A felfedezések kora
Ha évtizedekkel később valaki visszatekint majd a jelen és a közelmúlt magyar művészettörténetére, joggal nevezheti e korszakot a nagy felfedezések, a nagy meglepetések időszakának. Korábban ismeretlen életművek kerültek felszínre, ismertnek vélt művészekre vetült új irányból fény, s az is megtörtént, hogy teljes alkotói periódusok értékelődtek át a frissen felbukkant művek kényszerítő súlya alatt.E nagy változás elsősorban a magyar műkereskedelem megújulásából fakadt: a korábban mesterségesen tetszhalott állapotban tartott terület erőre kapása döntő változást eredményezett a művek megismerhetősége szempontjából.
Az emelkedő árak, az értékrend helyreállása évtizedeken át lappangó alkotások tömegét hozta a felszínre, elősegítve a fehér foltok eltűnését, s a korábbi, sok szempontból torz értékrend módosulását.
Bővülő életművek
Az ismeretlenség homályából felbukkanó művek közül azok okoznak igazán nagy meglepetéseket, melyek egy-egy művész életművét új színekkel gazdagítják. Mikor olyan hangok szólalnak meg, melyeket korábban nem is sejthettünk. Ez az élmény dominált többek között a magyar fauve festészet újrafelfedezésénél is: már ismertnek gondolt festőink korai korszakainak frissen felbukkant remekművei hirtelen módosították az életműveken belüli hangsúlyokat, s az egész magyar századelő modernizmusának összképét is jelentős mértékben átszínezték.Talán még nagyobb izgalmat jelent, ha egy-egy felbukkanó műalkotás szinte teljesen ismeretlen területekre vezeti nézőjét. A 20. századi magyar művészet történetében van néhány olyan alkotó, akiknek csupán néhány tucat, sőt az is előfordul, hogy szó szerint egy-két művét ismerjük, s ezek alapján vagyunk kénytelenek megbecsülni művészetük jelentőségét. Gondoljunk csak Nemes Lampérth alig két tucat olajfestményére, vagy a mostani aukción is szereplő Dénes Valéria szintén rendkívül szűk, ám annál nagyobb formátumú művészi hagyatékéra.
A régóta várt remekmű
E fájdalmasan kevés alkotással reprezentált életművek mögött általában tragikusan rövidre szabott életek, hirtelen megtört művészi pályák állnak.
E névsorból régóta kiemelkedik e most elemzett mű szerzője, Plány Ervin.
Az első világháborúban halálos sérülést szerző festő életét csupán néhány alapvető adat világítja meg: 1884-ben született Budapesten, 1906-tól néhány éven át a nagybányai szabadiskolában dolgozott, s egy rövidebb olaszországi tanulmányút után Párizsban gyűjtött művészi útravalót. E tényeken kívül alig maradt más, mint néhány kiállítási adat a Művészház, a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok tárlatain szereplő műveiről. A rövidre szabott és szinte teljesen ismeretlen élet szinte kötelezően vezetett volna a feledés homályába, ha nem maradt volna fenn egy kiemelkedő jelentőségű festmény is. A Kecskeméti Képtárban őrzött Virágos kert című kép 1911-ben került a város tulajdonába, Nemes Marcell, a korszak legjelentősebb, európai hírű műgyűjtőjének ajándékaként. A század elejének egyik legdekoratívabb magyar festménye hatalmas, képzeletbeli felkiáltójelként állt Plány Ervin neve mellett: reménykedve vártuk, hogy mikor bukkan fel az újabb remekmű.
Párizs vonzásában
A Tavaszi kert számos szempontból különleges műalkotás. Nem csupán egy csaknem elfeledett életmű alkotójának kiváló kvalitásairól ad számot,
de egy Magyarországon szinte alig ismert és hasonló jelentőségű művekkel nem is reprezentálható stílusirányzat, a pointillizmus hazai hatásáról is számot ad. Plány aprólékos munkával, a képen olvasható datálás tanúsága szerint két esztendőn át fejlesztette kompozícióját, melyet minden bizonnyal a párizsi tanulmányútján látott művek, elsősorban Seurat, Signac és Theo van Rysselberghe alkotásai ihlették. Plány elődei, a francia pointillisták a kortárs fizika tanainak felhasználásával kívánták meghaladni az impresszionizmus általuk formátlannak és esetlegesnek tartott műveit. Elvetették Monet frappáns mondását, miszerint "Mikor festünk, csak azt tesszük, mint a madár, mikor dalol", s a spontaneitás és a pillanatszerűség helyett a szigorú kompozíciót, a patikamérlegen kiegyensúlyozott színhasználatot helyezték alkotói módszerük fókuszába.
Magyar pointillizmus
Plány jól láthatóan tudományos pontossággal alkalmazta képén
a neoimpresszionisták képépítő elveit. A színintenzitás fokozása végett nem a palettán keverte a festéket, hanem a vásznon, mégpedig oly módon, hogy apró festékpöttyöket helyezett egymás mellé, melyek a néző szemében olvadnak össze. A szimultán kontraszt törvényeinek megfelelően nem csupán az ábrázolt tárgyak saját színét és a megvilágító fényforrás árnyalatát ábrázolta, hanem melléjük illesztette kiegészítő színük festékpöttyeit. Ezért került kékeszöld a vörös mellé, vagy éppen türkizkék folt a narancs szomszédságába. A szem ideghártyáján e különféle ingerek vibráló színizgalmat ébresztenek, sajátos lüktetést és dinamikát kölcsönözve a kompozíciónak.Plány páratlan dekoratív érzékkel emeli képének egyik legfontosabb elemévé az előtérben álló virágzó fa ezerágú árnyékát, s a mélybe futó ösvények perspektivikus rövidülését kihasználva elkerüli azt, hogy a síkszerű dekorativitás oltárán áldozatul essen az ábrázolt kertrészlet térbeliségének élménye.
A Tavaszi kert igazi összegző, múzeumi rangú főmű: a francia festészet termékenyítő hatásának újabb gyönyörű bizonyítéka, mely eddig nem tapasztalt színekkel bővíti a 20. századi magyar festészetről alkotott összképünket.
Molnos Péter