Aba-Novák Vilmos Vurstli című festménye az életmű egyik legnagyobb méretű cirkuszképe. Korabeli népszerűségét, kiemelkedő megbecsültségét bizonyítja, hogy 1931-ben színes reprodukción közölték a Magyar Művészet című folyóirat mellékleteként. A képet dr. Baumgartner Sándor vásárolta meg Aba-Nováktól, s az elmúlt több mint hetven évben mindvégig a család birtokában maradt. Baumgartner körül valóságos művészkolónia alakult ki a húszas évek folyamán, igali házát évtizedeken át látogatták festő és költő barátai. Mecénásként jelentős gyűjteményt hozott létre, melyben Aba-Novák művészete központi szerepet játszott.
A festők élénk vonzalmát a cirkusz világa iránt a téma számos jellegzetessége kiválthatta: a szürke, hétköznapi léttől radikálisan elváló ünnepélyesség és csillogás, a vonzó-taszító egzotikum inspiráló, borzongató közelsége, s persze a fény és árnyék, a színfalak előtti és a kulisszák mögötti világ beszédes ellentéte: a reflektorokba vigyorgó, fehérre festett bohóc-arc és a verejtékes felkészülés tragikus kettőssége. A cirkuszábrázolások legtöbbjén a hajlongó, álarcot viselő bohóc rejtett művész önarckép is, a művész-lét kettősségét, ellentmondásosságát megjelenítő szimbólum.
"Az sem véletlen, ha Aba-Novák, az emberhez közeledve, ma legszívesebben a cirkusz népének világát festi. Hiszen ez áll legtávolabb a hétköznapiságtól, itt öltözködnek a legkülönösebb ruhákba, itt esetlenkednek a leggroteszkebb bohócok, itt a legtarkábbak a színek, ez a világ a legszeszélyesebb, itt a leghetykébb a földiséggel űzött játék, mert súlytalan könnyűvé váltak emberei. Itt van még - akármilyen csináltan is - ünnepélyesség. Itt csupa játék van, csupa törvényszerűtlenség, ez az az élet, amelyben a megunt hétköznapokból semmi sincsen. Nincs nehézség és akadály, csak bravúros mozdulatok vannak, melyek mindent legyőznek. S amidőn ez a cirkuszi társaság napközben kiül furcsán össze-vissza kocsitábora közé, eszik, iszik, dohányoz, vagy apró tréfáit gyakorolja, akkor is még mennyire más ez, mint a banális polgári élet: megelevenedett mesevilág, tiltakozás a hétköznap realitása ellen" A korszak egyik legkiválóbb műkritikusa, Farkas Zoltán ezekkel a szavakkal indokolta Aba-Novák erős vonzalmát a cirkusz világához. A manézs sajátos, titokzatos, kétarcú mikrokozmosza gyakran megihlette az elmúlt néhány század művészeit. Watteau Louvre-beli Bohócától kezdve - ha csupán a legjelentősebbeket említjük is - hosszan sorolhatók a példák: Cézanne Harlekinje és Pierottja, Degas akrobatái, Seurat és Toulouse-Lautrec műlovarnői mellett a cirkusz szinte minden szereplője a festők vásznaira került. Néhány művész, így Picasso vagy éppen Aba-Novák, hosszú ciklusokat szentelt a témának. A cirkusz sajátos, sokszínű közössége, a benne rejlő festői, emberi, érzelmi problémák, a komikus és tragikus elemek örök keveredése új romantikát teremtett. A fellépők összeszokott, teátrális, elegáns mozgása, a borzongató életveszély, a vándorcirkusz állandó utazása, a kötöttségektől mentes emberek iránti megmagyarázhatatlan vonzalom mindig valami sajátos erotikával is megtöltötte a cirkusz világát.
Aba-Novák érett korszakának képein elsősorban a bámulatra méltó technikai biztonság, a virtuóz formaadás és az élénk, felfokozott kolorit ragadja meg a nézőt. A szinte homogén színfoltokkal kitöltött, feszes szerkezetű képfelületet vékony ecsetvonásokkal, rajzosan megoldott részletek élénkítik. Aba-Novák legendás technikai felkészültsége, párját ritkító manuális tehetsége kivételes komponálási tudással párosult. Mérnöki precizitással építette fel szinte szőnyegszerűen dekoratív festményeit, figyelembe véve a színek relatív és abszolút értékeit is. Mindeközben azonban a téma, a történet központi szerepet játszott művészetében, legyőzhetetlen vonzalma az epikus jellegű előadásmódhoz testi-lelki alkatából, telivér, életigenlő karakteréből eredt. Mindig, mindenhol az élményt kereste, a pusztán dekoratív, képi ötlet nem tudta kielégíteni. Az elvont festőiséget számonkérő bírálatokat frappáns visszavágással ütötte el: "A kizárólagos festőiséggel azért nem foglakozom, mert nem csak szemem van, hanem ember is vagyok." Fiatalabb festőtársának adott intelmeiből hasonló alkotói elvek bontakoznak ki: "Életet csinálj a vásznon.
időálló művészetet, melyet nyílt szemmel és szívvel csinálnak és élveznek."
Aba-Novák Vilmos Vurstli című képe az életmű múzeumi rangú darabja. Tökéletes állapota, eredeti kerete révén autentikusan közvetíti a művész alkotói invencióit. Értékét, jelentőségét növeli, hogy mind a mai napig, több mint hét évtizeden át egyetlen gyűjteményben volt, s Baumgartner Sándor neves kollekcióját gazdagította.
Molnos Péter