Paintings

Please choose!

 

Paintings

 

Photography

Szinyei Merse, Pál (1845 - 1920)

At the Fount (Faun with Nymph), 1868

Themes:  Forest, wood Landscape

Szinyei Merse, Pál - At the Fount (Faun with Nymph), 1868 painting

  • We provide certificate work of origin for every purchased work of art
    We provide certificate work of origin for every purchased work of art

  • Personal viewing in the gallery
    After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest

  • Free painting valuation
    Free painting valuation

52x42 cm
oil on canvas
Signed lower right: Szinyei

Provenance: Formerly owned by Mór Grünwald, Béla Andaházy Kasnya, Ferenc Chorin

Auctioned: Ernst Múzeum, Budapest, Auction 54. cat. 314/A., Exhibited: - Ernst Múzeum, Budapest, 1912, katalógus: 81, - Ernst Múzeum, Budapest, 1932, 131. exhibition, catalogue: 16. - Nemzeti Szalon, Jubiláris kiállítás, Budapest, catalogue: 92.

Reproduced: -Meller Simon: Szinyei Merse Pál élete és művei. Az Országos Ma gyar Szépművészeti Múzeum kiadása, Franklin-Társulat nyomdája, Budapest, 1935, 49. -Hoffmann Edith: Szinyei Merse Pál. Országos Magyar Szépművésze ti Múzeum; Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1943, 56. -Végvári Lajos: Szinyei Merse Pál 1845-1920. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1986, catalogue: 20.

Subject :  Portrait Landscape

Do you have any question?

Contact

Do you have a Szinyei Merse, Pál painting?

Please request free evaluation, even for a complete heritage. We would be happy to purchase your artwork similar to this, or sell it at an auction or provide it for sale at our web gallery.

Ask for free valuation

  • Biggest Hungarian painting collection
    More than 100.000 Hungarian works of art

  • We provide certificate work of origin for every purchased work of art
    We provide certificate work of origin for every purchased work of art

  • Personal viewing in the gallery
    After making an appointment in the Kieselbach Gallery in Budapest

  • Free painting valuation
    Free painting valuation

Study

Szerelmi vágy

Zöldellő liget mélyén, egy forrás mellett üldögél – hanyagul keresztbe tett lábbal – a faun. Hátát a hatalmas tölgyfának veti, kezében pánsípot tart. Mintha az ösztönök által uralt árnyékok közül tekintene ki a napfénnyel megvilágított domboldalon kutakodó nimfára. A vörös hajú mezítelen leány – a pánsíp hangjának forrását keresve – bekémlel a lombok között az erdő mélyére. Szinyei Merse Pál korai festménye a 19. század jólnevelt allegóriákba csomagolt eszköztárával beszél a szerelmi vágy és a buja ösztönök örök emberi késztetéséről.

Az első Szinyei

A későbbi magyar „festőfejedelem”, Szinyei Merse Pál a széles nyilvánosság előtt az 1868-as Faun című mitológiai kompozíciójával debütált, előbb Bécsben, majd Pesten. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött képhez (olaj, vászon, 106×91 cm) Szinyei három változatot festett. Bellák Gábor kutatásai szerint a most vizsgált variáció – a méretbeli különbségek ellenére – gyakorlatilag azonos a nagy képpel. Ugyanabban a müncheni akadémikus miliőben születtek, ahol a kiérlelt kompozíció tökéletesre csiszolása kiemelkedően fontos volt. A reményteli fiatal magyar tehetség Karl von Piloty növendékeként tanult ekkoriban a müncheni Akadémián. 1867 októberében vázolta fel először az erdőben üldögélő faun alakját, az alkotói folyamatot szigorúan felügyelő Piloty óvó tekintete előtt. Az akadémizmus ünnepelt müncheni mestere az élő modellek utáni festést vallotta, hogy a részletrealizmus életszerűvé varázsolja át a történeti vagy akár mitológiai ábrázolásokat is. A fiatal Szinyei hűségesen követte a kor festészeti elveit, mégis belecsempészte a valós, „erdőben meglátott színhatás”-okat a készülő alkotásba.

