Eladó Berény Róbert - Zebegényi táj, 1935 körül festménye

Címlap
>>
Berény Róbert
>>
Zebegényi táj, 1935 körül

Berény Róbert (1887 - 1953)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Berény Róbert képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

70x90 cm
olaj, vászon
Jelezve balra lent: Berény, Hátoldalon: Magyar Nemzeti Galéria bírálati száma, Nemzeti Szalon raglap, BÁV raglap, Frankl felirat

19 200 000 Ft
46 328 EUR / 48 741 USD / 43 150 CHF

i Kosárba

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Témák: Tájkép Természet Zebegény zöldellő

Kategória: Tájkép

Proveniencia: Egykor Tarján Jenő tulajdonában, majd pécsi magángyűjteményben

Kiállítva: 1977: BÁV, 42. aukció (kat.28.), 1937: Képzőművészek Új Társasága jubiláris kiállítása, Nemzeti Szalon (kat. 25)

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

IRODALOM

Képzőművészek Új Társasága jubiláris kiállításának katalógusa. Nemzeti Szalon, Budapest, 1937.

Oltványi-Ártinger Imre: Berény Róbert. Magyar Művészet, 1936, 67–72.

(e. a.): Berény Róbert új festményei. Ujság, 1937. március 7.

Zebegényi közösség

A világpolitikától megcsömörlő fővárosi festők közül Szőnyi István fedezte fel Zebegényt, a Dunakanyar szépséges ékkövét a 20-as években. A Gresham-kör számos szellemi társa követte ide hosszabb-rövidebb időre. A zebegényi alkotók a nagybányai figurális látványfestészet expresszív, foltokkal és valőrökkel játszó, humanista folytatását képviselték a 30-as, 40-es években. Szőnyi mellett Berény volt a zebegényi kolóniai legrangosabb művésze, aki 1934-től dolgozott a Dunakanyar-beli településen. A környékbeli alkotók művészete észrevétlen egymáshoz hangolódott, mint azt az Ujság korabeli kritikusa is észrevette: „A motívumok meg-megismétlődése más-más művészek munkáin, egymaga is stílusalakító folyamat. Másik stíluselőkészítő tényező az egy tájékon működő festők lelki rokonsága és barátsága. Ez magyarázza meg a Zebegényben dolgozó festők munkáinak bizonyos közös külső sajátosságait. (…) Berény Róbert ecsete alatt is elragadóan szép harmóniákká alakulnak az elmúlás évadjának bánattal itatott borongó színei.”

Beleérző foltköltészet

Berény nyughatatlan, intellektuális énje valósággal megpihent a vidéki táj ölén. A sematizált foltrendszerek dekoratív táncára épülő korábbi festői nyelve meglágyult, gördülékennyé, szinte simogatóvá vált. A most vizsgált tájképe egy bokros és erdős sávokkal tarkított íves völgyet ábrázol a meleg őszi napsütésben. A központi motívum egy rakott kőfalú, nádfedeles épület, ami valósággal beleolvad a domboldalba. Berény nem a táj leképezésével bajlódott, hanem a lírai szépségű foltrendszer megkomponálásával. Az avantgárd csattogós, agresszív vizualitása helyett csendes, férfias költészetet teremtett, mint több társa a Gresham-körben, olyan poétikus nyelvezetet, aminek megértéséhez beleérző szem szükséges. A hátoldal tanulsága szerint a festmény több helyen is szerepelt az elmúlt közel egy évszázadban. 1977-ben a BÁV aukcióján került eladásra Zebegényi táj címmel. Mivel egy töredékes Nemzeti Szalonos raglap is látható a kép vakkeretén, Berény pedig csak ritkán, a KUT tagjaként szerepelt az intézmény kiállításain, egyértelműen az 1937-es tárlaton szereplő szintén Zebegényi táj című kompozícióval azonosíthatjuk. Egy nagybetűs felirat szerint a Fränkl Szalonnál is megfordult.

Érzéki színképek

Ma már kevesen értik azt az érzékeny festőiséget, amit a Gresham-kör művészei műveltek. A kor hangadó műgyűjtője, Oltványi-Ártinger még pontosan tudta, miről szól az érett berényi piktúra: „Egészben lát, egészben koncipiál. Mélygyökerű életszeretete megakadályozta, hogy az izmusok felőrlő ereje és opponáló szándéka huzamosan magához láncolja. Anélkül, hogy részvétlenül ment volna el azon áramlatok mellett, amelyek minden vérbeli festőt felizgattak és állásfoglalásra kényszerítettek, kétségtelen eredményeikből csak annyit vett át, amennyit a régibb festészet tanulságaihoz haszonnal fűzhetett. (...) Nincs tematikus kötöttsége sem. Az élet gazdag jelenségeiből szabadon választja képötleteit és telt, teljes skálájú palettájának érzéki színképei engedelmes hangzattal állanak a festői közlés szolgálatába. Minthogy motívumait a természet és a felszabadult képzelet sugallják, képei egészséges életközelséget árasztanak abban a költői értelmezésben, amely az ábrázolást szellemivé, művészetté varázsolja.”