Molnár M.. György (Molnár Mózsi György) Fadd, 1932

Festő. Pécsett, a pedagógia főiskola földrajz-rajz szakán tanult. 1954-ben diplomázott. Mesterei: Soltra Elemér, Buday Lajos, Gádor Emil. Szőnyi István volt példaképe. Faddon, majd Tolnán tanított. Megyei képzőművészeti előadóként és felügyelőként dolgozott hoszszú ideig. 1977-ben Szekszárdra került. A Béri Balogh Ádám Múzeum munkatársaként dolgozott. 1956-tól megyei és országos kiállításokon mutatta be munkáit, így a szekszárdi Művelődési Központban (1975), a Vármúzeumban (Simontornya, 1979), a Műcsarnokban (Győr, 1983). Rendszeresen szerepelt a Dél-Dunántúli Tárlatokon és az egri Akvarell Biennálén. Külföldön csoportos tárlaton vett részt például Párizsban és Németországban. Díjak: Baranya megye díja (1973), Győr alkotói díja (1975), Szekszárd alkotói díja (1977). Hazai közgyűjteményben egyebek mellett a győri Xantus János Múzeumban és a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban találhatók művei.