Eladó Munkácsy Mihály - Vázlat a Tépéscsinálókhoz, 1871 festménye

Címlap
>>
Munkácsy Mihály
>>
Vázlat a Tépéscsinálókhoz, 1871

Munkácsy Mihály (1844 - 1900)

Az alkotáshoz eredetiségigazolást adunk!

Önnek is van Munkácsy Mihály képe?

Kérjen ingyenes értékbecslést, akár teljes hagyatékra is! Hasonló alkotását megvásároljuk készpénzért, átvesszük aukcióra vagy webgalériánkban kínáljuk.

Kérjen ingyenes értékbecslést

Hogyan működik a webshop?

Részletek

41x33 cm
olaj, fa
Jelzés nélkül

Ár kérésre

Érdekli ez az alkotás?

- Hívjon minket:

Telefonszám megjelenítése

- Vagy

Írjon nekünk

Kategória: Színek, Realizmusok, Meglepetések

Hátoldalon: kiállítási raglapok. A kisebb címke az Ernst Múzeumé, a nagy, kézzel megírt címke pedig a Nemzeti Szalon 1936-os kiállításához tartozik. A kiállítás megnevezése a címke felirata szerint „júniusi Ünnepi Hetek”.

Proveniencia: Egykor Majovszky Pál gyűjteményében

Kiállítva: • Munkácsy Mihály és Paál lászló emlékkiállítása, Az Ernst Múzeum kiállításai, LXXVI. 1925. május–augusztus, kat. 52. • Júniusi Hetek. Magyar Mesterművek Kiállítása, Nemzeti Szalon, 1936. kat. 90.

Reprodukálva: Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei. Akadémia kiadó, Budapest, 1959. 46 o. 127-es kép, • Elveszett örökség. Szerk.: Molnos Péter, Kieselbach Galéria, Budapest, 2017 511 o.

Legnagyobb magyar festménygyűjtemény
Több mint 100.000 magyar művészi alkotás.
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Eredetiségigazolás minden megvásárolt képhez
Személyes megtekintés galériánkban
Egyeztetés után a Kieselbach galéria és aukcióházban, Budapesten.
Ingyenes festmény értékbecslés
Ingyenes festmény értékbecslés

Tanulmány

Munkácsy Mihály festészete a képein ábrázolt tematika alapján több korszakra osztható. Nemzetközi elismerést hozó nagy korszaka a kb. 1870– 1878 közötti periódus, melynek fő témái a klasszikus európai realizmusban is feldolgozott nagy témák: a városi és falusi szegények, a társadalom számkivetettjei, a bűnözők, csavargók – olykor erős etnográfiai színben feltüntetve, mint a Párizsban egzotikus színben megjelenő magyar betyárok, szegénylegények. A Siralomház(1870) nemzetközi sikere után sorra születnek meg Munkácsy méretben és tematikus összetettségükben is nagy alkotásai, mint a Tépéscsinálók,az Éjjeli csavargókvagy a Zálogház. A most vizsgált festményről rögtön megállapítható, hogy ez az 1871-ben készült Tépéscsinálókhoz készült tanulmány (Tépéscsinálók, olaj, vászon, 141,3 × 196 cm, Magyar Nemzeti Galéria). Az ábrázolt figura lényegében a nagy kompozíció főalakja, az a sebesült honvéd, aki katonatörténeteket mesél a falubeli embereknek, akik a tiszta rongyokból kötszereket tépnek, vagyis tépést csinálnak, ahogy a cím is mondja.

