Irodalom
Perneczky Géza: A magyar „szür-naturalizmus” problémája. In: Perneczky Géza: Tanulmányút a pávakertbe. Magvető, Budapest, 1969, 78–104.
(Szatmári): „A tündérléptű képzelet ragyogó iskolája…” Korga György a sci-fi művészetről. Ország-Világ, 1979/38., 19.
Borbély László: A szürrealizmuson innen, a naturalizmuson túl. Korga György művészetéről. Művészet, 1982/4., 14–17.
Korga György festőművész története, Magyarország 2001 – Családi krónikák, 2001, magyar ismeretterjesztő sorozat (35').
Siker a 60-as években
A fiatal Korga György 1964-es Képcsarnok-beli kiállításán sosem tapasztalt sikert aratott: bizarr, szürrealista jegyeket használó, tobzódó felületű képeit szétkapkodta a közönség. A szaksajtó szürnaturalizmusnak nevezte el Korga és több más kortársa (Csernus Tibor, Lakner László, Szabó Ákos stb.) stílusát. Ahogy Perneczky Géza megfogalmazta 1966-os kulcsfontosságú esszéjében: „E furcsa szakkifejezés 1964-ben született valamelyik sajtóorgánumban, Korga Györgynek a Mednyánszky-teremben rendezett kiállítása kapcsán. Etimológiailag a »szürrealizmus« szó tekinthető a gyökeréül, s ez a visszakövetkeztetés rögtön megadja az új kifejezés tartalmát is: irracionális hatású festészet, amely azonban még a szürrealizmus reális részletekből felépülő figurációinál is naturálisabb, akadémikusabb technikával dolgozik. Magyar »szür-naturalisták« máris meglehetősen sokan vannak, s a jelek szerint egyre többen lesznek.”
Szemben Aczéllal
A szürnaturalizmus előtt értetlenül állt a hatalom. A kor kultúrcézárja, Aczél György – a családi emlékezet szerint – személyesen tiltatta le Korga kiállításait hosszú évekre. A kis kiállítóterem előtt kígyóztak a hosszú sorok, több mint tízezer néző volt kíváncsi a szürnaturalista anyagra, de Aczél nem akarta végigvárni, este nyittatta ki magának a galériát, odarendelve az alkotót is, aki viszont visszautasította az éjjeli látogatást. Vesztére: hosszú évekig a tiltott kategóriába került. A hivatalos műkritika is elutasító volt az iskolával szemben, Aradi Nóra visszataszítónak találta Lakner és Korga képeit, Oelmacher Anna Korga „riasztó naturalizmusán” élcelődött hosszasan. A szürnaturalizmus messze állt a kultúrpolitika ideologikus realizmusától, új kelléktárával valósággal életre keltette a festmény felületét. (A modern francia absztrakciótól ellesett eszközök között bármi megengedett volt, a spakli, zsilettpenge, fésű, szivacs vagy akár a rongy.)
Szilencium után pop art
Az évekig szilenciummal sújtott, magányos festő nem állapodott meg a szürnaturalizmusnál. Most vizsgált pop artos jellegű műve fél évtizeddel a nagy sikert hozó korai művek után készült. Borbély László az egész pályát áttekintő tanulmányában a Terelést a zsúfolt felületkezelésű, pop arthoz közeli művek között tárgyalja: „Nem mond le továbbra sem emberiségcentrikus politizálásáról, csak a korábbi egyértelmű műveket ironikus, groteszk témák, a korábbiakénál áttételesebben érvényesülő szerkezeti megoldások követik. Időnként kísértenek a korábbi, kalligrafikus mintával túlzsúfolt felületek, csak most a kiemelt figurákat tölti ki a festő, a hátteret egyre egységesebbnek, gyakran fehéren hagyva. Olykor színben (piros, zöld, fehér) és az alkalmazott képi jelekben (közlekedésirányító táblák) a pop arthoz kerül közel (Robothangya, Terelés).”
Flower power és Nutella
Az elmúlt évtizedek hazai pop art kutatása előtt eddig rejtőzködött Korga művészete. Pedig a „nemzetközi pop” helyi akcentusokat kereső megközelítésmódjába tökéletesen beleillene a nagy méretű kompozíció. A részletgazdag felületen számtalan, tipikusan 60-as évekbeli motívum vonul fel. Három farmeres, mezítlábas hippilány (trapéznadrágban, kör napszemüvegben), mellettük egy Che Guevara-kitűzős, khaki színű egyenruhát viselő katona és egy fehér folttal kitöltött, felemelt kezű férfi (talán egy nyugati politikus). Körben a 60-as években felfutó szemiotika témái, közlekedési táblák és piktogramok, illetve kertitörpék és a mindent átható, burjánzó növényi ornamentika, a háborúra nemet mondó hippi flower power. Közel hajolva a kép jobb oldalán rengeteg további apró részlet bukkan elő, a nyugati fogyasztói kultúra rekvizitumai: reklámfelvételek, Volkswagenek, nutellásüveg, Hohes C-s palack, tévében fekvő bikinis modell, csinos nők és öltönyös férfiak. (Korga 1970-ben kiállított a kölni Galerie Baukunstban, talán erről a nyugat-németországi útról származnak az NSZK-s pop artba illő médiaképek.) Mintha a felforgató-békepárti ideológiákat „elterelték” volna, hogy a popkultúrában feloldódjék a hippinemzedék ereje, Nutellába fojtva a flower powert.
Technikai műgond
Korga a reneszánsz mesterek végtelen műgondjával társította belülről fakadó díszítőösztönét és a szürrealizmus spontaneitását. Ahogy egy 1979-es interjúban kifejtette, szembeállítva az akkori friss kortárs művészetet a múlttal és saját felfogásával: „A barokk nagy találmánya volt a tér »kinyitása« a képeken, áttörése egy boltív mentén. Ez szakmailag nagy és bonyolult feladat – mondhatni, bravúr. A modernek jó része szinte lemondott a szakma bravúrjairól. Manapság gyakran elég, ha egy művésznek »koncepciója« van, akkor akár nem is kell, hogy műve legyen hozzá…” A most vizsgált, páratlan sűrűségű festményen tűzijáték-fináléhoz hasonlóan durrogtatja el Korga a technikai rakétákat. A megszámlálhatatlanul sok rétegből álló képen találunk márványosan megfolyatott felületet, virtuóz ecsetkezelést mutató realista ábrázolást, csöpögtetett lakkfestéket, stencilezett mintát, maszkolást és – talán transzferanyaggal – átnyomott újságfotókat is. Kivételesen gazdag felülete és összetett szimbolikája a korgai életmű kiemelkedő remekévé avatja, amelynek méltó helye lenne a magyar pop art főművei között is.
Rieder Gábor