A POINTILLIZMUS KORONAGYÉMÁNTJA
A harminc évesen elhunyt Plány Ervin a modern magyar művészet nagy vesztesége. Sajnos nem volt egyedül, olyan kirobbanó tehetségű kortársaival együtt nem érte meg az első világégés végét, mint Bohacsek Ede, Maticska Jenő vagy Erős Andor. Egy ilyen rövidre szabott életpálya könnyen elsikkadt volna a történelem viharában, ha a csalhatatlan szimatú Nemes Marcell ki nem szúrja magának az ifjú tehetséget, és nem ajándékozza az éppen formálódó kecskeméti modern képtárnak Plány posztimresszionista remekművét, az 1911-es Virágos kertet. A kép virtuózan pettyegetett párdarabját, az 1907–1909-es Tavaszi kertet nemcsak mi tartjuk a – pár képből álló – magyar pointillizmus koronagyémántjának, hanem sokra értékelik a francia kvalitásra kihegyezettebb szemű külföldi műértők is. A 80-as években nyugatra vitték, majd egy évtizeddel ezelőtt egy neves brit galéria standján bukkant fel Maastrichtban, ahonnan csak egy aukció erejére tért vissza Budapestre, ma már egy monacói magángyűjteményben hirdeti a modern magyar festészet erejét.
ÉLETMŰ VILLANÓFÉNYBEN
Lázár Béla megható szavakkal búcsúztatta 1917-ben az Ernst Múzeum korábbi titkárát (Plányi a festés mellett írt cikkeket és részt vállalt a művészetszervezésből is) egy katalógushoz írt előszavában: „S végül kegyeletünknek áldozunk ismét, Plány Ervin hagyatékának bemutatásával. Az Ernst-Muzeum megalapításánál jelentős szolgálatokat köszönhetünk neki, aki a művészetért nemesen lelkesedő egész lényével állott közös ideáljaink szolgálatába. Művészi fejlődését kezdettől fogva nagy érdekkel figyeltem, (...) szemlátomást fejlődött és tehetsége mind erősebben, mind határozottabban bontakozott ki s ebben a fejlődésben akadályozta meg a háború (…).” A katalógusban szereplő címek (Kígyóbűvölőnő, Menekülő szent család, Klasszikus dalnok stb.) jelzik, hogy Plány töredékesen ismert életműve a kvalitásos tájképeken túl még további érdekességeket tartogat.
NYUGHATATLAN KERESŐ
Az elmúlt évtizedben előkerült művek segítségével már lassan körvonalazódik a franciás kultúrájú, igazán ígéretesen indult pálya. „Nyugtalan vérű chercheur” [kutató] – jellemezte a jó tollú Rózsa Miklós A Hét hasábjain a fiatal piktort 1909-ben, majd hozzátette, hogy „tudása máris annyi, mint sok »megállapodott«” mesteré. Plány Párizsban és Nagybányán szívta magába a modern művészet impulzusait a századelőn. 1906–1907-ben dolgozott a nagybányai szabadiskolában, ekkor, egész pontosan 1906-ban készült a most kalapács alá kerülő festménye. Ez a neósok fellépésének és kiválásának nevezetes esztendeje, amit Plány meg is írt abban a tárcájában, amelyben tudósított a nagybányai festők 1906-os csoportkiállításáról a helyi lap hasábjain. Szerényen megjegyzi, hogy két tájképpel ő is szerepelt a tárlaton, de egyéb információt nem közöl róluk, így csak sejthetjük, hogy ezek egyike volt a most előkerült mű.
A BOLGÁRKERTÉSZEK KERTJE
A napsütötte virágoskertet ábrázoló jelenet az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus tanúságait és látásmódját ötvöző jellegzetes nagybányai munka. Érezhető rajta Plány vonzalma a francia impresszionisták által is favorizált, szépen gondozott kultúrtáj iránt, szemben a dús, sötétzöld rengetegeket és harmatos domboldalakat kereső nagybányai piktorok többségével. Plány a girbegurba fácskák törzséből ácsolt hullámzó fény-árnyék kerítésszőttesben látja meg az artisztikumot, és persze a poros sétányra vetülő lilás lombárnyékokban. Az átlós kerítés az impresszionistákat idéző merész diagonális ívvel vágja félbe a kompozíciót. A háttérben felbukkanó tipikus nagybányai domboldal előtt a korszerű növénytermesztést meghonosító bolgárkertészek hosszanti épülete húzódik, előtte karóra felfuttatott rózsák és virágágyások. Az alacsony gyümölcsfákkal szegélyezett jellegzetes kerítés a gondos polgári ízlés árulkodó jele, hasonlót látunk Ferenczy Károly (poszt)impresszionista főművének, az Októbernek a kertjében is.
Irodalom:
- Nagybánya művészete. Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából. Magyar Nemzeti Galéria, 1996.
- Magyar mesterek harmadik csoportkiállítása. Rend.: Ernst Lajos – Lázár Béla, Ernst Múzeum, 1917
- Tövis [Rózsa Miklós]: Művészház. In.: A Hét, 1909. december 12.
- Plány Ervin: A nagybányai festők kiállítása. In.: Nagybánya és Vidéke, 1906. szeptember 2.