mint egy szent bolond, a jövőt látó, de Kasszandraként meg nem értett csavargó. Ahogy feleségének, Anna Margitnak írta Ámos egy levelében: „a figuráim félrefordított feje mind mélyen szomorú, mint a zsidó sors.”

A kép hangütése az álom szertefoszló emlékképeinek víziószerű világát ismétli meg a festészet nyelvén. A körvonalak bizonytalanok, az ecset nyelével a friss festékmasszába karcolt vonalak mégis „kézzelfoghatóvá” teszik a jelenést. Nem véletlenül hangsúlyozta Ámos a tapintás ingerét a megnövelt bal kézzel. Ámos misztériummal teli álomfestészete nem a pszichoanalízis vagy a szürrealizmus bizarr nyelvét beszélte. Inkább a századforduló szimbolistáinak költői fantáziájához volt hasonló, és persze Chagall művészetéhez, amelyet szintén mélyen átitatott a rabbinikus tanítás jelképvilága. Az 1935-ös Ernst múzeumbeli katalógus előszavában Lázár Béla jellemezte érzékenyen Ámos fiatalkori művészetének álommal átszőtt karakterét: „Az álmok országútját járja ez az ifjú messzevágyó. Befelé fordult szemmel néz ennen lelkébe, miközben benne ábrándképek, vágyak és illúziók ébredeznek! Körülötte zúgó élet, keserves nappalok, kínos harcok, testi küzdelmek, évek óta szüntelen – mit bánja ő? Bánatos emberek rajzanak körülötte álmában és ébrenlétében – a valóságtól idegenekbe el-messze vágyók, őt magát leláncolja a keserves való. Ámult szemmel nézi e csudákat. Minden elhomályosul körülötte. A formák imbolyognak. Ködbe borul a táj. […] Ez a világ az ő lelkének világa, más világ az, mint aminőben az ébrenlét kínos pillanatai közt él. Itt finom színek hullámoznak, kevés szín, több tónus, kevés forma, több sejtelem. A világot átálmodja álomképekké. Akkor aztán tulajdonába veszi a titkos világot, mely csak így az övé, belesüpped álmaiba. Ez a fiatal poéta küzd a világgal, álmaival és ennen lelkével, melyből halaványan fogott tündérképek nőnek ki.” A most vizsgált korai Ámos-művön pontosan a Lázár Béla által megfogalmazott álomképek öltöttek formát, talán első alkalommal az életművön belül.