TUDATOS ÉPÍTKEZŐ
Kevés olyan festőt találunk a 20. században, aki nagyobb gondot fordított volna az önmenedzselésre, mint a társadalmi, politikai és művészi kapcsolatait szorgalmasan és jó érzékkel építő AbaNovák Vilmos. Oktatói munkássága, kiterjedt levelezése, bámulatosan szerteága - zó, kontinenseken átívelő kapcsolatrendszere, nevek és telefonszámok százait tartalmazó jegyzetfüzetei és gyakori sajtószereplései egyaránt azt bizonyítják, hogy tökéletesen tisztában volt a művészek örök dilemmájával: az érvényesüléshez nem elég a jó művek létrehozása, az alkotások gazdáit is meg kell találni. A festőt jól ismerő F. Antal Elemér visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Aba-Novák kifejezetten buzdította kollégáit arra, hogy a művészi tevékenységen túl ezen a téren is serénykedjenek: „Többször is előadást tartott az igen fontos kiépítendő nexusokról. Minél nagyobb az ismeretség, annál biztosabb az élet. Sok értékes ismeretségre tett szert. A nagybányai szénsavgyárostól a Váci úti csavargók menedékhelyében működő műbarát foltozó szabómesterig. Színházigazgató - tól textilesig – sorolhatnám még – csereüzlet viszonyban állott mindenkivel.”
Ennek a tudatos építkezésnek fontos része volt, hogy Aba-Novák – szinte egyedüliként a korszak magyar művészei között – pályája kezdetétől valamennyi jelentősebb festményéről professzionális fényképet készíttetett, s azok hátoldalára saját kezűleg rögzítette az alapvető adatokat: a mű címét, technikáját és sokszor a tulajdonos nevét is. Ennek az élethosszig kitartó vállalásnak az igazi súlyát az mutatja, hogy a fiatal festő már akkor, a húszas évek közepén is makacsul ragaszkodott hozzá, amikor folyamatos pénzhiánnyal küzdve a mindennapi betevő előteremtése is komoly nehézségekbe ütközött. A kezdetektől tisztában volt művészetének jelentőségével, kötelességének tartotta alapos dokumentálását, s így nem csupán a kortárs mecénásoknak, lapszerkesztőknek és műkritikusok - nak, hanem a jövő művészettörténészeinek is nagy szolgálatot tett.
Ennek a szokásnak köszönhetjük, hogy a most bemutatott, több mint kilenc évtizedes rejtőzködés után a közelmúltban felbukkant festmény esetében a pontos címet és az egykori tulajdonos vezetéknevét is tudjuk. A festő hagyatékában megtalált fénykép hátoldalán ugyanis a következő felirat olvasható: „ AbaNovák Vilmos Budapest. I. Csillagvölgyi út 3. »Itt lakom« - olajfest - mény. Hartman tulajdona.”
ZUGLIGETI ÁRKÁDIA
A harmincadik életévét éppen csak betöltő AbaNovák menyasszonyával, Vulkovi Katóval 1924-ben, egy néhány hónapos nyugat-európai tanulmányút után költözött Pestről, a Kálmán utcai mosókonyhából a Csillagvölgyi út 3. szám alá, a budai hegyekben kiránduló városiak és a környéken házaló kofák által előszeretettel látogatott zugligeti vendéglő puritán, földpadlós melléképületébe. A hatalmas fák között meghúzódó szerény otthon hamar a festő baráti körének kedvelt találkozási helyévé vált
A visszaemlékezések tanúsága szerint a népes művészse - reghez tartozott Kelemen Emil, Mattioni Eszter, Patkó Károly, Novotny E. Róbert, Czumpf Imre és Fonó Lajos. Szinte valamennyien festettek Zugligeten, de érthető okokból a házigazda, AbaNovák Vilmos életművében találjuk a legtöbb itt született alkotást. Négy esztendeig éltek ebben a házban, mígnem az évtized vége felé egy komfortosabb, Margit körúti lakásba nem költöztek. Végig tekintve az Zugligeten született alko - tásokon, nyugodt szívvel megállapíthatjuk: aranykor volt ez a közel négy év, amelyet az első nagy sikerek, a megnyert díjak és elismerő vásárlások is bearanyoztak. Jellemző, hogy az itt született kiváló alkotások számos festőt inspiráltak, így a fiatal Barcsay Jenő művészetére is döntő hatást gyakoroltak.
TISZTA FESTÉSZET
Az Itt lakom legfőbb jellemzője a korábbi években kialakított zsíros, pasztózus felületkezelés, a faktúra élénken megmozgatott, néhol az ecset végével sűrűn rovátkolt jellege, az a túláradó érzékiség, amely a vászonnak plasztikus karaktert adva szinte tapintásra ingerli a nézőt. A festmény azt is tökéletesen bizonyítja, hogy Aba-Novák milyen alapvető, stílusformáló impulzust kapott Cézanne műveiből. A homogén tónusú, néhol párhuzamos ecsetvonásokkal vagy bekarcolásokkal ritmizált, szomszédaitól jól elkülönülő színmezők tektonikus rendje, a megépítettséget sugárzó, kaleido - szkópszerű összhatás nem csupán ellépést jelentett a leíró festészet hagyományos, tónusos formaalakításától, de kijelölte az irányt az ábrázolótól az absztrakt szemlélet felé vezető úton. A kép valódi témája nem az ihletet adó látvány, hanem az abból konstruált szerkezet: Aba-Novák képe színek, foltok, ritmusok, erővonalak rendszereként áll a néző előtt, amely szinte a természeti látvány tárgyi valóságától függetlenül, a tiszta, tárgytalan festészet eszközeivel nyűgözi le a nézőt: ízig vérig modern műalkotás, amely a Nyolcak és az aktivisták által kijelölt út egyik fontos állomását reprezentálja.
Molnos Péter