Az 1905 nyarán, Tiszaladányban született Győri Elek - követve apja mesterségét - egyszerű kovácslegényként kezdett dolgozni Debrecenben. Már gyermekként sokat és tehetséggel rajzolt, ám e mellékes foglalatosság hirtelen életprogrammá vált, mikor meglátta Káplán Miklós hortobágyi parasztfestő képeit. A harmincas évek elején Budapestre költözött, ahol Györffy István néprajztudós és a Gundel étterem tulajdonosa vette pártfogásába. 1934-ben mutatkozott be a szélesebb közönség előtt, a Magyar Őstehetségek Kiállításán. A tárlat még Kassák Lajost is lenyűgözte: "Véleményem szerint ez a kiállítás az utóbbi esztendők legjelentősebb kulturális eseménye. Amit bemutattak, emberileg megbecsülendő, s mint alkotó munka a legszigorúbb mértékkel mérve is komoly elismerést érdemel." - írta a Nyugat című folyóirat hasábjain.
A Budapestről visszatérő festő Sárospatakon telepedett le, ahol szerény megélhetést biztosított számára néhány műgyűjtő támogatása.
Győri Elek most bemutatott alkotása több, mint egyszerű festmény. Művészi értékei felett az ábrázolt jelenet üzenete dominál: egy elpusztított közösség, a vidéki magyar zsidóság életének állít emléket, miközben dús mesélőkedvvel, naiv bájjal fűszerezve mutatja be a kisvárosi haszid élet egy jellegzetes jelenetét.
Sárospatakon a 18. század végén, zömében Lengyelország felől érkeztek az első zsidó kereskedők, követőik 1840 után már állandó letelepedési jogot is nyertek a településen. Ortodox közösségüket a 19. század közepétől, a keleti-kárpátok hegyei közül érkező haszidok színesítették, akik a mindenütt, mindenben jelen lévő Isten önfeledt imádatát, valóságos szeretet-kultuszt hirdettek. Őket és az 1900-as évek elején emelt imaházukat látjuk Győri Elek festményén. Jellegzetes viseletük a sötét selyemkaftán és a prémkalap minden bizonnyal élénken foglalkoztatta a festő vizuális fantáziáját. A II. világháború előtt sokezres haszid közösség élt Magyarország észak-keleti részén. Zömük a Hegyalján teremtett magának egzisztenciát, borkészítéssel, terménykereskedelemmel vagy földműveléssel. Vallásos életük középpontjában a csodarabbi, a rebbe állt, aki nem csupán a hitélet területén, de a mindennapok problémáiban is tanácsokkal látta el híveit, s a vitás kérdésekben a döntőbíró szerepét is magára vállalta. Kultuszuk, a róluk terjedő legendás történetek a nem zsidó közösségben is elterjedtek. Közülük a legismertebb história hőse Teitelbaum Mózes volt, aki a népnyelv szerint meggyógyította a gyermek Kossuth Lajost, s egyben megjósolta leendő történelmi szerepét is.
Győri Elek műve tökéletes példája annak, hogy a történelem radikálisan beleszólhat egy műalkotás jelentésterébe, utólag is új utakat nyithat a lehetséges értelmezések között. E mű a vészkorszak bűneinek hatására válik naiv bájjal átitatott zsánerképből súlyos üzenetet hordozó szimbólummá. Mindezen túl azonban adódik egy másik értelmezési réteg is, mely a kultúrák ihlető találkozásáról szól: Győri Elek műve, az egyszerű falusi kovácslegény festménye Taub Izsák Nagy-Kálló egykori csodarabbijának történetét idézi fel, aki héber szövegekkel, kabbalista utalásokkal egészítette ki néhány - őt elbűvölő - magyar népdal szövegét, melyeket a haszidok a mai napig világszerte énekelnek.
A Zsidótemplom Sárospatakon című kép más dimenzióba emelkedik,
mint a katalógus többi bemutatott műve. Tartalma e sorok szerzőjéből is kikényszerít néhány szubjektív, a hűvös, tudományos jellegű tanulmány kereteit szétfeszítő megjegyzést. Nem véletlen, hogy a Modern magyar festészet című kötet szerkesztésekor Győri Elek festményének kiemelt helyet biztosítottunk a képek dramaturgiájában: jelzésként, néma, de annál többet mondó mementóként került ez a fontos mű a magyar festészet megkérdőjelezhetetlen értékei közé. Mert meggyőződésünk volt, hogy vannak igazán fontos alkotások, melyeket a történet elmondásában kiemelt hely illeti meg, s hogy e műveknek olyan közegben, olyan gyűjteményekben kell megjelenniük, ahol hatásukat maradéktalanul kifejthetik.
Bízom benne, hogy e mostani aukció fontos lépést jelent ebbe az irányba.
Molnos Péter