Méder, Ilona Kolozsvár, 1902 - 1988, Kolozsvár
A nagybányai szellemet képviselő Ács Ferenc tanítványa. Eleinte autodidakta művészként alkotott, miközben öt gyermek édesanyjaként a ráháruló nevelési és háztartás-vezetési feladatait is ellátta. A családot és a karriert összhangban tartotta egész életében. A harmincas éveiben iratkozott be Ács Ferenc festőiskolájába, 34 éves korában már önálló kiállításon mutatkozott be, s vált ismerté a kolozsvári művészek és művészetkedvelők körében. A mester és tanítvány viszony fokozatosan művésztársi viszonnyá fejlődött, megbeszélték a régi és új festészeti irányzatokat, elemezték a világ nagy remekműveit, és persze egymás alkotásait. A „mester” hagyta és bátorította „tanítványa” saját stílusának kialakulását, fejlődését, mely az évek során ugyan változott, mégis volt benne valami „örök és maradandó”, témától és korszaktól is független közös vonás. Ez nem csupán az eltérő technikáiban is ott rejlő közös vonás – valami fontosabb jellemző nyomta bélyegét képeire.
Festményeinek van egy félreismerhetetlen lelki dimenziója, nem csak portréiban, de a tájképeiben és csendéleteiben is. Gyakran hangoztatta, hogy az arc a lélek tükre, vásznai így saját lelkének tükrei. Festők és írók gyakran megfordultak otthonában, „egy jó feketére”, s e baráti beszélgetések felszíne alatt legtöbbször komoly gondolatok rejtőztek. Tagja volt a kolozsvári Képzőművészeti Alapnak, s mint ilyen segítette nem-tag festőtársait festészeti kellékek kedvezményes beszerzésében és műveik kiállításában. Kolozsváron tizenöt, Nagyváradon négy ízben volt kiállítása, de az Egyesült Államokban is szerepelt műveivel. Az amerikai magyar konzulátust talán most is ékesíti az ősz színeiben pompázó Michigan-tóról készült festménye. Simon Tamás az 1981. augusztus 18-i Korunk Galériában rendezett kiállításról írt kritikájában Benedek Elek, s unokájaként rajongó Marton Lili portréját emeli ki, majd így folytatta: „Bartók Béla és Tamási Áron portréi mellett, Önarckép-sorozata igen szépen íveli át életművét, lelkének őszinte tükörképeként. A fiatal férfi arcképe és a házrészlet lüktető sárgái Van Goghra emlékeztetnek”.
Az 1988-ban, szinte a festőállványa mellett bekövetkezett haláláig megszállottan festett, több száz képpel gazdagítva a magyar és egyetemes festészet hatalmas kincstárát.
Facebook
Instagram
Pinterest
Youtube
