Irodalom
A „Magyar művészek” albumából. Vasárnapi Ujság, 1886/24., 387–388.
D.L.: Brück Lajos. Művészet, 1911/7., 287–293.
Bruck Lajos a 19. század kevésbé ismert, bár nemzetközi hírnévre szert tevő festőművésze volt, Munkácsy legjobb tanítványa. A bécsi és a velencei akadémián tanult, de megfordult Rómában, Nápolyban, majd Párizsban is. A Művészet hasábjain megjelent hosszú életrajza arról tanúskodik, tudta, kihez kell fordulnia tanácsokért: „1874-ben utazik Parisba, ahol Munkácsy Mihályt keresi fel. Munkácsy ekkor már nagyhírű művész, körülötte egész udvar van. Tanítványává fogadja Brück Lajost. Parisban két évi munka után kiállít a Salon-ban (1876).” Munkácsy műhelyében nemcsak elsajátította a szakmai fogásokat, hanem annyira munkácsys modorban dolgozott, hogy képeit sokszor összekeverték a mesterével. (Nevét a kortársak sokszor Brück formában használták.) Mielőtt megbecsült magyar művésszé vált volna belőle Pesten, becsavarogta egész Európát Londontól Szentpétervárig. Megfestette Erzsébet királynő portréját, a Habsburg család számos fiát és lányát, előtte Angliában tett szert hírnévre arisztokraták arcképeivel, valamint Párizsban, ahol – életrajza szerint – „egy időben, ahogy a franciák ejtették: Brück Lazsosz kitűnő csengésű, szerencsés név volt”. A magyaros népi témákból táplálkozó festményeivel meghódította a francia műértők szívét is. Ezek közé tartozik a most vizsgált kompozíció is. Szelíd dombokkal és mezőkkel körbevett vízparton halászok gyűlnek össze. A rakománnyal ellátott ladik mellett az asszonyok bográcsban főznek a rögtönzött tűzrakóhely felett. Egy fiatal menyecske cserépkancsóból ad inni az éppen arra lovagoló vadászpuskás férfinak.
Bruck Munkácsyt idéző gondos ecsetje örömmel időzött a magyaros táj összes kedves részletén. A magyar állam nem véletlenül vásárolt meg negyven képet 1911-es hagyatéki kiállításából a Szépművészeti Múzeum számára. A most vizsgált alkotás külföldről tért haza, azok közül való, amelyekről hírt adott az 1886-os Vasárnapi Ujság: „Bruck Lajos már évek óta Párisban lakik. Hazai tárgyakat örömest fest. Képei közül azonban csak kevés kerül hozzánk, a legtöbb csak fényképben vagy metszetben. Ez az oka, hogy neve nem oly ismert és hangzatos itthon, mint ahogy ismerik Párisban s kedvelik festményeit. Gyakran hazatér, hogy fölfrissítse új benyomásokkal emlékeit és gazdagítsa vázlatkönyvét. Életképeket fest, az élet apróbb mozzanataiból, ízléssel, biztos előadással és a megfigyelni és sokat kifejezni tudó szellem elevenségével.”