Munkácsy életműve meglehetősen alaposan földolgozott életmű a magyar és a nemzetközi szakirodalomban. A számos monográfia, tanulmány között mind a mai napig a legfontosabb munka Végvári lajos 1958-as monográfiája. Végvári katalógusszerűen is földolgozta Munkácsy életművét, s bár az elmúlt több mint hatvan évben több tétel is revízióra szorult, a Munkácsy-kutatás kiindulópontjának mindmáig Végvári könyve tekinthető. A monográfia katalógusa a jelen képet is említi a 127. szám alatt. Végvári a festményt közelebbről nem ismerte, így a méretét sem tudta közölni. Egy archív fotó állt rendelkezésére, amely a Szépművészeti Múzeum új Magyar Képtárának (uMK) fotógyűjteményébe tartozott, s ezt a képet közölte monográfiájában is. A festmény azonban más forrásokból is ismerhető volt. Az Ernst Múzeum 1925-ben rendezett nagy Munkácsy- és Paál lászló-kiállításán ez a mű is szerepelt. A kiállítás 52. tétele a katalógus szerin: „Tanulmány a Tépéscsinálókcímű kép főalakjához, 1871. Dr. Majovszky Pál úr tulajdona.” A mű tulajdonosaként említett Majovszky Pál (1871–1935) a vallásés közoktatásügyi minisztériumban a művészeti ügyek felelőse volt (1917ig), majd a Magyar Művészetcímű lap szerkesztője, s nem mellesleg kiváló műgyűjtő is, aki a mintegy 200 darabos rajzgyűjteményét 1934-ben a Szépművészeti Múzeumnak adományozta.

Szerencsére Majovszky Pálnak nemcsak a rajzgyűjteménye maradt fenn, hanem fényképfelvételek is az otthonáról. Az egyik enteriőrfotót Molnos Péter közölte az Elveszett örökség. Magyar műgyűjtők a 20. században című könyvének (Budapest, Kieselbach Galéria, 2017) 511. oldalán. A könyvesszekrény fölötti képek alsó sorában egyértelműen azonosítható a most vizsgált festmény.

1936-ban, Majovszky halála után fél évvel a festmény ismét a nyilvánosság elé került, ezúttal a Nemzeti Szalon kiállításán. A júniusi Ünnepi Hetek elnevezésű rendezvénysorozat keretén belül a Nemzeti Szalon magyar magángyűjtemények kincseiből rendezett kiállítást. Ott nemcsak a Majovszky hagyatékából érkezett képet (a most vizsgált alkotást) mutatták be, hanem a nagy Tépéscsinálókat is, amely akkoriban gróf Károlyi lászló tulajdonában volt. A fenti kiállítási adatokra utalnak egyébként a festmény hátoldalán lévő cédulák is. A bal oldali, kisebb címke az Ernst Múzeumé, a nagy, kézzel megírt címke pedig a Nemzeti Szalon 1936-os kiállításához tartozik. A kiállítás megnevezése a címke felirata szerint „júniusi Ünnepi Hetek”.

Összefoglalóan megállapítható: a festmény Munkácsy Mihály 1870–71 körül készült tanulmánya a Tépéscsinálókcímű, 1871-ben készült festményéhez. A mű az 1920–30-as években Majovszky Pál nagyon jelentős műgyűjte- ményének volt része, ez idő alatt több kiállításon is szerepelt. A festmény Végvári lajos 1958-as Munkácsy-monográfiájában a 127. szám alatt volt katalogizálva.

BEllÁK GÁBOR

Majovszky sem vetette meg a nagy étvággyal megáldott gyűjtők kedvenc rendezési módját, a „tapétaszisztémát”. Kis helyre kitűnő válogatás került (balról jobbra és fentről le): Vaszary jános: Nizzai tengerpart,1905; Vaszary jános: Borulás,1903; Fényes Adolf: Görbe utca;iványi Grünwald Béla: Szolnoki parasztszoba;Magyar Mannheimer Gusztáv: Alföldi táj;Vaszary jános: Ülő nő,1907 körül; Fényes Adolf: Téli verőfény;azonosítatlan festmény; Munkácsy Mihály: Tanulmány a Tépéscsinálókhoz, 1870; Vaszary jános: Műteremben,1905.