Könnyű fehér kombinéjának csak a pántját látjuk. A képteret a meztelen női felsőtest lágy fehér idomai töltik ki. Bányai Elza ezen a portrén leplezetlenül az érzéki szerető képében jelenik meg elöttünk.
A Zorka-ciklus kiemelkedő helyet foglal el Rippl-Rónai késői pasztellportréi között. A festő 1915-ben egy nagymező utcai vendéglőben látta először az akkor tizenhét éves Bányai Elzát, s a pincérlány különös, karakteres alakja azonnal felkeltette az érdeklődését. A kezdeti modell-festő viszonyból hamarosan szerelem szövődött. Rippl a közel egy évtizedes viszony során az erős személyes varázsú modell számtalan arcát örökítette meg.
A mester életében betöltött fontos szerepe ellenére Zorkáról és kapcsolatukról igen töredékesek az adataink. Egyetlen hiteles fotóját ismerjük, melynek elmosódott foltjai egy törékenyen, finom fiatal nőt sejtetnek. Arcának néhány vonása, a jellegzetes arcforma, a hegyes áll, a mély, sötét árokkal keretezett szuggesztív szemek és a domináns száj idézi a képekről ismert, összetéveszthetetlen Zorkát.
Amit kapcsolatukról tudhatunk, azt egyedül Rippl-Rónai nevelt lánya, Anella sokat idézett, érthetően nem teljesen elfogulatlan sorai közvetítik (s bár erre a forrásra már több helyen történt hivatkozás, egyedisége és e képpel kapcsolatos jelentősége mégis indokolttá teszi, hogy idézzük):
"...Egy meglehetősen feltünő kinézetű lány jött az asztalunkhoz, hogy felvegye az italrendelést. Tulajdonképpen csak az öltözéke volt feltünő. Sötétkék matrózruha nagy fehér gallérral és - nyilván ez hívta fel rá Józsi bácsi figyelmét - a gallér kivágásában és a jellegzetesen fekete hajában, amely hosszú és göndör volt - egy-egy óriási piros másni volt.
Ahogy a két kisteremben ide-oda járt és eltréfálkozott a valószínüleg mindig ott lebzselő színészekkel, Józsi bácsi erősen figyelte és egyszercsak odaszólt Lazarine néninek: "Nézze csak Munika, milyen különös megjelenésű leány, kedvem volna lefesteni." Lazarine néni tudtommal sohasem emelt kifogást Józsi bácsi ilyen kívánságai ellen, most is azt felelte neki: "Hát kérdezze meg, eljönne-e magának ülni?" Amikor az italt odahozta a jövendőbeli Zorka, Józsi bácsi fel is tette a kérdést, mire azt a választ kapta, ő szívesen eljönne, de "édesapám nagyon szigorú és valószínűleg nem fogja beleegyezését adni." Mire Lazarine néni azt ajánlotta: "Kísérje el az édesanyja, míg a portré elkészül, így édesapjának bizonyára nem lesz ellenvetése". Így is történt.
A mama az első két-három ülésen csakugyan elkísérte leányát, akit Bányai Elzának hívtak, de miután úgy látszik, látta, jó helyre pottyant a leány, többé nem féltették, és ezentúl a modell egyedül járt a műterembe... 1915 telén és '16 telén is sokat járt a műterembe. Ebben az időben készült portréi a leghasonlóbbak és leginkább emlékeztetnek arra, hogy milyen igénytelen, széles csípőjű, kellemetlen orgánumú - egyáltalán nem elragadó - teremtés volt. (Horváth, 32-33.)
A színészettel kacérkodó fiatal lány minden arcképén más szerepben tűnik elénk. (Anella Zorka tehetségérol igen lesújtóan nyilatkozik: "Természetes, hogy a nagy mester mellett ő is akart valaki lenni, ezért Józsi bácsit nem hagyta nyugton addig, míg be nem íratta Rákosi Szidi színiiskolájába. Ezt az iskolát ugyan elvégezte, de színésznői tehetsége nem lévén, csak Józsi bácsi rábeszélésére volt hajlandó Beöthy László kisebb szerepekre alkalmazni. Beöthy rövidesen elbocsájtotta és eztuán kisebb szerepben az Andrássy úti kabaréban is fellépett, de sikeres itt sem volt; színészi pályája ezzel véget ért." (Horváth, 34.)) A portrékról megismert változatos repertoárt szemlélve mégis az a benyomásunk, hogy rejlett benne valami különleges teátrális kézség, ha ez csak a festővel való viszonyában bontakozott is ki igazán. Gesztusai minden arcképén keresettek, rafináltak, akár ártatlan fehérblúzos kislány, akár érzéki femme fatale képében tetszeleg. A számtalan lányt és szépasszonyt megfestő Rippl számára feltétlen ihlető nőalak volt, talán épp szabálytalansága és rejtőzködő, mindig más alakban megmutatkozó énje tette olyan érdekessé.
