Lechner, János Ödön Budapest, 1874 - 1910, Budapest

Festő. Festészetet Fényes Adolfnál tanult, azt követően Párizsban és Rómában képezte magát. Távolabbi vidékekre is eljutott, így járt Egyiptomban és Japánban. 1907-től állított ki a Műcsarnokban. Néhány képe a Magyar Nemzeti Galériában található.

Régi délnémet eredetű pesti patrícius családban született. Apja, Lechner Ödön (1845-1914), építész, a magyar stílusú szecesszió úttörője, anyja, Primayer Irma (1847-1874) volt. Budapesten végezte el iskoláit, a belvárosi reáliskolát, ahonnét a bonni gazdasági akadémiára ment. Gyerekkorában egy Komlósy nevű festő tanította. Ebből az időből egy naiv, de friss és talentumra valló erdőtanulmányt láttunk Lechner Ödönnél. Az a határozott szándéka, hogy tisztán művészi munkára adja magát, a szokottnál kissé későbben jelentkezett, harmincegy éves korában. Viszont annál hevesebben s érett piktori intelligenciával. Közben gazdászként is dolgozott. Előbb Kisbéren, majd Metternich herceg uradalmán töltött gyakorlati éveket. Innét került a földművelésügyi minisztériumba fogalmazónak s rövid időre (1898 és 1901 között "fizetéstelen gyakornokként") a Mezőgazdasági Múzeumba. Piktori vágyai és stúdiumai azonban elvitték ismét. A tanítója Fényes Adolf, mellette festett plein airt. Művészi fejlődésére erős hatással volt az az út, amelyet a japán-orosz háború előtt tett Egyiptomon át egész Japánig, majd apjával, Lechner Ödönnel együtt tett afrikai utazást, aztán Párizs, majd Róma következett, ahonnét Fényes Adolffal jött haza, telve az olasz impressziók friss és ösztönző erejével. A Műcsarnok és Nemzeti Szalon kiállításain állított ki. 1910. október 28-án halt meg Budapesten, a Schwartzer-féle szanatóriumban. Harminchétéves még nem volt, betegsége alig néhány hét alatt rombolta tönkre.