Piloty nyomában

A téma kidolgozásával jól haladó Szinyei 1868 tavaszán levélben számolt be a nagy munkáról édesapjának: „utolsó időkben nagy küzdelmeket s katzenjammereket kellett kiállanom, mert legnehezebb mikor egy képet készre kell csinálni, a frissességet a gondolatba fenntartani, s Piloty nagyon szigorúan veszi, nem bocsájtja ki az embert míg valamit ki tud belőle sajtolni; úgy hogy az ember kényszeríti önmagát fölülmúlni, mint mondani szokás. Már mikor gondoltam, hogy készen leszek, a tanár egész kiforgatott, új fejet kell rátenni, ez nem ér semmit, itt is, ott is még egészen másnak kell lenni s evvel elutazott falura azon ígérettel, hogy minden pénteken be fog jönni corrigálni.” A legnagyobb kihívást a kaján mitológiai figura fejéhez illő modell megtalálása jelentette. Szerencsére München bábeli sokaságában erre is volt megoldás: „Egy fiatal görög festő segített ki a bajból, ki eddig majdnem neheztelt rám, hogy én faunt festek s őt nem kérem fel, hogy nekem üljön, mert ő szinte büszkének látszik lenni faunkarakterű fejére. Ezt nagyon jól használhattam s midőn a tanár úr múlt pénteken itt volt, meg volt elégedve s mondá, hogy jövő péntekig készen leszek.”

A művész allegóriája

A kecskelábú, fején szarvakat viselő Faun a görög mitológia dionüszoszi, sötét oldaláról származik (kísérői a szatírok, nyomában pedig páni félelem jár). Az egyik hozzá kötődő klasszikus történetet Ovidius mesélte el az Átváltozásokban: az Árkádiában élő, szépséges Syrinx forrásnimfára szemet vetett Pán, addig üldözte, míg a szűz leány belevetette magát a folyó habjai közé és ott az istenek nádszállá változtatták. A keserű Pán a nádszálakból sípot készített („pánsíp”), hogy azon fújhassa a reménytelen szerelem elégiáit. A klasszikus történetből az európai irodalom és festészet romantikus anekdotát faragott, pajkos ördögöcskével. Pán modernizált figuráját a svájci festő, Arnold Böcklin elevenítette föl 1859-ben készült és azóta Münchenben őrzött Pán a nádasban című képén. Ahogy a festmény történetét feltáró Bellák Gábor írja: „Pán Böcklin festészetében egyszerre természeti, isteni és emberi lény. Annak az érzékeny, érzelmes, gyengéd és tiszta, ám mások szemében mégis félelmetes lénynek a prototípusa, akiben a modern ember a Művészt ismerhette föl. Pán szabad és ösztönös figura, akinek állati külseje érzékeny lelket takar. Böcklin úgy festi meg a nádas árnyékában ülő Pán alakját, mint akinek számára a szerelem már végleg elveszett. (…)  Ez a modern, Pán-Művész azonosság jelenik meg a századforduló olyan fontos műveiben is, mint Mallarmé egyes szám első személyben írt verse, az Egy faun délutánja (1887), Debussy hasonló című zenéje (1894) vagy Knut Hamsun Pán című regénye (1894).”

A boldog faun

Szinyeire nagy hatást gyakorolt Böcklin példaértékű művészete müncheni évei alatt. Saját Faun-kompozícióját is a svájci festő képe inspirálta, ami 1859-től a müncheni Neue Pinakothekban volt közszemlére téve. Böcklin a maga faunját beleszövi a természetbe, Szinyei viszont egy erdőmélyi tisztáson mutatja be, az előtérben, amint sípját fújja, hívogatva vele szépséges kedvesét, aki nem menekül előle, hanem kíváncsian várja a találkozót.

Szinyei Merse, Pál works by the artist on the current auction

Similar works of art

We are looking for high quality works of the selected artists for immediate purchase.

Details

Newsletter

Subscribe to our newsletter to stay informed about upcoming auctions, exhibitions, and newly arrived works of art.

Contact

1055 Budapest, Szent István körút 5.
Opening hours: Monday-Friday 10 am to 6 pm
Follow us!