Képünket Pewny Denise, aki még a háború elott, feltehetően Fellner Vilmos (1) Benczúr utcai villájának falán láthatta a képet, 1922 körülre datálja. Zorka hajviselete alapján egy korábbi, 1919 körüli dátumot valószínusíthetünk (2). (Míg a datált, 1920-as Kínai csészés nő Zorkája KÉP a fényképrol is ismert hajviselete oldalt rövidre vágott, egyenes, fufrus frizura, a korábbi portrékon gyakran kap kompozíciós szerepet, mint itt is, a szabadon göndörödo, gazdag sötét hajkorona.) Jólismert "Zorkás" jegyek a hangsúlyos, íves sötét szemöldök, az élénkpiros festett száj és a keskeny orr. A tekintet különlegességét itt fokozza a színkezelés: a szem ívét meleg vörösesbarna tónus hangsúlyozza, s a sötét írisz mellett mintha a pamlag ragyogó kékjének reflexe csillanna meg a szem fehérjében.
Zorka lustán a fotel vagy pamlag szélére simuló, állát óvatosan a karjára támasztó tartása oldott, bizalmas légkört sejtet. E gesztus simulékony szépsége uralja a kompozíciót. Rippl vonzódott ezekhez a lágy, elomló pózokhoz; erre számos példát találunk korábbi munkái között. (Hasonlóan a fotel szélére támaszkodó nő beállításból indul ki például a Karosszékben ülő nő az 1890-es évek első felében; illetve több aktos tussrajza 1910-1911-ből. KÉP 190.)
Bár Zorkáról biztos készültek aktképek, (Anella beszámolója szerint: "Tudomásom szerint Józsi bácsi egyetlen aktkép et festett róla - amelyen egy antipatikus vigyorgó arc tekint a nézőre. Józsi bácsi e képnek azt a címet adta: "A bestia". Az az érzésem, hogy a cím Józsi bácsi részéről nem minden szándék nélkül adódott."), de tekintettel a viszony titkolt jellegére, kevés képet ismerünk, amely ilyen közvetlenséggel árulkodik kapcsolatuk bizalmas voltáról. Egy hasonlóan frivol Zorka portrét őrzött gyujteményében a számos Rippl-t magáénak tudható Neményi Bertalan (Zorka felelmelt karral, kalapban - ugyanilyen jellegű kombinéban látjuk, meztelen bal karját felemeli, jobbját finomkodó mozdulattal a mellére helyezi, kihívóan mosolyog. A képet Neményi másik három Zorka portréjával együrr a szovjet csapatok 1945 januárjában elhurcolták.)
A lágy, elomló formák között hangsúlyt kap még a gyűrűs kéz finom rajza. Valószínűleg ugyannarról a kékköves gyűrűről van szó, amelyet több más Zorka portréról ismerünk (KÉP), zöldes tónust ebben a hideg kékes környezetben kapott. Az előtérben a nő testének fehér foltját a pamlag szélének ragyogó kékje támasztja meg. A pasztellkrétában rejlő festői keverési lehetőségeket tökéletesen kihasználja itt Rippl: a drapérián a sötét ultramarinkék, a tüzes kobaltkék és a világos azurit foltok lágyan keveredő rétegei teremtik meg a portré intenzív színvilágát.
Andorka Júlia
1. A Fellner Henrik (1859-1932) nagyiparos, kábelgyáros. Gyűjteményének jelentősebb része porcelánokból és ezüsttárgyakból állt, de voltak jelentős festményeik is. (Pl. Goustave Courbet egy étretai tájképe, Munkácsy Requiem - Mozart halála c. műve, Borsos József: Bölcső mellett, Iványi Grünwald Bála egy virágcsendélete, Csók István: Amalfi c. vászna, egy Magyar-Mannheimer és Hatvany tájkép, stb.). A háború alatt gyűjteményüket három részre osztják. Egy részét banki letétbe helyezik. Ezeket a széfeket az oroszok kifosztják, a művek Oroszországba kerülnek. Egy másik részét elrejtik, ezek túlélik a háborút, s a család külföldre viszi őket.
Fellner Henriknek három fia volt: Pál (szül. 1894), Alfréd (szül. 1895) és Vilmos (szül. 1905). E Zorka portré tulajdonosa, Vilmos a Leipziger Vilmos Szesz és Cukorgyár Rt. társelnöke, elméleti közgazdász, Budapesten mellett Zürichben és Berlinben végzi tanulmányait, sokat publikál közgazdaságtudományi témákban németül és magyarul is. Lakása: Benczúr u. 11.
2. Csernitzky Mária észrevétele.