Szilágyi, István Gyula, 1896 - 1945, Gyula
Az Alföld és a népi élet hiteles megörökítője volt (kis) Szilágyi István festőművész. 1896-ban született Gyulán, szegény családban. Gyermekkorában sokat betegeskedett, gimnáziumi tanulmányai során már biztos volt, hogy alacsony termete nem véletlen. Mindössze 126 cm-re nőtt, amit óriási életakarattal és kellő humorérzékkel viselt egész élete során. Már gimnáziumban kitűnt éles elméjével. Szerény fizetségért diáktársait is tanította, így finanszírozta tanulását. A gimnázium hetedik osztályát végezte, mikor Gyulán találkozott Major Henrikkel. Saját bevallása szerint tőle tudta meg, mi az a művészet. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Első mestere Rippl-Rónai József volt, aki kedvelte őt, korrigálta munkáit. A mester 1919 nyarán meghívta a Balaton mellé nyaralójába /kis/ Szilágyi Istvánt. A történelmi események megviselték szervezetét és idegrendszerét. 1921-ben folytatta képzőművészeti tanulmányait. Jó nevű mesterei voltak: Csók István, Fényes Adolf, Zádor István, Aba-Novák Vilmos. 1924-ben végzett a főiskolán - ekkor már kubista stílusban is festett. Színei Csók Istvánt, később Aba-Novák Vilmost idézik, de a téma örök: a vidék, a falu életének örömeit, küzdelmeit láthatjuk lendületes ecsetkezelésű festményein, finomabb akvarelljein. A következő években sokat nélkülözött. Bár termékeny festő volt, és vásároltak is tőle az emberek, mégis nehezen élt. A fiatal Kohán Györgyöt is támogatta, bevezette a gyulai, békéscsabai és hódmezővásárhelyi művészeti életbe. Kohán művészbarátként sokat tanult tőle. Szilágyi István 1945-ben bekövetkezett haláláig élt Gyulán, Szegeden, Tápén, Békésen, és többször visszatért Budapestre is. Feladatának tekintette a falusi iskolák meglátogatását, ahol a diákokat ingyen tanította a művészet értésére és szeretetére. Szülővárosában, Gyulán köztiszteletnek örvendett. Igazi kávéházi jelenség volt, humora, szókimondó jelleme miatt adtak a szavára. Időnként vissza-visszatért Budapestre. Szerelmi életének örömei és csalódásai - érzékenysége miatt - nagyban befolyásolták tetteit. A harmincas évek végén ismét jellegzetes alakja a budapesti Andrássy útnak, ez időben sok „kávéházi” rajzot, portrét készített. Ismerhette Scheiber Hugót is: erről tanúskodik egy grafika, amelyet Scheiber készített /kis/ Szilágyiról… Festészete életének utolsó éveiben kezdett beérni. A naturalista majd impresszionista időszak után kubista korszakából is nagyon „erős” képeket hagyott az utókorra Szilágyi. Festményeit már ekkor is rendszeresen kiállították a gyulai, szegedi és más vidéki tárlatokon, de budapesti kiállításokra, a Műcsarnoki tárlatokra is eljutottak a képei. A harmincas évektől már a nagybányai modernekre emlékeztető kitűnő plein air alkotások bukkantak elő. Színei kivilágosodtak, ki tudja, meddig juthatott volna ez a festő, ha élete nem ér véget ilyen korán? A háború és annak társadalmi következményei nagyon megviselték. Teste kimerült, elméje megbomlott, élete végén 1944-1945-ben született absztrakt képeit el is tüzelte. Akkori, majd későbbi barátai, megőrizték, összegyűjtötték alkotásait. Művészeti örökségéről sokéves kutatómunka után 2006-ban monográfiát adott ki a Gyulai Évszázadok Alapítvány.
Durkó Károly